Legszemélyesebb műve, a Golyózáporban Angola földjén című regény 1975-ös élményeiből született, a portugál-fennhatóság alól felszabadult afrikai országban folyó véres polgárháború mélyére kalauzolta vele olvasóit. Erre támaszkodtak Raúl de la Fuente és Damian Nenow rendezők, akik nemzetközi gárdával (köztük a magyar Puppetworks-el) a Libanoni keringőhőz hasonló animációs formában dolgozták fel a könyvet, és még Ari Folman ünnepelt alkotásánál is merészebben vegyítik benne a dokumentum- és a játékfilmes műfajok eszköztárát.
(fotó: Vertigo Média)
Elsőre kicsit nehéz is megszokni, ahogyan a cselekményt időnként megszakítják a túlélőkkel készült interjú-betétek. Ilyenkor a 3D-s animációval életre keltett szereplők jelenkori, hús-vér énjei átveszik a narrátori szerepet, az újságíróval közös élményeikről mesélnek vagy visszatérnek az egykori színhelyekre a mai Angolában. Kapuściński története azonban hamar magával ragad, az újabb megszólalók pedig sokszor már csak azzal is kellemes meglepetést okoznak, hogy túlélték a reménytelennek látszó eseményeket.
A fonalat Angola függetlenségének első napjaiban vesszük fel, amikor a korábban a portugálokkal szemben együtt harcoló, szocialista MPLA és a jobboldali UNITA közötti konfliktus egyre jobban kiéleződik. Elvileg mindkét csoport a független Angoláért ragadott fegyvert, de az egyik oldalt a Szovjetunió, a másikat pedig a CIA támogatta. Szerencsére nem veszünk el a geopolitikai játszmákban, egyéni sorsokat követünk, amelyeket beszippant a háború forgószele. Kapuściński külföldi kollégái (és persze a portugál lakosság) fejvesztve menekülnek a fővárosból, ő viszont még mélyebbre indul a háború sújtotta területekre, hogy interjút készíthessen egy helyi legendával, a szabadságharcosok oldalára átállt portugál tiszttel.
(fotó: Vertigo Média)
Kapuściński bátorsága, munkájához és az erkölcsi normákhoz való ragaszkodása csodálatra méltó. Újságírói objektivitását viszont már a kezdetektől aláássa, hogy a nép nevében harcoló szocialistákkal rokonszenvez, ezt pedig még inkább megerősíti egy tizenkilenc éves, idealista szabadságharcos lánnyal való találkozás, aki szinte poszter-figuraként testesíti meg az MPLA ideáljait. Kettőjük eszmecseréje kulcsfontosságú, körvonalazódik belőle, hogy tulajdonképpen miért is kockáztatja az életét egy kelet-európai újságíró a világ másik felén, egy olyan háborúban, amiről legtöbb honfitársa nagyjából annyit sem tud, mint újdonsült afrikai ismerőse Lengyelország lerohanásáról.
A feszültséggel teli, délnek vezető út egy izgalmas road-trip dramaturgiáját követi, ami történetesen a földi poklon keresztül vezet. Az egymással harcoló, gyerekkatonákat is verbuváló csapatokat egyenruha híján nem lehet megkülönböztetni, még egy rossz köszönés is elég, hogy golyót kapjon az ember. Természetesen a civil lakosság szenved a legjobban, egymást érik a lemészárolt falvak, Kapuściński és helyi újságíró kollégája holttestekkel szegélyezett országutakon haladnak - a riporter fényképezőgépével is dokumentálta mindezt, de nem kétséges, hogy a látottak a fotók nélkül is örökre beleégtek az agyába. Az áldozatok és a harcosok megismerése után idővel eljön a pont, amikor saját magának is újra kell értékelnie a ,,pártatlan megfigyelő” szerepét.
A háború rémségeinek hű ábrázolásán túl a film nem sokkol fölöslegesen. Az animáció képregényes stílusban készült, éles kontúrokkal és a színhasználattal is igyekszik elhitetni, hogy megelevenedett képregény-paneleket látunk. Az animált forma kapóra jön ahhoz is, hogy a sokszor emlegetett portugál szó, a totális káoszt jelentő ,,Confusado”-fogalmát is megértesse, amely a főszereplő látomásaiban egy szó szerint darabokra hulló világ formájában jelenik meg.
A Még egy nap élet szokatlan, de hatásos elbeszélésmódja nagyon is javára válik a filmnek, amely beránt az események közepébe, de úgy, hogy képes visszaadni főszereplőjének messzemenően humanista látásmódját, a lelkiismeretes riporterhez méltóan pedig több szemszögből is kibogozza a hidegháború egy kevésbé ismert konfliktusának szálait. Mindemellett pedig fontos kérdéseket tesz fel arról, hogy mi is a felelőssége egy haditudósítónak. Egy ilyen lehetetlen helyzetben meddig kell tartania magát a szakma szabályaihoz? Elfogadható-e, ha morális meggyőződésből választ oldalt, még ha a legjobb szándékkal teszi is?
MÉG EGY NAP ÉLET, 85 perc, 2018.
Rendező: RAÚL DE LA FUENTE ÉS DAMIAN NENOW. Írta: RAÚL DE LA FUENTE, DAMIAN NENOW, AMAIA REMIREZ, DAVID WEBER, NIALL JOHNSON. Fényképezte: RAÚL DE LA FUENTE, GORKA GOMÉZ ANDREU. Animációs vezető: RAFAL WOJTUNIK, RAFAL KIDZINSKI, DOMINIK WAWRZYNIAK. Forgalmazó: VERTIGO MÉDIA. Bemutató: 2019.1.24.
