|
|
Az IndieLisboa nyitófilmje My Blueberry Nights |
A thaiföldi Aditya Assarat első nagyjátékfilmje a Wonderful Town egy, a tsunami sújtotta kisvárosban játszódik, amit a katasztrófa óta, aki csak teheti, elkerül. Egy napon azonban idegen érkezik a városba, Ton, a fiatal építész a helyi szállodába költözik, amíg az újjáépítéseket felügyeli. A fiú és Na, a szálloda vezetője egyre több időt töltenek kettesben, amit a lány féltékeny bátyja és a környékbeliek nem néznek jó szemmel. Nemcsak a történetben, hanem a táj bemutatásában, az emberek kilátástalan, bezárt életének az őket körülvevő természet által való leírásában is sok hasonlóságot mutat Mundruczó Kornél Deltájával.
A díjazott kínai rendező filmje, a Night Train inkább politikai, mint filmes szempontból érdekes, főhőse egy bíróságon dolgozó nő, aki gyakran maga hajtja végre a halálos büntetéseket. Diao Yi-nan meglepően nyíltan mutatja be a kínai ítélet-végrehajtás működését, és a periférián élő szegényréteg életkörülményeit.
Horrorfilmek terén ezúttal meglepő módon nem a távol-keletiek bizonyítottak, hanem egy svéd alkotás hozott valami újszerűt. A Let the Right One In egy Stockholm külvárosában élő 12 éves fiúról, Oscarról szól, aki szép lassan rájön, hogy a szomszéd lány, akibe szerelmes valójában vámpír. A realisztikus környezetbe helyezett történet minden brutalitásával együtt inkább kedves mese, melyből kiderül, hogy nem is olyan könnyű a vámpírélet.
A fesztiválon szerezhető benyomás alapján a portugál filmek korántsem vidámak, inkább sötétek és depresszívek. Sandro Aguiar Uprise című filmje például kifejezetten nyomasztó közegbe vezeti nézőjét, a többnyire csak szuperközelikkel dolgozó alkotás hideg színeivel és merev lassúságával azonban nem áll össze egységes történetté. A szomorú hangvételű filmek között üdítő színfolt volt a remek humorú amerikai Azazel Jacobs filmje. Az avantgard filmes Ken Jakobs fia saját gyerekkorának színhelyén, saját szülei főszereplésével készített filmet, Momma’s Man címmel. Mikey, harmincas éveiben járó újdonsült apuka, feleségét és kisgyerekét otthon hagyva meglátogatja szüleit New Yorkban, és hirtelen semmi kedve visszatérni felelősségteljes életébe. Mint az iskolai dolgozat miatt betegséget szimuláló gyerek, különböző hazugságokat talál ki a repülőjáratok törléséről. A szobák, a tárgyak, az emlékek foglyává válik, újraéli gyerekkorának minden szorongását. Jakobs a zsúfolt lakás szűk járataiban szorosan követi kamerájával a főhős mentális utazását.
|
|
Családi idill
Momma’s Man |
A versenyen kívül vetített alkotások között több a kultúrák közti kommunikáció árnyoldalait veti fel. Az osztrák Ulrich Seidl Import Export-ja, párhuzamosan meséli el az Ausztriában élni akaró ukrán lány, Olga és az Ausztriában élni nem akaró osztrák fiú, Paul történetét, míg Ken Loach legújabb filmje a bevándorlók nehézségeivel, és az őket kihasználó munkaközvetítő cégek működésével foglalkozik (It’s a Free World).
A programban az új filmek mellett minden évben vendégül látnak nevesebb rendezőket, és olyan országot, ahol filmes szempontból valami izgalmas történik. Az idei év legnagyobb szenzációja a hong kongi Johnnie To látogatása volt, aki filmjeinek gyakori rendezőtársa, Wai Ka-fai mellett legutóbbi, két filmjét, a Mad Detectivet és a 2008-as Sparrow-t is magával hozta. Az előbbi zavarbaejtő elbeszélés-technikája miatt izgalmas (egyszerre mutatja ’valóságot’ és a speciális képességgel megáldott rendőr szemével látott világot), míg a Sparrow könnyedebb hangvételű, romantikus film, melyben az amerikai musicalek rózsaszín világát vegyíti a sajátos To féle kifinomult képi humorral és akciókkal.
To mellett a spanyol José Luis Guerín és a kortárs román mozi került előtérbe, a már külföldön is hírnevet szerzett román rendezők és a fiatal tehetségek utóbbi években készült munkáit mutatták be.
A fesztiválon két magyar alkotás szerepelt, a velencei fesztiválnyertes Türelem a portugál RTP Tv csatorna által jutalmazott rövidfilmek közé is bekerült, Fliegauf Benedek Tejútját pedig a kísérleti szekcióban vetítették.
|
|
A kultúrák közötti kommunikáció deffektje Import Export |
Lisszabonról a legtöbb útikönyv előkelő helyen említi meg, hogy a filmrajongók városa, több működő, régi nagy mozija van, melyek a fogyadozó közönség ellenére is nagy nézőszámmal vetítenek régi és új alkotásokat. Majdnem minden hónapra jut egy nagyobb filmfesztivál is, és kiemelt figyelmet fordítanak az utánpótlás-nevelésre is. Az IndieLisboa is külön szekciót állított fel a fiatalabb generáció számára, ahol gyerekekből álló zsűri díjazta a nem csak gyerekeknek szóló alkotásokat.
