A film 1948-ban játszódik a csehszlovákiai Komáromban, ahol a reszlovakizációs intézkedések során betiltják a magyar nyelv használatát, és bezárják a magyar iskolákat. A történet egy komáromi gimnazista osztályról szól, akik titokban, padlásokon és erdei tisztásokon készülnek az érettségire. Egymás között csak “az utolsó mohikánoknak” hívják magukat. Céljuk, hogy csónakkal átszökve Magyarországra magyar érettségit tehessenek. Az osztály egyik tagja, Sanyi, a történet során naiv kisdiákból felelősségteljes vezetővé érik – miközben a barátság, a szabadság és az identitás kérdéseivel is szembenéz.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Komáromi születésű vagyok, ugyanabba a gimnáziumba jártam, ahol egykor az „eredeti mohikánok” is megkezdték tanulmányaikat. Régóta foglalkoztat, hogyan lehet ezt a valós eseményeken alapuló történetet egy kalandfilmes formában elmesélni. Úgy érzem, napjainkban, amikor a nagy történelmi ikonikus hőseinkről készülnek filmek, fontos bemutatni a kisebb, helyi hősök történetét is. Az ő bátorságuk és kitartásuk talán közelebb áll a mai közönséghez - hétköznapi emberek hétköznapi hőstettekkel mutatnak példát.
Az utolsó mohikánok mood
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A film igaz történetből táplálkozik, de vállaltan kalandfilmes műfajban mesélnénk el. Célom, hogy a történelmi filmek romantikáját ötvözzem a diák évek szabadszájú komiszságával és az Ocean’s Eleven-filmek ravasz komplexitásával. A diákok szökési terve többször is megcsavart, criminal mastermindokat megszégyenítő kalandot ígér. A film világát leghangsúlyosabban pimasz humor, a pattogós dialógusok és a vizuális gegek határozzák meg. A cél egy lendületes, energikus atmoszféra megteremtése, ahol a régies történelmi háttér kontrasztban áll a diákok játékos energiáival szemben.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
A forgatókönyvet folyamatosan fejlesztem, folyamatosan újabb és újabb ötletekkel, poénokkal gazdagodik. Gül Togay, a film kreatív producere is sokat segít a fejlesztésben. Aztán persze egy költségvetési megbeszélés dönti el, mennyi fér el a filmben, ez egész rugalmas. A legtöbb szerepnél konkrét színészre írtam a jelenetet, szóval eléggé látom a fejemben a filmet. A diák szereplők castingját csak a forgatást megelőző évben tervezem, mert fontos számomra, hogy a szereplők valóban diákkorúak legyenek.
Az utolsó mohikánok mood
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Korábban elsősorban „költséghatékonyabb” filmtervek érdekeltek. Egyrészt mindig is vonzottak a pszichológiai drámák és az egyhelyszínes történetek - eddigi kisfilmjeim is főként ilyenek voltak -, másrészt a rendelkezésre álló korlátozott büdzsék sem ösztönöztek akciódúsabb, látványosabb történetek kipróbálására. Idén befejeztem az SZFE Second Unit MA képzését, ami pont ezt az űrt töltötte be: lehetőségem nyílt akciójelenetek rendezésére, kaszkadőrökkel való együttműködésre, és arra, hogy kilépjek a komfortzónámból. Ebben az értelemben az idei gyakorlataimat és vizsgafilmjeimet is a mostani terv előzményének érzem.
Kis színesként: gimnáziumi éveim alatt a barátaimmal készítettünk egy amatőr diákfilmet a „mohikánok” történetéről. Nem volt stáb, sem költségvetés - egy kis handycammel forgattunk, a barátaim voltak a szereplők, mindenki a nagyszülei régi ruháiban. A végeredmény, a maga esetlenségében is, bájos lett. Talán innen ered az első, ösztönös kötődésem ehhez a témához.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
A filmtervet a Filmsquad produkciós céggel, Major Istvánnal közösen adtuk be a pályázatra. Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy velük dolgozhatok, hiszen a magyar projektek mellett nemzetközi produkciókban is aktívan részt vesznek - így nagyobb lehetőséget látok arra, hogy a film magyar–szlovák, esetleg cseh koprodukcióban valósuljon meg. Emellett számítok korábbi alkotótársaimra is: Fekete Gergő operatőrre, Hangyál Tamás vágóra, Szabados Petra és Wasilewski Laura látvány- és jelmeztervezőkre. Az egyetem alatt és után is több közös projektben dolgoztunk, jól összeszokott, egymás munkamódszereit ismerő csapat vagyunk.
Dóczé Péter
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Több filmtervem is van, amit a jövőben szeretnék fejleszteni, pályázni. Ezekből a legtöbb megállt az 1-2 oldalas jegyzetek szintjén, ezeket fejlesztem párhuzamosan - mikor melyikhez van gondolatom. Továbbá a pitchhez készítünk egy moodfilmet - ez ki is teszi a mindennapjaimat.
Dóczé Péter 2025-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem Filmrendező művész MA és Second Unit rendező MA szakain. Starter című vizsgafilmjében a ’90-es évek felvidéki szervezett bűnözésének világát mutatja be egy kisfiú szemszögén keresztül. Hybris című diplomafilmje a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be; egy magyar lány és egy bosnyák férfi konfliktusát dolgozza fel Szarajevó egyik ikonikus helyszínén. Az utolsó mohikánok filmterve folytatja a nemzetközi történetek sorát, és az identitás, a hazafiság, valamint a becsület témáit vizsgálja kalandfilmes formában.
A sorozat korábbi részei:
Inkubátor 10 – Budavári Balázs: Alvó Emberek
Inkubátor 10 – Boros Panna: Ökölbe zárt álmok
Az Inkubátor idei döntőseit bemutató sorozatunk folytatódik!
