2024. 11. 05. Pozsonyi Janka

Inkubátor 9.0 – Schnabel Annabella: Ennyit jelent, ha az ember felnőtt?

Bemutatjuk a 2024-es pitchfórum filmterveit

November 15-én kilencedik alkalommal rendezik meg az Inkubátor Program pitchfórumát. A következő napokban szokásunkhoz híven egyenként bemutatjuk az alkotókat és filmterveiket. Elsőként Schnabel Annabella történelmi traumák feldolgozásáról és modernkori paranoiákról mesél: filmjében egy deepfake videó teljesen felborítja egy bunkertúrán lévő turistacsoport életét, akik azt hiszik, odakint kitört a nukleáris háború.

Miről szól a filmterved? 

A történelmi traumák jelenkori hatásáról, és a modern társadalmi paranoiákról a dezinformációs érában. Sok humorral fűszerezve. A film alaphelyzete, hogy egy deepfake álhír miatt bezárkózik egy turistacsoport egy bunkertúrán, mert azt hiszik, hogy felrobbant a Nukleáris Intézet és sugárzás terjed Magyarországon. A vélt vészhelyzetben pedig megpróbálnak túlélni, de a karakterek összekülönböznek és az együttműködés kudarcba fullad.

Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?

Régóta, de meg kellett érnem rá. Nagyszüleim sokat meséltek a II. világháborúról és a Rákosi és Kádár korszakról, amiket kicsiként „esti meseként” hallgattam. Köztük nagymamám óvóhelyi bujkálását is, ami az 1944-es csepeli szőnyegbombázás ideje alatt történt. Ezek a történetek mind nagyon megérintettek, és filmszerűen élnek bennem azóta. Olyan, mintha én is átéltem volna őket — mondhatni a csontjaimban érzem őket. Pláne most, a 21. században, ahol egy ketyegő bombán ül az emberiség: háborúk, terrortámadások, konteók, természeti csapások, pandémia és klímaváltozás közepette. Ezt a katasztrófahullámot szorongva követem, és úgy látom, hogy a mesterséges intelligencia pedig csak fokozza az őrületet, ezért erős késztetést éreztem, hogy beszélhessek az infoapokalipszis koráról, a megörökölt háborús szorongás nézőpontjából. Emléket állítva azoknak, akik elszenvedték a XX. századot.

De konkrétan 2021 áprilisa óta dolgozom a filmötleten, ami egy moszkvai bunkertúrán állt össze bennem. Először rövidfilmnek indult: tavaly júniusban a X. Friss Hús Pitchfórumán elnyertem a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének Különdíját a filmtervvel, ami aztán a csehországi 8. Elbedock International Film Festival író workshopjára kapott meghívást, majd a lengyelországi 16. Zubroffka International Film Festival produceri workshopján szerepelt. Időközben elkezdtem írni a forgatókönyvet, és annyira megszerettem a karakterekkel a bunkerben ragadni, hogy rövidfilmből nagyra nőtt az ötlet. 

Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?

Ez egy posztmodern szerzői film. A vizuális világát allegóriák, metaforák használata jellemzi. Például, a bunker is egy olyan tér, ami szimbolikusan az al-világot, és a tudat-alattit jelenti számomra. Azt a “lelki teret”, ahol a félelmek irracionálisan, és ösztönösen irányítanak minket. A filmre jellemző lesz az intertextualitás és a múlt jelenvalóvá tétele is, pl. archív felvételekkel és hiteles II. világháborús túlélői történetekkel — amit korabeli zenék erősítenek — kontrasztba állítva a jelenkort. Továbbá a műfajok komikus kiforgatása is feltűnik, így a katasztrófa film, a horror és a vígjáték műfaji gegjeinek groteszk idézete. De a drámai helyzeteket megtartva, történelmi hitelességre törekedve — ha épp azt kívánja egy jelenet.

Ezek a stílusjegyek végül a tetőponton, a negyedik fal áttörésében érnek össze: amikor kiderül a karakterek számára, hogy egy filmben vannak. Ez a gesztus, nemcsak interaktív filmélményt ad a nézőknek, hanem azt állítja, hogy ez már több, mint film: Te is része vagy a történetnek!

Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?

Mivel már 2021 óta formálódik bennem a film, nagyon konkrétan látom. Persze hagyok szabadságot a változásnak, mert a filmezésben rugalmasnak kell lenni, de örülök, hogy már “él bennem a film”. Még álmomban is bunkerekben járok! 

Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?

Talán leginkább a Beutaló nélkül sehová-hoz, mert egy társadalmilag érzékeny, és összetett rendszerszintű jelenségről beszél, drámai hangvétellel, ugyanakkor abszurd és sötét humorral. A többi filmemből inkább csak az “egyedi világ” köszön majd vissza, jelentsen ez bármit is. De szívem szerint nem vonnék párhuzamot egyik filmemmel sem, mert nekem mindig a témából fakad, hogy milyen elbeszélői eszközöket, vagy a stílust használok. Élvezem, ha új témákban és új stílusokban vagy új műfajokban alkothatok.

Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?

A szereposztásban lesznek visszatérő alkotó társak, például Tóth Zsófi, Hegedűs Barbara vagy Kiss Erika színművészek, de a csapat nagyobb részével most fogok először dolgozni, amit nagyon várok, mert kiváló színészek. Hogy egy pár nevet említsek: Hegedűs D. Géza, Rajkay Zoltán, Pálmai Anna, Fekete Ernő, Mészáros Béla, és Márfi Márk.

A filmes stáb részéről is vannak visszatérő alkotótársak, például Füzesi Tamás operatőr, vagy Pap Levente vágó, és Máté Tímea első asszisztens, de itt is lesznek új csapattagok. A producer Szy Marcell, vele a Friss Hús Pitchfórum után ismerkedtünk meg, és azóta együtt dolgozunk ezen a projekten, a látványtervező Csúcs Angéla, a gyártási csapatot Takács Emőke erősíti, a hangmester Garay Anna Elza, a zeneszerző pedig Faragó Béla, aki a Beutaló nélkül sehova című filmem végefőcím zenéjét jegyzi.

Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?

Idén elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia három éves Ösztöndíjprogramját, amiben folytatom a linómetszet animációs kisfilmemet, A gyász sárga is lehet-et. Ezen dolgozom épp, és nagyon jó, hogy „egyik alkotásból a másikba” tudok megpihenni. Tavasszal pedig előkészítjük a következő élőszereplős kisjátékfilmemet a FlowProductions csapatával, szintén ennek a programnak a keretében. Szóval folyamatos alkotásban vagyok, ami egy csodálatos dolog. 

Schnabel Annabella

Schnabel Annabella 2020-ban szerzett Filmrendező Mesterszakos diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol korábban, 2018-ban, Gyártásszervezői alapképzésen végzett. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet megelőzően, 2015-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomázott Filmelmélet és Filmtudomány szakon. Az elmúlt tíz évben díjnyertes rövidfilmeket, reklámokat, zenés videókat és oktatófilmeket készített. Diplomafilmje, az Anya macskája a fesztiválkörútja során elérte a Diák Oscar-kvalifikálást, több A-kategóriás és Oscar-kvalifikáló fesztiválon is bemutatásra került. Több, mint 40 nemzetközi filmfesztiválon vett részt, és számos hazai és nemzetközi díjat nyert. 2024 óta Magyar Művészeti Akadémia Ösztöndíjasa.

Az Inkubátor idei döntőseit bemutató sorozatunk folytatódik!

Megosztás

Még több magazin

magazin

Lila Pinell: Az életben mégiscsak vannak olyan helyzetek, amiken egyáltalán nem lehet röhögni

Interjú a Shana rendezőjével

Lila Pinell első nagyjátékfilmje egy Párizsban élő arab-zsidó fiatal nő életébe nyújt betekintést. A Shana a cannes-i filmfesztiválon debütált…

tovább

magazin

Rémálmaink pincéjébe merészkedik le Timár Sára elsőfilmje

Fesztiválkritika az Alattunk dobog című filmről

Timár Sára Alattunk dobog című első egész estés dokumentumfilmje egy budai villa múltján keresztül vizsgálja a családi emlékezet és a kollektív…

tovább
 
hirdetés

Inkubátor 11

November 13-án rendezik meg az Urániában a Nemzeti Filmintézet elsőfilmeseket támogató pályázata, a 11. Inkubátor pitchfórumát, ahol tíz alkotó fogja prezentálni terveit. Idén hét játékfilm, két dokumentumfilm és egy rövid animáció közül választja ki a szakmai zsűri és a közönség az öt nyertes projektet, amelyek megvalósításra kerülnek. Idén is bemutatjuk az alkotókat és filmterveket.

Inkubátor 11 – Kámán Albert: Csak egy kis baráti gesztus

Inkubátor 11 – Sztepanov Sofija: A bizonytalanság és más dolgok, amikkel együtt kell élni

Inkubátor 11 – Kölcsey Levente: A Hiány (újra)Teremtése

a teljes dosszié

Moulin

Nemes László 11 évvel a Saul fia sikere után, első francia nyelvű filmjével tért vissza a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Új filmje, a magyar mozikba november 12-én érkező Moulin a francia történelem ikonikus alakjának utolsó napjairól szól, az ellenállás vezetőjét a lyoni mészárosként elhíresült Klaus Barbie próbálja könyörtelen eszközökkel megtörni.

Az igazi hős az, akit nem lehet megtörni

Nemes László: Titokban összehoztunk egy magyar filmet, csak franciául beszélnek benne

Tarolt a francia mozikban Nemes László új filmje

a teljes dosszié

Az örökség

Tasnádi István egy polgári lakásban zárta össze Molnár Áront, Lengyel Tamást, Mucsit Zoltánt és Staub Viktóriát. Október 22. óta látható a mozikban, Az örökség egy fokozatosan kinyíló kamaradráma, ami időskori magányról, transzgenerációs traumákról és terhelt családi viszonyokról mesél, néhol a kisrealizmus eszközeivel, máskor harsány műfaji elemekkel.

Néha az öregezős csaló hozza össze a családot

Lengyel Tamás és Molnár Áron új filmjére voltak a legtöbben kíváncsiak a forradalmi hétvégén

Mucsi Zoltán: Szerintem akinek nincs humora, az boldogtalan ember

a teljes dosszié

Filmreform

Átalakulóban a magyar filmszakma. A kormányváltás új helyzetet teremtett, alulról szerveződve, közel negyven filmes szakmai szervezet részvételével létre jött a Filmreform2026, Nagy Ervint kinevezték kultúráét felelős államtitkárnak, Petrányi Viktória filmreformért felelős miniszteri biztosként ad irányt a reformoknak.

November elején hirdetik ki, hogy ki lesz a Nemzeti Filmintézet új vezetője

"Reálisan hosszútávfutásra kell készüljünk" – interjú Petrányi Viktória filmreformért felelős miniszteri biztossal

"Most ezzel tudom a szakmát legjobban szolgálni" – dr. Ugrin Juliannát nevezték ki a Filmintézet ideiglenes igazgatósági elnökének

a teljes dosszié
 
hirdetés
 
- Azt gondoltam, már nem jössz.
- A gondolkodás a férfiak dolga.

Vincenta

Oszd meg! Az összes idézet