Filmhu: Miről szeretnél filmet készíteni?
Visky Ábel: Arról, hogy a mese világa hogyan tud kapcsot teremteni börtönben levő apák és otthon levő gyermekeik között. Az apák meséket írnak gyermekeiknek, amelyek alapján a gyermekek főszereplésével mesefilmeket készítünk. A Mesék a zárkából számomra a képzelet szabaddá tevő erejéről szól – egy olyan közegben, ahol a rabság szó szerint értendő.
Filmhu: Mióta foglalkoztat ez a téma?
V.Á.: Egyszer részt vettem egy börtönszínházi előadáson, ahol börtönben levő apák, akik többnyire kigyúrt, széttetovált, kemény életű férfiak, saját gyermekeik előtt játszottak egy olyan mesedarabot, amit a saját történeteik alapján írtak. Nagy élmény volt látni, hogy a színház hogyan tudja közel hozni ezeket az egymás számára nagyon fontos, egymástól mégis radikálisan elszakadt apákat és gyermekeket. Akkor éreztem azt, hogy jó lenne a filmet olyan eszközként használni, ami képes áthidalni az emberek közti, gyakran áthidalhatatlannak tűnő szakadékokat.
Visky Ábel
Filmhu: Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
V.Á.: A Mesék a zárkából egy kreatív dokumentumfilm, amelyben keverednek a dokumentumfilmes és játékfilmes elemek. A film kerete a mesefilmek elkészítését célzó alkotói folyamat, ugyanakkor a mesefilmek is a film részei. A folyamat során dokumentumfelvételeket látunk az apák és a gyermekek egymás elől elzárt életéből, ugyanakkor nyomon követhetjük, ahogy az apák a gyermekek vágyaiból, félelmeiből kiindulva megteremtik azokat a mesei világokat, amelyek később valóban megelevenednek. A mesefilmek esetében egy mágikus vizuális világot képzelek el, amely képes megteremteni azt az érzetet, hogy a gyermekekkel együtt egy varázslatos kaland részeseivé válunk.
Filmhu: Mi inspirál a történet megfilmesítésére?
V.Á.: Régóta szeretnék egy olyan filmet csinálni, amely a filmkészítésben rejlő kreatív lehetőségeken keresztül valódi emberi sorsokat tud gazdagabbá és szabadabbá tenni. Hiszek abban, hogy filmesként nem csupán a világ visszásságait kell felmutatnom, hanem valamiféle előremutató, reményteli tapasztalatnak is katalizátora lehetek.
Filmhu: Milyen lehetőséget látsz az inkubátor programban? Részt vettél a tavalyi fórumon?
V.Á.: Szuper, hogy fiatal alkotók minimális kötöttséggel és sok szabadsággal filmet készíthetnek. És szuper, hogy a klasszikus támogatási rendszerben túlságosan periférikusnak tűnő, kísérletibb hangvételű projektek is támogatást kaphatnak. A tavalyi fórumról sajnos lemaradtam.
Filmhu: Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?
V.Á.: A stábbal együtt bejártunk néhány börtönt, és nagyon izgalmas lehetséges szereplőket találtunk. A felvett anyagokból egy rövid mood-videót vágunk össze. Meg csiszolgatom a mondandómat is. Pitch fórumon még nem vettem részt.
A Maflicsek című kisfilm forgatásán
Filmhu: Mennyire látod magad előtt a "kész filmet", és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
V.Á.: Ez a film az alkotói attitűdöt tekintve is nagyon nagy szabadságot igényel – tehát rugalmasnak kell lennünk. Ugyanakkor van egy pontos elképzelés a film struktúrájára és vizuális világára vonatkozóan, amely iránytűként nagyon fontos.
Filmhu: A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
V.Á.: A legtöbb kisfilmem valamilyen módon az emberi törékenységről és egymásra utaltságról szól. A kapcsolatoknak ez a két pólusa talán ebben a filmben fog leginkább artikulálódni.
Filmhu: Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi kisfilmjeid elkészítése?
V.Á.: A filmkészítés az egyik legsűrűbb tapasztalat, amiben részem volt. Olyan ablakokon nézhetek be ilyenkor, amelyek egyébként tiltva lennének számomra. Ez a fajta intim, mégis intenzív nézelődés, és az ehhez köthető élmény gazdagsága az, ami miatt leginkább jó volt csinálni a korábbi munkákat.
Filmhu: Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
V.Á.: Gyárfás Eszter producerrel, Kürti István és Nagy Zágon operatőrökkel, Vághy Anna vágóval, Érsek Lajos és Horváth Andor hangmérnökökkel, Bánki Orsolya gyártásvezetővel. Olyan emberekkel, akikben bízom, és jó velük dolgozni.
A többi interjú az Inkubátor 2.0 tagjaival itt olvasható!
