Filmhu: Miről szeretnél filmet készíteni?
Varga Noémi: Egy kreatív dokumentumfilm-tervvel pályáztam az Inkubátorhoz, mely Király Tamásról, a 2013-ban tragikus módon elhunyt „divattervezőről” szól. Király a 80-as években az underground művészeti élet élvonalához tartozó alkotó volt, nemzetközi sikerek után azonban bulvárhősként végezte, nincstelenül, gyilkosság áldozataként. Filmem arra keresné a választ, ez miért történhetett így.
Filmhu: Mióta foglalkoztat ez a téma?
V.N.: Nagyjából Király halála óta gondolkozom rajta, hiszen magam is alkotó pályára készülök és sok lemondással és kétséggel jár egy ilyen döntés. Úgy látom, hogy a világban egyre kevesebb értéke van a humanista gondolatoknak és egyre inkább háttérbe szorul a szolidaritás, mint politikai program. Király munkásságán keresztül egy másfajta alkotói attitűd kerül előtérbe, amely kevésbé profitorientált, viszont csak az alkotást tartja fontosnak, minden más háttérbe szorul. Ez a fajta szenvedélyesség szerintem példaértékű, bármiben is nyilvánul meg. Másrészt az életmű sorsa jelenleg bizonytalan, így a film célja egyben alkotásainak megőrzése is az utókor számára.
Király Tamás (Fotó: Eder Krisztián)
Filmhu: Milyen műfajban gondolkodsz, milyen vizuális világot képzelsz el?
V.N.: Korábbi két rövidfilmemben is a dokumentumfilm eszköztárát és határait próbáltam feszegetni. Szerintem nagyon sok érzelmi potenciál van ebben a műfajban, ami eddig kiaknázatlan maradt, azonban a játékfilmből kölcsönzött filmnyelvi megoldásokkal elérhető. Király alkotásai pedig egyenesen a mozivászonra kívánkoznak: úgy képzelem el, hogy a teljes film egyfajta rekonstrukció lenne, a kortársak elbeszélései és visszaemlékezései alapján.
Filmhu: Mi inspirál a történet megfilmesítésére?
V.N.: Tragédiának tartom, hogy egy ilyen formátumú alkotó pályája így ért véget, és ez sajnos nem csak Király sorsa. Sokan az ő generációjából a rendszerváltás nagy veszteseivé váltak, hiszen akkor fordult ki a sarkából a világ körülöttük, amikor már kevéssé rugalmas életkorban van az ember. Ezt a generációt kissé el is felejtette a köztudat. Míg például Svetlana Alexievich a volt Szovjetunió krónikásaként foglalkozik ezzel a témával, itthon úgy érzem ez eléggé háttérbe szorult és sok életet derékba tört ez a váltás.
Filmhu: Milyen lehetőséget látsz az inkubátor programban? Részt vettél a tavalyi fórumon?
V.N.: Szerintem szuper lehetőség, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy részt vehetek benne és kíváncsiak a munkámra, pedig külföldön végeztem (a Royal College of Art mozgókép szakán). Sajnos a tavalyin nem vettem részt, illetve itthon még nem vetítették a munkáimat, így külön megtiszteltetés, hogy a zsűri bizalmat szavazott.
Varga Noémi
Filmhu: Hogyan készülsz a pitch fórumra? Vettél már részt hasonlón?
V.N.: Múlt évben a London Short Film Festivalon illetve a Sheffield Doc/Festen vetítették korábbi rövidfilmjeimet és azt hiszem, a legtöbbet abból tanultam, amikor volt alkalmam végignézni mások pitch-eit ezeken a fesztiválokon.
Filmhu: Mennyire látod magad előtt a „kész filmet”, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
V.N.: Van egy listánk, amin szerepel 80-100 ember, akikkel interjúzni szeretnénk, mind Királlyal kapcsolatban, mind azért, hogy minél tisztább képet kapjunk erről a korszakról. A forgatókönyv fejlesztési támogatás abban segítene, hogy ezeket az interjúkat elkészítsük, hiszen sokan a korábbi alkotótársak közül külföldön élnek. Egyrészt a már létező anyagokból, amely a tranzit.hu Király Tamás nyolcvanas évekbeli munkásságát feldolgozó kiállításához kapcsolódó kutatása hozott nyilvánosságra, másrészt az alkotótársakkal készült interjúknak az egybegyúrásából állna össze a végleges szkript, melyet a vizualizáció követne. Van egy elképzelésem, hogy a 80-as évek magyar kísérleti filmes világát idézné meg az elkészült film, gondolok itt Bódy Gáborra, vagy Bachman Gábor látványterveire, ötvözve az újhullámos dokumentumfilmek világával (pl. iD és Dazed online).
Filmhu: A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
V.N.: Korábbi kisfilmjeimben is hasonló formanyelvi újításokkal kísérleteztem, illetve hasonló témákkal foglalkoztam (alternatív életek és a Kádár-korszak öröksége).
Király Tamás bemutatója a Petőfi Csarnokban (Fotó: Szilágyi Lenke)
Filmhu: Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi kisfilmjeid elkészítése?
V.N.: Nagyon fontosnak tartom a kisfilmek műfaját, hiszen rendezőként ezekből tanulhatok a legtöbbet. Szerencsére egyre több olyan online felület van, ami csak ezekre specializálódik (pl: Nowness, Dazed, Vice stb.) egyre több lehetőséget teremtve a filmkészítésre. Emellett reklámfilm gyártásban dolgozom Londonban, így első kézből sokszor tapasztalom, milyen komplex munkafolyamat akár csak egy 30 másodperces szpot elkészítése.
Filmhu: Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátorba?
V.N.: Alkotótársaim Muskovics Gyula és Soós Andi, a tranzit.hu Király Tamásról készült kiállítás és kutatóprogram kurátorai, illetve Nagy Marcell operatőr, akivel ez már a második közös projektünk lenne. Továbbá sokat köszönhetek Kosztoli Ildikó producer mentorálásának, aki sok időt és energiát áldozott már erre a filmtervre.
(Címlapfotó: Almasi Jonathan Csaba)
A többi interjú az Inkubátor 2.0 tagjaival itt olvasható!
