Emlékszel arra a pillanatra, amikor megtetszett neked a scriptes meló?
Néhány éve csináltam egy interjút Tabányi Carmennel, aki egy magyar származású, Amerikában dolgozó scriptes – magyarul naplóvezető -, és magával ragadott a lelkesedése, ahogy erről a szakmáról beszélt. Akkor még nem merült fel bennem, hogy scriptes legyek, csak elraktározódott bennem ez a jó érzés. 2019 nyarán jutottam arra, hogy jó lenne tanulni valami újat, és akkor eszembe jutott, hogy van ez a munka. Fokozatosan kaptam rá az ízére, az elején úgy voltam vele, hogy elvégzem a tanfolyamot, és ha nem leszek soha naplóvezető, akkor is érdekes tapasztalat lesz. Ősszel indult a következő scriptes képzés a Lumiere Filmiskolában, arra jelentkeztem. Mivel támogatta a Filmalap, alacsony volt a tandíj, kb. százezer forint. Ha milliókat kellett volna kifizetnem, akkor soha az életben nem vágok bele.
Mi történt a tanfolyamon?
Októbertől tavaly márciusig tartott, és csupa jó élményről tudok beszámolni. Olyan scriptesek tanítottak minket, akik kedvet csináltak a melóhoz, és fel is készítettek rá. A szakma legjobbjait hívták meg, voltak, akik magyar filmeken, és olyanok is, akik nálunk forgatott külföldi produkciókban dolgoznak, így a magyar és az angol nyelvű scriptelést is megtanultuk. Antall Gabi volt a vezető tanárunk, aki nagy tiszteletben álló naplóvezető itthon. Többek közt a Testről és lélekről scriptese is ő volt. Rajtuk kívül vendégtanárok is jöttek – operatőr, hangmérnök, producer, rendezőasszisztens, stb. –, akik elmondták, ők hogyan dolgoznak együtt a scriptessel, mit várnak el tőle.
Széles rálátást kaptunk a szakmára, egyetlen dolog hiányzott. Igazán gyakorlati képzést nem kaptunk, forgatásra nem mentünk ki. De ezt meg tudom érteni, nem vihetsz ki diákokat egy nagyjátékfilm forgatására, mert ott zavarnák a munkát. A gyakorlati képzés azt jelentette, hogy leforgatott nyersanyagot hoztak a tanárok, és azon tudtunk gyakorolni, néztük és scripteltünk. De szerintem ez egy olyan szakma, amelyről csak élesben derül ki, hogy szereted-e és tudod-e csinálni.
Meguntad az újságírást, azért vágtál bele a scriptelésbe?
Nem untam meg, és nem gondolom azt, hogy már sosem fogok újságot írni. Hároméves korom óta óriási filmrajongó vagyok, sosem az volt bennem, hogy én újságíró akarok lenni, valahogy kialakult, hogy ez lesz a módja annak, hogy filmekkel foglalkozhassak. Azt tudtam magamról, hogy nem vagyok művész, szóval nem az történt, hogy rendezőnek indultam, és újságíró lettem, viszont, ahogy teltek az évek, egyre inkább azt éreztem, hogy szívesen részt vennék a filmkészítés folyamatában, és nemcsak írnék róla a partvonalról. A scriptes nem kreatív pozíció a stábon belül, de ott vagy a rendező mellett folyamatosan és segítesz megvalósítani a vízióját, ami szerintem elképesztően szép feladat.
Galambos Ágoston focus puller és Bujdosó Bori a monitorra tapad Aczél Tulián Az elátkozott Trabant című rövidfilmje forgatásán / fotó: Vitray Anna Szofi
Van kapcsolat az újságírás és a scriptelés között?
Fontos, hogy a naplóvezetőnek legyen érzéke a dramaturgiához, illetve, hogy legyen egy erős analitikus beállítottsága. Elengedhetetlen, hogy átlássa a film dramaturgiáját, logikáját, tempóját, hangulatát, és nyilvánvalóan ehhez egy filmes újságírónak is értenie kell. Úgy érzem, van átfedés azokban a képességekben, amelyek ehhez a két szakmához kellenek. Mindkettőnél látnunk kell egészében a produkciót, csak aztán a scriptesnek egy mélyebb szintre, egészen apró dolgokig le kell mennie.
Ami még hasonlóvá teszi a kettőt, hogy ugyan a scriptes szoros kapcsolatban van a többi stábtaggal, de alapvetően egy egyszemélyes hadtest, és ez az újságíróra is igaz. Ugyanakkor mindkét munkához nagyon jó kommunikációs képesség is szükséges.
Mennyire könnyű munkát találni a tanfolyam elvégzése után?
Általános tanácsokat nem tudok adni, a saját utamról tudok beszélni. Sikeresen levizsgáztam március elején, és szinte rögtön beütött a karantén, leálltak a produkciók, így nyáron tudtam elkezdeni munkát keresni. Filmes újságíróként annyi előnyöm volt, hogy sok filmesnek megvolt a telefonszáma, elhintettem, hogy szeretnék scriptesként dolgozni, és ha úgy adódik, gondoljanak rám.
De többet számított, hogy a tanfolyamon azok közé tartoztam, akikről a tanárok elhitték, hogy tényleg ezzel akar és képes foglalkozni. A legtöbb eddigi megkeresés a tanárok ajánlásain keresztül futott be, és nem a saját nyomulásomnak köszönhetem őket.
Háromnegyed éve végezted el a scriptes tanfolyamot. Meg tudsz élni ebből a munkából?
Jelenleg ebből élek. De ehhez hozzátartozik, hogy az elején mindenképpen van egy befektetési időszak, amikor ingyen dolgozol, kapcsolatokat építesz, gyakorlod a szakmát, és bebizonyítod, hogy alkalmas vagy rá. Legelőször egy reklámba mentünk el gyakornoknak az egyik csoporttársammal, aztán Enyedi Ildikó végzős osztályának egyik vizsgafilmjében scripteltem, természetesen ingyen, és ezt több hasonló, kisebb munka követte.
Milyen fizetős munkáid voltak?
Most az egyik országos kereskedelmi tévé egyik napi sorozatában dolgozom. Erről sajnos többet nem árulhatok el.
Bujdosó Bori 2005-ben lett főállású filmes újságíró, 2014-ig az Origo filmrovatánál dolgozott, 2014 és 2016 között a VS.hu kultúra rovatának egyik szerkesztője volt, 2017 óta szabadúszó. Rendszeresen ír a Forbes magazinba, a 24.hu-ra, a Kreatív magazinba és a Revizor kritikai portálra. Részt vett filmfesztiválok és filmklubok szervezésében, emellett kulturális menedzserként és fordítóként is dolgozik. 2020-ban végezte el a Lumiere Filmiskola scriptes képzését, jelenleg elsősorban scriptesként aktív.
Könnyű volt bekerülni a filmes körforgásba?
A scriptes annyiban speciális pozíció, hogy kevés kivétellel minden forgatáson csak egy van belőle. Így nincs szamárlétra, amit végig lehet járni, nincsen asszisztense a naplóvezetőnek, vagy téged hívnak scriptesnek vagy nem. Ezért viszonylag nehéz a bekerülés, és ezért mondtam azt, hogy az elején elkerülhetetlen, hogy ingyen végezd a munkát. Ha az első munkáidban ügyes és motivált vagy, akkor ajánlani fognak téged tovább. Ennek persze én még a kezdeti szakaszában vagyok, nem is reméltem, hogy máris pénzt fogok keresni scripteléssel.
Filmes újságíróként előnyt jelent, hogy vannak kapcsolataid, sokan ismernek. Hátrányod nem származott ebből? Arra gondolok, hogy a kritikáiddal kellemetlen perceket is okoztál magyar filmeseknek.
Biztos nem hívnék fel olyan rendezőt vagy producert, akiről tudom, hogy kellemetlenül érintette, amit írtam. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan magyar filmesek, akikkel én sohasem fogok dolgozni, mert utálnak amiatt, amit évekkel ezelőtt leírtam. De eddig csak pozitív élményeim voltak a forgatásokon, sokan azzal jöttek oda hozzám, hogy régen mindig olvasták az Origo Filmklubot, és csomó filmet azért néztek meg, mert én ajánlottam. Az elmúlt fél évben több pozitív visszajelzést kaptam az origós kilenc évemre, mint amennyit akkor kaptam, amikor ott dolgoztam. Ez olyan értelemben is jó érzés volt, hogy online újságíróként legtöbbször nem tudja az ember, hogy ki olvassa el a cikkeit, bárki érdekesnek vagy hasznosnak találja-e őket.
Egy rendező karrierálma az Oscar, a cannes-i Arany Pálma vagy a hatalmas közönségiker szokott lenni. Milyen karriercsúcsról álmodik egy scriptes?
Leginkább jó magyar nagyjátékfilmeken szeretnék dolgozni. Filmbuzi vagyok, beszéltük korábban, hogy ebből fakad a motivációm. Talán akkor érezném magam a legjobban, ha olyan hazai rendezők mellett scriptelhetnék, akiknek nagyra tartom a munkásságát, illetve olyan magyar filmekben vehetnék részt, amikről azt érzem, hogy valami nagyon jó dolog fog belőlük kisülni.
Hozzáteszem, nagyon sok külföldi film és sorozat forog nálunk, világhírű rendezőkkel és színészekkel, szóval persze minőségi szervizprodukciókhoz is szívesen elmennék. És az sem utolsó szempont, hogy ezeknél magasabb a fizetés, és még kényelmesebbek a munkakörülmények.
Bujdosó Bori és Aczél Tulián rendező egyeztet Az elátkozott Trabant című rövidfilm forgatásán / fotó: Vitray Anna Szofi
Ha jól értem, akkor szeretnél egy olyan helyzetet, hogy te mondhasd Ryan Goslingnak, hogy ne bal, hanem jobb kézzel fogja a bögrét?
Nem vágyom ilyen helyzetre. Azt nem tudom, Ryan Gosling hogyan viszonyul a scriptesekhez, de a legnagyobb sztárokhoz nem feltétlenül szólhat hozzá a scriptes. Bruce Willist például szinte senki nem szólíthatja meg a forgatáson.
Mondtad, hogy magyar nagyjátékfilmeken és nálunk forgatott külföldi produkciókon is szívesen dolgoznál. Ha egymás után felhívna Enyedi Ildikó és Denis Villeneuve, melyiküknek mondanál igent?
Nem fenyeget az a veszély, hogy ez megtörténik, de nehéz döntés lenne. Amúgy nem a rendező szokta felkérni a scriptest, hanem a gyártásvezető, a line-producer esetleg a producer. Persze a rendezőnek is van beleszólása abba, hogy ki legyen a naplóvezetője. Mivel egész nap egymás mellett ülnek, fontos, hogy bírják egymást, és jól tudjanak együtt dolgozni.
Mikor kezdődik el egy scriptes munkája?
Már a forgatás előtt, az előkészítési fázisban. Az első feladata az, hogy leméri a forgatókönyvet. Jelenetenként hangosan elmondja a szöveget, lejátssza a mozgásokat, amiből kiderül, körülbelül milyen hosszú lesz a film. Előnyös, ha ismered a rendezőt, tisztában vagy a stílusával, hiszen máshogy telik az idő egy Tarr Béla-, illetve egy Aaron Sorkin-filmben.
Előreugorva a forgatáshoz: ott is mérni kell a felvételek hosszát, és folyamatosan egyeztetni, hogy ez eltér-e az előzetesen megsaccolt hossztól. Nem jó, ha egy kilencvenpercesnek tervezett filmről féltávnál kiderül, hogy minimum kétórás lesz. Az időmérésnek a tévésorozatoknál van a legnagyobb jelentősége, hiszen ott előre meg van határozva, hogy pontosan milyen hosszú lehet egy-egy epizód.
Az előkészítésre visszatérve, a scriptes azt is jelzi, ha logikai hibákat talál a forgatókönyvben. Csinál egy táblázatot, hogy mennyi idő alatt játszódik a film, ez lehet egyetlen éjszaka vagy akár több év is, ezt napi bontásnak hívjuk. Ehhez készít egy kapcsolódási listát, amiben egy-egy mondatban összefoglalja, hogy az adott jelenetben mi történik, és itt már elkezd a kontinuitással foglalkozni. Az összes kosztüm, smink, kellék, stb. kapcsolódási megjegyzést felvezeti ebbe a listába. Egy random példa: a főszereplő ugyanabban az ingben van, mint tegnap, és mivel fejbe verték, seb van a homlokán. Ezek a jelenetek közötti kapcsolódások, amiket azért is fontos rögzíteni, mert a filmek 99%-át nem kronológiai sorrendben forgatják. Például előbb veszik fel azokat a jeleneteket, amikben a főhős keze be van gipszelve, és csak később, amikor eltörik a kezét.
Minden részleg felelős a saját kapcsolódásaiért, a jelmez, a smink és így tovább, mindenki elkészíti a saját kapcsolódási listáját. De a scriptes mindegyikért felel, neki kell észrevennie, ha bármit elrontottak, például rossz színű pulóvert adtak a színészre.
Megérkeztünk a forgatásra.
Megérkezik a stáb, és a scriptest letámadják kérdésekkel, vagy ő látogatja körbe a részlegeket, ha van bármi bizonytalanság, ott még lehet tisztázni, például, hogy melyik táskát adják a színész kezébe. Megnézi és lefotózza a díszletet is, ellenőrzi, hogy minden a helyén van-e, ha mondjuk az előző, közvetlenül kapcsolódó jelenetben összetörték a kávés csészét, ott vannak-e a darabjai.
És amikor elkezdődik a felvétel?
Az egyik legfontosabb dolga a forgatás közben, hogy figyeli a jeleneteken belüli kapcsolódási hibákat, és az adott felvétel végén jelzi őket, hogy a következőnél korrigálhatók legyenek. A scriptes nem állíthatja le a felvételt, de ha óriási hibát vesz észre, az előfordulhat, hogy felvétel közben, amikor nem szabad megszólalni, rámutat a monitoron a hibára, hogy a rendező leállíthassa, ha úgy látja jónak.
Minden típusú hibára figyelnie kell: belóg egy mikrofon, megváltoztak a fényviszonyok, megszegik a tengelyszabályt, a színész elrontja a szöveget, hamarabb ül le a székre, mint az előző felvételen, nem ugyanott áll meg, satöbbi. Némelyik apróságnak tűnhet, de ha mondjuk a színész vállán lóg a táska, és az egyik felvételen fogja a táska szíját, a másikon viszont le van eresztve a keze, akkor ezt a két felvételt nem lehet egymásra vágni, hiszen vágás után le-fel fog ugrálni a keze.
Jól érzem, hogy ha egy film scriptes nélkül készül el, akkor az gyakorlatilag élvezhetetlen lesz, mivel ezek a kapcsolódási hibák a nézőt folyamatosan kizökkentik a film világából?
Elméletben, ha minden részleg tökéletesen elvégzi a munkáját, ha rögtön észreveszik, hogy elmozdult a színész haja vagy valami a díszletben, ha minden színész tökéletesen emlékezik a szövegére és a mozgására, akkor nem tűnik fel a scriptes hiánya. De a gyakorlatban ez sosem történik így.
Van még más munkaköre a naplóvezetőnek?
Van egy nagyon fontos adminisztrációs része is a munkájának. Minden beállításról scriptlapot tölt ki, amire felírja, hogy mi történt a beállításban, milyen plánból vették fel, rögzíti a kameraadatokat, egyéb körülményeket, az esetleges hibákat és nem utolsósorban azt, hogy a rendező melyik felvételeket találta a legjobbnak, vagyis melyikeket szeretné majd használni. Ezt a lapot a vágó és a vágóasszisztens kapja meg, és abban segíti őket, hogy eligazodjanak a felvett anyagban.
Ennyi?
Még nincs vége. Ahogy korábban említettem, méri a felvételek hosszát, és minden nap végén összeállít egy napi jelentést arról, hogy pontosan hány percnyi anyagot vettek fel és mely jeleneteket vagy jelenetrészeket, mindent leforgattak-e, amit arra a napra terveztek, volt-e nagyobb fennakadás, ami miatt esetleg módosítani kell a gyártási tervet. Ezt a gyártásnak küldi el.
A scriptes munkája a forgatás befejeztével ér véget?
Igen. De nem árt, ha a dokumentációit megőrzi a premierig, arra az esetre, ha esetleg pótforgatást írnának ki.
Számodra mi a scriptelés legnehezebb része?
A kontinuitás figyelése. Amikor megy a felvétel, teljesen a monitorra kell tapadnom, és minden apróságot azonnal észrevenni, nézni, mint az őrült a kapcsolódási hibákat. Aztán pedig villámgyors döntést hozni, hogy szólni kell-e az adott hibáért. Előfordulhat például, hogy a színészt kizökkenti a játékából, ha figyelmezteted egy mozgáshibára, ezért többet ártasz, mint használsz.
Mit szeretsz ebben a munkában?
A stábban a scriptes az, aki az egész produkciót átlátja. Neki kell a legjobban ismernie a forgatókönyvet, ő az, akinek a legapróbb részletektől a film dramaturgiáján át az összképig mindennel tisztában kell lennie. Ez nagy kihívás, és nekem, aki szeret filmekkel foglalkozni, egyben nagyon szórakoztató is.
Eredetileg pszichológusnak tanultál, megfejtetted már, miért a scriptes szakmánál lyukadtál ki?
Az emberek és az emberi történetek érdekelnek, ezért mentem pszichológia szakra. Ahol aztán hamar rájöttem, túl nyomasztó lenne számomra, ha valódi problémákkal kellene foglalkoznom egész nap. Lehet, hogy ez egy személyiséghiba, de a valóságot sokszor túl nyomasztónak, néha pedig egyszerűen túl unalmasnak tartom, ezért is vonz a filmek világa.
A filmes újságírás eszképizmus, hiszen a munkaidőnk jelentős részében egy fikcióban vagyunk benne. A scriptes meló a menekülés következő lépcsőfoka nálam. Az persze egy valós és nagyon is gyakorlati dolog, hogy egy stáb tagja vagyok, de, amikor forgatok, mégiscsak egy fikció keretezi az életemet. És ha ez egy színvonalas fikció, amibe bele tudom élni magam, az tényleg egy magasabb szintje tud lenni a filmőrültségnek.
Nagyon élvezem a csapatmunkát, különös ereje van annak, hogy együtt dolgozunk ugyanazért az őrültségért. Ez egy játék, ami közben véresen komolyan van véve, rengeteg ember dolgozik benne, rengeteg pénz forog kockán, minden nap le kell forgatni azt, amit kitűztünk magunk elé. Kívülről, akit nem lelkesít a film, annak ez totális baromságnak tűnhet.
Próba Az elátkozott Trabant című rövidfilm forgatásán. Szemben Bujdosó Bori, a pult mögött Aczél Tulián rendező / fotó: Vitray Anna Szofi
Olyan ez, mint a futball. Valakit teljesen lázba hoz, hogy kétszer tizenegy ember kerget egy labdát, más pedig nem érti, mit lehet ebben szeretni.
Igen. Én nem tudom beleélni magam a fociba, nem érdekel, melyik hálóba megy be a labda. Valószínűleg sokan ugyanezt érzik a filmmel kapcsolatban, és azt gondolják: ti tényleg felkeltek hajnalban és tizenkét órán át robotoltok ezért? Hülyék vagytok?
Milyen scriptessé szeretnél válni?
Olyanná, aki egyrészt nagyon penge a kontinuitási hibák kiszűrésében, másrészt ténylegesen a rendező jobbkeze, és a szigorúan vett feladatkörén túl is tud tanácsokat adni. Abban az esetben persze, ha a rendező ezt igényli.
Mi a következő munkád?
Január közepéig dolgoztam a kereskedelmi televízió sorozatán, hogy mi jön most, az még bizonytalan, de több megkeresés is érkezett, úgyhogy remélem, teljesül a nagy vágyam, és 2021-ben már nagyjátékfilmen is fogok dolgozni. Ha pedig lesz egy nagyobb szünet két produkció között, akkor azt újságírásra fogom felhasználni.
Ha már újságírás: a Majdnem híresben mondja a legendás zenekritikust, Lester Bangst játszó Philip Seymour Hoffman, hogy a jó újságírónak őszintének és kíméletlennek kell lennie. Egyetértesz vele?
Teljes mértékben. Nem fogod elhinni, de volt idő, amikor megfordult a fejemben, hogy ezt magamra tetováltatom. Honest and unmerciful. Ez egy nagyon erős mondat. Azt gondolom, hogy egy filmkritikusnak az az egyetlen fegyvere, hogy őszintén elmondja a véleményét. Igazából nem tehet mást.
Lester Bangs azt is mondta, hogy az újságíró nem válhat a zenészek barátjává – a mi esetünkben ez a filmeseket jelenti. Te azonban most velük dolgozol, és alighanem barátokat is szerzel. Hogy fogsz így kritikát írni?
Egy éve írtam utoljára magyar filmről kritikát, akkor eldöntöttem, hogy többet nem írok magyar filmről és sorozatról. Az ember nem lehet egyszerre rabló és pandúr, az nem korrekt, ha egyszer stábtag vagyok, máskor pedig kritikus. El kell dönteni, hogy hol áll az ember. Az viszont belefér szerintem, ha külföldi filmekről és sorozatokról továbbra is írok.
Az interjú szerzője 2011 és 2017 között dolgozott az Origo Filmklubnál, először külsősként, majd főállású munkatársként.
címlapkép: Bujdosó Bori a Gyerekjáték című SZFE-s diplomafilm forgatásán / rendező: Orzói Kristóf, fotó: Songoro Laura
