filmhu: Most zárul a 37. magyar Filmszemle. Hogyan értékelted a filmes felhozatalt?
Janisch Attila: Izgalmas és komplex volt a generációs és műfaji összetétel. Én a játékfilmekről tudok beszélni, azokat láttam. Most a szemle után fogom megnézni a kisjátékfilmeket és a dokukat, kísérleti munkákat. Átlagosan jó és erős filmek is születtek. Ezek közül sok már korábban sikert aratott, gondolok itt olyan zsánerfilmekre, mint a Csak szex és más semmi vagy az Üvegtigris 2. Aztán születtek erőteljes szerzői filmek is. Érdekes és jó, tartalmas vizuális megoldásokat vonultatott fel a Taxidermia, amely komplex egészében erős vízió, három koron keresztül átívelő parabolája az életünknek. A Fehér tenyér is nagyon tetszett. Emocionálisan könnyebben emészthető, mint Taxidermia. A Pálfi-film inkább távol tartja magától az embert. Aki nem olvassa, nem dekódolja az üzenetet, az is kap egy erős vizuális élményt. Izgalmas, a filmnyelv határait másképp feszegető alkotás Szemző Tibor filmje, amely engem nagyon pozitívan érintett. Olyan, mint egy utazás a lélek mélyére. Transzcendens módon tud alámerülni általa a néző, egy meditáció az egész. Szemző végre a saját filmjéhez is szerzett zenét. Szaladják István Madárszabadítója nem lesz könnyű helyzetben, mert orosz nyelvű. Ha magyar színészek játszanák, nem lenne benne az a szláv melankólia, időtlenség. Sőt, baj, hogy nem tudta Oroszországban leforgatni, ott minden táj metaforikus és nagyszabású.
filmhu: Az elsőfilmesek munkáihoz mit szóltál?
J.A.: Tetszettek. A Friss levegő egy lassú film, de határozottan kézben van tartva, miközben minimalista eszközökkel dolgozik. Nemes Gyula Egyetleneimje is jó. Képlékeny, porózus, asszociatív képi világot teremtett. Más csatornákon juttatja el üzenetét, pontosan azon az intakt nyelven szólal meg, amelyet a közönsége megért. A vágás, a struktúra, minden illeszkedik. A rendező apró képi egységekre szedi, aztán a közepére betesz egy négy helyszínen játszódó, 15 perces snittet, amit logisztikailag nehéz lehetett összehozni. Izgalmas és értékelendő munka.
Janisch Attila, a Szemletanács elnöke
filmhu: Eseménydús volt ez a szemle.
J.A.: A szemle egésze működött, és ezt az élet, a kezdeti rémdráma, a múlt árnyai sem tudták megakadályozni. A bombariadó miatt sajnos elmaradt a külföldi zsűri találkozása a közönséggel. De a szemle arról szólt, amiről kellett: a filmekről. Ami a nézettséget illeti, a tavalyit elérte, ha túl nem szárnyalta. Újítások is voltak: 400 filmet vetítettünk idén, köztük a dokuszekció előzsűrizett filmjeit is, amelyhez külön katalógus készült. Jövőre szeretnénk folytatni ezt a munkát, a jövő évi szemle első megbeszélését heteken belül összehozzuk. Szeretnénk elérni, hogy legyen zsánerfilm díj, a szórakoztató filmek képezzenek külön kategóriát. Idén nagy csapás volt, hogy a beígért forrásokat nem kaptuk meg. Pedig lehetőségek villantak fel, többen felajánlották segítségüket. Az a terv, hogy a szemle után leülnénk szélesebb körben megbeszélni a támogatást.
filmhu: Milyennek tartod a helyszínt?
J.A.: Ez egy kényszer. A Filmszemle minden lehetséges helyszínt végigjárt már. A Mammut egy bevásárlóközpont, ráadásul több hely között kell rohangálni. Fontos a kép és a hang jó minősége, de nincs lehetőség és hely közösségi együttlétekre. A Corvinban még kevésbé volt. A Mammutban azért viszonylag sok kávézó van, ebből a szempontból jó. A nyitóesemény protokoll okokból visszakényszerült a Kongresszusi Központba. De nincs rendes helye a Filmszemlének Budapesten. Nem létezik Magyarországon ilyen méretű befogadó hely. Ez nagyon hiányzik.
