Manuel Grosso Galván

filmhu: Kimerültnek látszik…

Manuel Grosso Galván: Igen… Nehéz a dolgunk, nekünk külföldieknek. A magyar zsűritagok már láthattak pár filmet a versenyprogramból korábban – csakúgy mint a nagyközönség -, de mi most tekintettünk meg mindent először.

Manuel Grosso Galván
Jobban kedveljük a művészfilmeket 

filmhu: Mely filmek tetszettek Önnek a leginkább?

MGG: A nagyjátékfilmek programja nagyon változatos volt idén, van közöttük öt-hat kiemelkedő, ami közül választhatunk. Láttunk közönségfilmeket és művészfilmeket egyaránt, de elmondhatom, hogy mi jobban kedveljük az utóbbi kategóriába tartozó alkotásokat. Természetesen minden filmnek más a célja, egy művészfilm nem feltétlenül a nagyközönségnek készül, de a kommerszebb alkotások között is lehetnek jól sikerült munkák, ami csak nehezíti az értékelést. Hallottam, hogy a nézők az önök internetes újságján keresztül szavazhatnak a kedvenceikre, és az első három helyen a Fehér tenyér a Friss levegő és a Taxidermia váltják egymást. Ezek is teljesen különböző alkotások!

filmhu: Mi a zsűri munkamódszere? Megosztják a véleményüket a filmekről a vetítések között?

MGG: A mi külföldi társaságunk nem igazán dolgozott eddig össze a magyar zsűritagokkal. Néha találkozunk a kávézóban és megbeszéljük, ha egy film nagyon nem tetszett, vagy valamelyik alkotás témájában megragadott minket, vagy ha éppen egy színésznő alakítása fogott meg bennünket.

filmhu: Hogyan érezte magát a Szemlén?

MGG: Remek volt, de nagyon sajnálom, hogy csak a nagyjátékfilm versenyprogramját voltam hivatott megnézni. Nem láttam dokumentum- és kísérleti filmeket, pedig igazán kedvelem ezeket a műfajokat.

Dimitri Eipides

filmhu: A Filmszemle történetében először vannak külföldi tagok a zsűriben. Mit gondol erről az újításról?

Dimitri Eipides: Hiszek abban, hogy a mozi univerzális kifejezőeszköz, hiszen utazik, nem kötik országhatárok. Meggyőződésem, hogy az idén bemutatott filmek sem abból a célból készültek, hogy csak a határokon belül kerüljenek bemutatásra, hanem hogy külföldön is annyi emberhez jussanak el, amennyihez csak lehetséges. Úgy gondolom, hogy egy nemzeti filmszemlére nemzetközi zsűrit összehívni nem rossz ötlet, hiszen más látásmóddal és más aspektusból szemlélhetjük az alkotásokat, mint ahogy ezt egy honi zsűri tenné. Egy kizárólag magyar döntnökökből álló társaság kapcsolatban állhat rendezőkkel, a filmszakma egyéb szereplőivel, lehetnek személyeskedések, „szeretem-nemszeretem” relációk. Tudom, hogy ez így megy, mert mi hasonlókat élünk meg Görögországban a görög filmek esetében, és néha meglepődöm, mennyire másként lát egy görög néző egy hazai produkciót, mint egy külföldi. Ez egy olyan tényező tud lenni, ami befolyásolhatja a döntéshozatalt. De hát, mi most teljesen „ártatlanok” vagyunk, a mi esetünkben nem áll fenn az a veszély, hogy nem szimpatizálnánk valakivel, vagy – pont fordítva – különösen kedvelnénk egy alkotót, hiszen nem ismerjük őket.

filmhu: Ha a torontói vagy thessaloniki fesztivál válogatójaként vett volna részt a Filmszemlén, vinne magával filmeket?

DE: Igen. Láttam öt-hat jó filmet, de természetesen nem a számbeliségen múlik.

filmhu: Oly sok fesztivál látogatójaként, szervezőjeként mit gondol a Filmszemléről? Milyen tanácsot tudna adni a jövőre nézve?

DE: Nagyon nehéz zsűritagként 24 filmet végignézni egy hét alatt. És arra is kell időt találnunk, hogy fontolóra vegyük a látottakat. Lehetséges, hogy valamit még egyszer meg kell néznünk, hogy dönteni tudjunk. Ez rengeteg idő és energia. Úgy gondolom, nagyban segítené a zsűri munkáját, ha külön szekciók lennének a közönségfilmeknek, a művészfilmeknek, sőt akár a digitális alkotásoknak is, mert biztos vagyok benne, hogy ennek a technikának köszönhetően sokkal több film fog születni a jövőben.