Kérdésfelvetésében tehát hasonlít a négy rövidfilm. A kérdésekre adott válaszok és a megvalósítás színvonala tekintetében azonban nagyok a különbségek. Béres Dániel alkotása például a történelem útvesztőiben keresi a kommunikációképtelenség okát. A Malter egy országhatárokon átívelő barátság históriája. Thomas és Pali kisgyerekként ismeri meg egymást, így őket még nem zavarja, hogy míg egyikük az NSZK-ban, addig a másik Budapesten él. Sűrűn leveleznek egymással, azonban a berlini fal leomlása körüli zűrzavaros időkben megszakad a kapcsolatuk. Húsz évvel később – azaz napjainkban – Pali Berlinbe utazik, hogy meglátogassa rég nem látott barátját. Ekkor kezdik mindketten érezni azt, hogy hiába találkozhatnak immár szabadon, valami mégis elválasztja őket. A Moszkva tér-rel rokonítható rövidfilm groteszk, de emberközeli jelenetekkel mutatja be, hogyan él tovább barátságukban a Nyugat és Kelet közt húzódó fal, melyet a lelkünkben jóval nehezebb lerombolni, mint pusztán materiális értelemben. Erre az ellentmondásra utal az ötletes Malter cím is, mely egyszerre idézi föl a fal köveit, és az emberi kapcsolatokat összetartó kötőanyagot. Vajon melyik az erősebb? – veti fel a súlyos kérdést a film.
 |
| Egy országhatárokon átívelő barátság históriája Malter |
A szekció másik figyelemreméltó alkotása egész más irányból közelíti meg a témát. Császi Ádám filmje nem a kultúrákat elválasztó határokra, hanem a magyar társadalom legalsó rétegeibe kalauzolja nézőjét. A Gyengébb napok egy prostituált megrázó sorsán keresztül mutatja be, hogy miként válhat a nyomor és a megaláztatás az ember természetes közegévé. Böbe a teljes kiszolgáltatottság állapotában él, a férfiak puszta árunak tekintik, melyet adni-venni lehet. Őt mégis érzelmi szálak fűzik stricijéhez, aki szexuális tehetetlenségéből fakadó frusztrációját agresszív cselekedetekkel vezeti le. A film az ő sikertelen kapcsolatteremtési kísérleteinek története. Azt a kérdést járja körül, hogy miként lehet egyáltalán szeretni egy olyan világban, ahol az ember bármikor lecserélhető egy lapos-képernyős televízióra. Császi Ádám provokatív naturalizmussal ábrázolja azt is, hogyan válik a szex puszta automatizmussá a prostituáltak életében. A főszereplő jellemének összetettségével szemben azonban a férfi-karaktereket kissé elnagyoltan mutatja be a film. A merevedési problémái miatt erőszakos strici, és az erkölcsökkel köszönőviszonyban sem lévő rendőr figurája helyenként karikatúra-szerű.
|
|
Imike készül Gyengébb napok |
A Cserhalmi Sára által rendezett SzűkenSzépen kevésbé hatásos, de ügyesen szerkesztett alkotás. Átgondolt dramaturgiával mutat rá arra, hogy a bizalmatlanság légköre miként mérgezi a családon belüli kapcsolatokat. Legfőbb értéke éppen az, hogy a férj, a feleség és a gyerek szemszögéből is nyomon követhetjük az eseményeket. Tehát mindhárom szereplőt fölkínálja azonosulási pontként a néző számára, ezzel teljes körképet adva a családtagok elfojtott félelmeiről, szorongásairól. Igényesebb képi világgal és feszesebb cselekménnyel talán még erőteljesebbé lehetett volna tenni.
A K1-es blokk leggyengébb filmje a Bloody Mary, és ez nem a vizualitás vagy a színészi játék számlájára írandó. A megvalósítás módjával ugyanis nincs nagy baj, a kérdés inkább az, hogy mi is az, ami itt megvalósult? A történetből én ugyanis nem tudtam kihámozni az okot, ami miatt mindezt érdemes volt leforgatni. A film szürreális világa önmagában nem probléma, de hogy a Rocky Horror Picture Show-ra hajazó pincebeli szeánsz és a terhes szerb lány története így együtt mit akar kifejezni, arra nincs ötletem. Nincsenek rendesen tisztázva a szereplők motivációi sem. Talán a finálé ad értelmet a filmnek. De a groteszk epizódok után, az anyaságot átvállaló transzvesztita zárójelenete poénnak és drámai pillanatnak egyaránt gyönge megoldás.
