2008. 02. 02. Jankovics Márton
A K1-es blokk kisfilmjei tematikus csoportot alkotnak: mind a négy alkotás az emberi kommunikációképtelenség okairól és lesújtó következményeiről szól.
A szekció másik figyelemreméltó alkotása egész más irányból közelíti meg a témát. Császi Ádám filmje nem a kultúrákat elválasztó határokra, hanem a magyar társadalom legalsó rétegeibe kalauzolja nézőjét. A
Gyengébb napok egy prostituált megrázó sorsán keresztül mutatja be, hogy miként válhat a nyomor és a megaláztatás az ember természetes közegévé. Böbe a teljes kiszolgáltatottság állapotában él, a férfiak puszta árunak tekintik, melyet adni-venni lehet. Őt mégis érzelmi szálak fűzik stricijéhez, aki szexuális tehetetlenségéből fakadó frusztrációját agresszív cselekedetekkel vezeti le. A film az ő sikertelen kapcsolatteremtési kísérleteinek története. Azt a kérdést járja körül, hogy miként lehet egyáltalán szeretni egy olyan világban, ahol az ember bármikor lecserélhető egy lapos-képernyős televízióra. Császi Ádám provokatív naturalizmussal ábrázolja azt is, hogyan válik a szex puszta automatizmussá a prostituáltak életében. A főszereplő jellemének összetettségével szemben azonban a férfi-karaktereket kissé elnagyoltan mutatja be a film. A merevedési problémái miatt erőszakos strici, és az erkölcsökkel köszönőviszonyban sem lévő rendőr figurája helyenként karikatúra-szerű.
|
Imike készül
Gyengébb napok
|
A Cserhalmi Sára által rendezett
SzűkenSzépen kevésbé hatásos, de ügyesen szerkesztett alkotás. Átgondolt dramaturgiával mutat rá arra, hogy a bizalmatlanság légköre miként mérgezi a családon belüli kapcsolatokat. Legfőbb értéke éppen az, hogy a férj, a feleség és a gyerek szemszögéből is nyomon követhetjük az eseményeket. Tehát mindhárom szereplőt fölkínálja azonosulási pontként a néző számára, ezzel teljes körképet adva a családtagok elfojtott félelmeiről, szorongásairól. Igényesebb képi világgal és feszesebb cselekménnyel talán még erőteljesebbé lehetett volna tenni.
A K1-es blokk leggyengébb filmje a Bloody Mary, és ez nem a vizualitás vagy a színészi játék számlájára írandó. A megvalósítás módjával ugyanis nincs nagy baj, a kérdés inkább az, hogy mi is az, ami itt megvalósult? A történetből én ugyanis nem tudtam kihámozni az okot, ami miatt mindezt érdemes volt leforgatni. A film szürreális világa önmagában nem probléma, de hogy a Rocky Horror Picture Show-ra hajazó pincebeli szeánsz és a terhes szerb lány története így együtt mit akar kifejezni, arra nincs ötletem. Nincsenek rendesen tisztázva a szereplők motivációi sem. Talán a finálé ad értelmet a filmnek. De a groteszk epizódok után, az anyaságot átvállaló transzvesztita zárójelenete poénnak és drámai pillanatnak egyaránt gyönge megoldás.