Az alkalmazott animációkon belül olyan alkotásokat tekinthetünk meg, mint például Klingl Béla bájos rajzfilmje, amelyet Fazekas Csaba Swing című alkotásához készített, a 3D animációs technikával készült főcím a film jellegzetes pillanatait idézi fel Louis Prima „Sing Sing Sing” című zenéjére. Az On The Spot – Diktátorok Gyermekei című tévés dokumentumfilm-sorozat is animációs főcímet választott magának: Bátory Péter munkáját a diktatúrák propaganda-plakátjai inspirálták. Rajzolt klipek is készültek az elmúlt két év alatt, Csáki László nem először illusztrál zeneszámot, most az Amorf Lovagok Napséta című számához készített rajzfilmet, de a Tankcsapda, az Erik Sumo Band és James is animációs klipet választott egy-egy dalához. Ruska László; Ringeinsen Dávid Papírvilág című alkotásának pedig régi rajongói vagyunk, a WWF imázsfilmjeként készült mű a New York Festivals Television & Film Awards versenyén aranyéremmel tért haza.
Már két évvel ezelőtt rácsodálkoztunk, hogy ifjú animátoraink mennyire tehetségesek, itt indult például hódító útjára Vácz Péter Nyuszi és Őz című alkotása. Most a MOME Animhoz csatlakozik a BKF animációs tagozata és a Filmtett Egyesület is. A kérődző halál fenevadja című morbid vizsgafilmen négyen is dolgoztak, és egy sötét erdőbe kalaúzol el bennünket, megismerhetünk egy társaságra vágyó Yetit (The Last Yeti), de Tóth Luca Anney-ban már különdíjjal jutalmazott alkotásához, a Kíváncsiság korához is szerencsénk lesz.
A rövidfilmek között - ha még nem láttuk volna - megtalálhatjuk 2014 sláger animációját, az Oscar rostán a legjobb 10 közé került Symphony No. 42-t, Orosz István A rajzolóját, Ulrich Gábor A fából faragott királyfiját, amelynek irodalmi forgatókönyvét Hay János írta, vagy Gellár Csaba Blackwood című rémmese sorozatának első részét, melynek világa régi sötét népmeséken és a korai horrorirodalom remekein alapul és amely epizód E. A. Poe egyik novellájának adaptációja.
A tévésorozatok szekciójában elsősorban gyerekeknek készült mesék sorakoznak, a Komisz kölyök naplója, a Bogyó és Babóca, a Hoppi mesék, vagy Berti, a rózsaszín barika egyik újabb kalandját nézhetik végig a fiatalok.
Idén ünnepli a magyar animáció 100. évfordulóját a szakma, a rendezvénysorosat záróakkordja a 12. Kecskemét Animációs Filmfesztivál, a KAFF lesz. Így nem csupán az elmúlt két év animációs termését tekinthetjük meg mától Kecskeméten, de számtalan filmtörténeti programból is választhatunk.
Februárban a Pesti Vígadóban lehetett megtekinteni azt a tárlatot, amely az amatőr trükkfilmkísérletektől a mai videómegosztókon nézőcsúcsokat döntögető animációs kisfilmekig járva végig ennek a 100 évnek a történetét, és beleshettünk a kulisszatitkokba is. A tárlat tovább utazik, és most Kecskeméten ismerkedhetünk meg a magyar animáció 100 évével.
Nepp József Gusztávval
Macskássy Gyula neves animációs rendező előtt is tiszteleg a fesztivál: életművét feldolgozó képes albumot is, melyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet terjesztésében kerül a boltokba június végén. A könyv mellékleteként válogatás jelenik meg a mester alkotásaiból, köztük olyan kincsekkel, mint a ’30-as, ’40-es években készült korai magyar animációs reklámfilmek.
A fesztiválon két szakmai konferenciát is rendeznek, június 25-én A kistelepülések és a mozgóképkultúra helyzetéről, június 26-án a 100 éves magyar animáció történetéről, hazai és külföldi mestereiről külföldi szakértők és hazai filmtörténészek részvételével tanácskoznak majd. A konferencia kiemelt előadója Giannalberto Bendazzi, a világhírű olasz animációfilmtörténész, a fesztivál díszvendége lesz.
9. alkalommal rendezi meg az Európai Animációs Játékfilm és TV-Speciálok versenyét a KAFF, amely programjába idén 16 külföldi alkotást válogattak be. A 7 egészestés film és 9 tévéfilm számos darabja ismét az eszünkbe vési, hogy az animáció nem egyenlő a mesével, az európai művészek ugyanis olyan aktuális témákhoz és kortárs problémákhoz nyúltak, mint a depresszió vagy az iskolai bullying.
„Hogyan maradsz épeszű egy ilyen őrült világban?” - teszi fel a kérdést Signe Baumane Kövek a zsebemben című filmje. A New Yorkban alkotó, de Lettországban született rendezőnő szókimondó filmjeivel már többször felhívta magára figyelmet, Teat Beat of Sex című filmsorozata arcpirító őszinteséggel mesél a szexről, Dentist című filmje pedig a legvérmesebb pszichopaták közé emeli a fogorvosokat. Kövek a zsebemben című 2014-es alkotása egy Monty Python-i abszurd rengetegbe viszi nézőit, háborúval, politikával, házassággal, szexszel és titkokkal. A film fekete humora azonban nagyon komoly és személyes történeteket takar, a gyönyörű animáció öt különleges nő életét tárja elénk, van köztük művész, anya, tanuló és egy generációról generációra szálló sors, amit láthatatlanul és akaratlanul minden nő továbbad a családban: a depresszió. Signe Baumane saját családtörténetét vitte a vászonra és keserédes terápiaként használta a filmet arra, hogy „kirajzolta” magából szorongásait. Egy merész képáradattal és gyönyörű szimbolikus képekkel dolgozza fel a depresszió kínzó érzését, ezt a terhes adományt, amit felmenőitől örökölt.
De nem Signe Baume filmje az egyetlen, ami szociálisan érzékeny témához nyúl. Mascha Halberstad Az igazi Munya című gyönyörű bábanimációja egy túlsúlyos kislány nehéz mindennapjait meséli el, akinek napról napra szembe kell néznie az őt terrorizáló gyerekekkel. A holland rendezőnő gombszemű bábfigurái pár hónappal ezelőtt a The Prodigy Wild Frontier című videoklipjében is feltűntek, ahol Halberstad szintén egy hasonló „vadász-préda” szituációba helyezte karaktereit, igaz sokkal naturalistább és szélsőségesebb módon, egy erdői lakóinak és a vadászoknak a “harcát” dolgozta fel. Az igazi Munya ezzel szemben egy hétköznapi szituációt tesz a nézői elé, hétköznapi figurákkal és helyszínekkel, egy apró lakással és kisvárosi utcákkal, ami nem is különbözik annyira a vadvilágtól, itt is a gyengébb prédára várnak a vadászok. A rendezőnő, aki a stop-motion technika szerelmese, nagyszerű érzékkel használja a különböző textileket és anyagokat Munya világának megteremtéséhez.
Szintén stop-motion animációval dolgozott Jan Balej, cseh animációs rendező, akinek A halbolt hercegnője című filmjét egy alternatív kis hableánynak is titulálhatnánk. Fehérhomokos tengerpart helyett azonban egy sötét halpiacra sodorja a víz filmünk főhősnőjét, aki ugyan nem egy csodaszép vörös sellő, de ő is az uszonyát teszi kockára az igaz szerelemért. A történet szerint a tenger királyának és családjának el kell hagynia otthonát és egy halászfaluba kényszerülnek költözni, ahol a furcsa hal-királylány beleszeret egy elbűvölő alvilági alakba. Balej kísérteties bábfigurái egyszerre szerethetőek és rémisztőek, talán ezt teszi a filmet egy klasszikus furcsa revíziójává.
A versenyprogramban azonban a hagyományosabb mesefilmes vonal is képviselteti magát. Az elsőfilmes Gregoiré Solotareff és Éric Omond Loulou és az elképesztő titok című rajzanimációjában egy kisfarkas és egy nyúl kalandjait mesélik el, akik a farkaskölyök eltűnt édesanyja nyomába erednek és az előkelő Húshagyó Fesztiválon találják magukat, ami a neve ellenére sem lesz a kisnyúl kedvenc hétvégi programja. A francia mesefilm egyik rendezője, Solotareff Egyiptomban született de Párizsban tanult orvosnak, ahol az elmúlt harminc évben számtalan meseköny szerzőjeként és illusztrátoraként dolgozott. A filmet jegyző másik rendező, Omond, pedig animátorként és képregényíróként is dolgozik, a két szerző sokszínű múltja pedig első nagyjátékfilmjükben is visszaköszön: a szerethető figurák mellett a humor, az izgalmas történet és a jópofa karakterek miatt is megérdemelten szerepel a KAFF versenyprogramában.
