Dokumentumfilmek

Varga Ágota, a Leszármazottak rendezője
Muhi Klára Sorstalanság-werkje nyitotta a sort, az egyetlen film, aminek nem itt volt az ősbemutatója, a televízió ugyanis már sugározta. Szintén korai időpontban tűzték műsorra a dokumentumfilmeket, köztük Varga Ágota Leszármazottak című riport-dokumentumját, Endre Zsigmond főszereplésével, aki Vitéz dr. Endre László, a Magyar Nemzetszocialista Párt egyik megalakítójának fia. Varga Ágota kényelmetlen és kínos kérdéseket feszeget filmjében, melynek szereplője szinte egész életét arra áldozta, hogy apját és annak gondolkodását igazolja. A filmben archív felvételek keverednek mai felvételekkel, ám ennek ellenére a film képi világa nagyon egységes, majdnem összemosódik, hisz a mostani felvételek is enyhén bordósra fényelt fekete-fehér anyagok. Varga Ágota filmje nagyon egységes és rengeteg kérdést felvető anyag, mely az Inforg –nap egyik ékköve volt.

Kísérletiek

Lakatos Róbert Spílerek avagy Casino Transsylvaniae című kísérleti-dokuja utcai szórakoztatókról készített 26 perces kamerakalandozás: néhány etűd egy utcai tangóharmonikás és hegedűs párról, moldvai maszkurásokról, aluljárós rezesbandáról és egy kocsmai szavalóról, de ez utóbbi meglehetősen megerőlteti a kamera addigi laza kalandozásait.

Szintén 26 perces Buvári Tamás Ima című kisfilmje, melynek három blokkjában öreg, középkorú és fiatalok premier plánjait látjuk egymás után vágva. A film ráncokkal kezd és halad az egyre fiatalabb arcokig: az arckifejezések temperamentumokat, gondolatokat, sorsokat mutatnak. Buvári a lassítás elkoptatott effektjét használja, viszont a nyikorgó hatású zenével működik a premierlánc egy kis átmérőjű képkockában.

Nem úgy mint Fliegauf Benedek Pörgés című 21 perces etűdjében, ahol a fiatalok bulizós helyeire mennek el az alkotók és filmezik azok extatikus pörgését. Mindezt erős lassítással oly módon, amit sokszor láttunk már videoklipekben, de akár televíziós összefoglalókban is. Ez az elkoptatott forma sajnos túl hoszzú 21 percben és nem ad semmi újat.

Friss hajtások

Gigor Attila, az Ember a tükörben rendezője
Gigor Attila Ember a tükörben című etűdje 12 percben próbálja elmesélni az univerzum és az időutazás nagy titkát. Kiváló ötlet, telt képi világ , ám a téma hosszabb darabot kíván – ez egy expozíció marad a maga 12 percével. Mészáros Katalin végzős operatőrt Fliegauf nagyjátékfilmjeiben láthattuk eddig – színészként -, most egy kisfilm erejéig kipróbálta magát rendezőként is. Munkája egy korrekt vizsgafilm színvonalát hozza – szituációs feladat, amit jól megoldott a tanuló. Ötletes a dramaturgiai csúcsponton elcsattanó pofon, de a színészvezetés és a narráció még sok gyakorlást kíván.

Kameratökély

Profin elkészített darab Kenyeres Bálint Hajnal előtt (Before Dawn) című rövidfilmje, bár sem az ötlet, sem a forma nem hoz kiugrót például a Záráshoz képest. Az embercsempészet témájára ugyanakkor kihívás a rövidfilm műfaja. Amennyire gyönyörű és kiszámíthatatlan a Tükör-t idéző búzamezők hullámzásából kipattanó rejtőzködő embersereg, annyira kiszámítható az utolsó képben feltűnő megmenekült. A teherautó- és a kameramozgáson erősen érződik a matematikai kalkuláció, sajnos a néző is előre számol az aranymetszés szabályai szerint történő eseményekkel. 

A tökéletesség mintaképe az Inforg-napon Kardos Sándor Résfilm című (szemlenyertes-gyanús) kisfilmje volt. A célfotókamerával készített, és gyönyörűen fényképezett film „olyat akar ábrázolni, ami sohasem létezett a valóságban” – mondta a film bevezetőjekor Kardos. Ennek a technikának a lényege, hogy az időt alakítja térré – amely mind formailag mind elméletileg vaskos szakirodalmat kíván mostantól a filmesztétáktól. Ennek a technikának a képregényformájához Kardos megtalálta a tökéletes történetet, pontosabban a tökéletes novellát. Akutagava Kuroszava óta kedvelt szerzője a filméhes európai közönségnek, de talán ennyire különlegesen, újszerűen és tökéletesen senki nem adaptálta még a mostanában nyugati körökben nagyon népszerű Busidó-témát.

Produceri összegzés

Muhi András, a producer
Muhi András, alapvetően sikeresnek ítélte a 2004-es filmtermést, és a stúdió munkáját. Elmondása szerint céljuk, hogy minden műfajnak teret adjanak, ugyanakkor ezekben a műfajokban magas színvonalra törekszenek. A súlypontot a nagyjátékfilmek gyártására teszik, ugyanakkor törekednek minél több külföldi koprodukcióra. Az Inforg nap záróvetítése egy 120 perces dokumentumfilm volt Across The Border Five Views from Neighbours,  melyben Muhi koprodukciós partnerként vett részt. Eddig az Inforg „profilja” a vérfrissítő fiatal tehetségek felfedezése volt, most már ott tart a Stúdió, hogy az idősebbeket is „megengedheti” magának.

Celluloid-doku?

Kitüntetett figyelmet fordítanak a dokumentumokra, ugyanis az is cél, hogy „dokumentumfilm-nagyhatalom” legyenek. Ennek érdekében, Muhi elmondása szerint, tudatosan dolgozik azon, hogy maga köré gyüjtse ezeket az alkotókat: mind a „par excellence” dokusokat, a dokus Don Quijote-kat, mind pedig azokat az alkotókat, akik egy – egy nagyjátékfilm mellett készítenek dokumentumfilmet. Muhi szerint itt az ideje, hogy megpróbáljunk másképp tekinteni a dokumentumfilmre: nagyobb lélegzettel, nagyobb tekintéllyel, akár 35-re forgatva.