Li Yong Mang Jing című filmje szintén kegyetlenségével tűnik ki. Csakhogy a Kína – európai ember számára ismeretlen – északi sivatagjában játszódó film olyan szikár és csöndes, mint maga a puszta, ahol játszódik. Ezt a világot még nem nagyon láthatta európai ember filmen, a kommunizmus lepusztultsága keveredik itt az emberi humánum általános kérdéseivel. A két bányász főhős fiatal munkanélkülieket saját családtagjaiként visz el a bányába dolgozni, ahol majd kis idő elteltével megölik őket, ők pedig tovább állnak a kárpótlásként kapott pénzzel. Csakhogy az újonnan kiválasztott fiú és a „nagybácsi” között furcsa kapcsolat, az emberi szeretet mélyről jövő érzése jön létre, s ez vezet végül a két nagybácsi végzetéhez és a fiú megmeneküléséhez. Hihetetlenül erős képek egy olyan társadalomról, ahol sztereotípiáink szerint a család egysége, s ezáltal az ember szeretete mindennél erősebb, s ez a kontraszt, valamint a film egysége felejthetetlenné teszi a filmet.