A vita utolsó témájaként a konkrét alkotásokra terelődött a szó. Horváth szerint a stílusbeli bizonytalanságokat a fiatalok sokkal jobban kiküszöbölték, mint a nagynevű rendezők. Horváth számára Kenyeres Bálint Tévéjátéka, vagy a Szortírozott levelek pontossága többet mondott, mint Gothár vagy El Eini Sonia „becsületes munkái”. Kiemelte a 2000 métert igényes megvalósításáért, az Aftá és a Ferikét, amik egy-egy ökölcsapássá sűrítik össze az aszfalt valóságát. Csejdy András a Tempot hozta fel még annak jeleként, hogy a Dyga-műhely példátlan lendülettel alkot továbbra is, és a sztorigondok ellenére egy kivételesen új hangvételt képviselnek a hazai filméletben. Végül Csejdy egymás közti diskurzusra kérte a jelenlévő alkotókat, ez persze nem történt meg, s így az ülést berekesztettnek nyilvánították.