Nincs mese.  Visszaút nincs. A tévécsatornák sokasodnak, a médiaguruk gátlástalanul nyomakodnak. Ebből statisztikusan a színvonal zuhanása, személyileg a képtelen emberi mutatványok gyarapodása következik. Mutatványon persze nem triplaszaltót értek, hanem antifotogén azaz képernyőn abszurdnak ható alakzatok megjelenését, szereplését. Hát, mit mondjak, a 2006-os év első felében volt min álmélkodni. A politikai választási heccekről már szavam se lenne, túl vagyunk rajtuk, az úgynevezett elemzők csontig rágták a témát, az őket elemzők megtették javaslataikat:"írjátok ki a kobakotokra, melyik párttól húztok fizetést, van-e civil szakmátok, milyen állásra pályáztok, stb...?"

A legfrissebb nonpluszultrát Havas Henrik médiaprofesszor szolgáltatta Kánya Kata kíséretében, ahogy Karinthy mondaná: civil blüettjében (BpTV). Nálunk a tévék egyszerűen képtelenek betartani azt a több mint hallgatólagos szabályt, hogy a média nyomasson hírt, eseményt, kommentárt, vitát, meglepő újdonságokat az univerzumból, de ne szóljon önmagáról. Ne hirdesse, mit eszik, mit iszik, mi a hobbija, mi a privátszenvedélye, Havas esetében, milyen a privát félműveltsége, mitől lóg a nyakában öles aranykereszt, és így tovább?.. Maga a média, jelesül Havas önimádata, mint hírforrás -- "nonszensz".
Mielőtt erre a csúcsprodukcióra kitérnék (esküszöm, tátott szájjal néztem!), megemlítem egy másik médiaprof: György Péter esetét Győzikével (2,4 millió néző). Győzikét és az ő infantilis családi valódi világát nem kell bemutatni. György tanár úr az ATV meg Pikó András asszisztenciájával végre élőben, szemtől-szembe próbálta kedvencünkből roma lelkifurdalását előcsiholni. Tanári magaslatból, mintegy demonstrációs eset-elemzésként átláttatni, hogy a cigány népesség nyomorával fizet e jól fizetett rossz bukfencekért. Győzike még szinte oda se ült a kamera elé, már TUDTA! - az értelmiségi, szívhez szóló hadova az ő ZSEBÉRE játszik. Mikor magától is kitapasztalta, mennyien IRIGYKEDNEK a szerencséjére. Ilyenformán egy mélyenjáró társadalmi esettanulmány kudarcával volt szerencsénk találkozhatni. György Péter nem érzékelte, hogy Csehov megírta hősként szerencsétlenkedik.

Kinek fáj igazán?
Verebes István és Havas Henrik a Buzera című műsorban

Kánya Kata + Havas Henrik ülnek együtt a hölgy elvileg sztenderd párkereső, párdédelgető műsorában, ahol a téma (!?) mindig média-jövevény. Szimplább esetben némi beszélgetésféle is ki szokott alakulni. Kata asszony cserfes, pletykás, beavatott, jóindulatú, a műnemi tilalmakkal kb. úgy van, mint a 19.századi kabarettek archetípusai. H.H. prof pillanatok alatt magához ragadja a szót, kedvenc témáját, önmagát árulja: - "mit gondolsz, mért nem szabad kistermetűnek lenni?!.. mert az olyan médiakrapek örökké nyomorult!...mért nem szabad empatikusnak mutatkozni?!...mert az olyan m.k. képtelen a témában tovább robogni!...mért nem szabad zsidónak lenni?!...mert a zsidó képtelen a maga zsidóságán túljutni, attól szenved, az meg kész katasztrófa!...nézz meg engem!...185 centi vagyok, napbarnított, rám van írva a siker!… ez nem zsidó!...sőt, katolikus, mert minden sarkon van katolikus templom...ha akarok, bemegyek!...engem külön ne dicsérjenek, tudom, mit érek!...ezt a keresztet szeretem, mert tudom, hogy én vettem magamnak!.."
Kánya: -  "a Verebes mondta, hogy te olyan tapogatós vagy! Öt éven át ült melletted s már nem bírta, ahogy folyton tapogattad!"
Havas: - "neki fájt, nem nekem!"

Megjegyzés: a tapogató-lapogató ember beszélgetés közben meg-megérinti, megütögeti, meglapogatja közeli partnere vállát, vagy combját, kabátja hajtókáját. Ez vidéki eredetű bizalmas szokás. Grósz Károly is művelte. Kohl kancellár volt alanya. Kónya Imre agyon lapogatta Pető Ivánt. Orbán Viktor a párizsi díszpáholyban a focidöntő szünetében agyontapogatta Chirac elnököt. Erről többször írtam: a jelek szerint a suk-sükölésről, a herevakarásról könnyebb leszokni, mint a vállveregetésről.