Ez a könyv és a film kamaszokról szól, akik sokszor kihozzák a felnőtteket sodrukból, sokszor érthetetlenek, de végül is nagyon érthetőek, szeretni valók, ha az eléjük tartott tükörből egész énjük csillog vissza. S a felnőtt, aki gyakran „kijött a sodrából”, maga is gyerek volt, kamasz volt, s később lett fejcsóváló felnőtt, míg végül is belőle lesz az öreg, aki „ott ül a parkban a padon, és akkor újra mutogatja a gyerek fényképét, aki világhírű, elérte, fölfedezte, megnyerte, túlszárnyalta, megdöntötte, legyőzte, felszabadította a…”