Hát nem sokkal ezután Zazie londoni rokonaihoz ment pár hétre, s a távollétének hiánya okozta szenvedéseim s gyötrõdéseim közt tárcsáztam fel Ferenczit, aki hosszas tûnodés után azt javasolta, hogy megfelelõ felkészüléssel, gyengédséggel és odaadással (a szamuráj-hûség és a fõvárosi hüszterion megfelelõ elegyitésével) próbálkozzak a kölcsönös analizissel. Hát így.
Zazie visszatérte után Simont kértem meg, ha, és amennyiben Zazie hajlandó, akkor felvenné-e kamerával a témát. Õ is igen segítõkésznek mutatkozott. Hát így, ennyi. Tulajdonképpen hónapokig folytattuk Zazie-val, de kizárólag csak ennek a részletnek a nyilvánosságra hozatalához járult hozzá, nem is igen értem miért pont ezt a részletet választotta ki! Amúgy sajnálatos módon Zazie korai halála sem teszi lehetõvé (a túl sok szivar!) a páratlanul értékes és bõ filmanyag nyilvánosságra hozatalát a következõ 75 évben, tiszteletben tartva az immár utolsó kívánsággá vált kérését.
