2004. 08. 25. Dániel Ferenc
Mit mondjunk a multikról? Ők a leggyorsabbak. Alig két napja, hogy az etiópok abszolválták emlékezetes, tízezres távfutásukat, máris megjelenik a képernyőkön egy vadi új reklámfilm Bekelével és társaival, cipő-közeliekkel, amelyekből diadalmasan nő ki az "Adidas" márkanév. Az óriáscég tervezői, animátorai a lehető legfotogénebben vésik agyunkba, hogy "cipő viszi az embert a célba". Ezen lehetne vitatkozni, de nem érdemes. Hol van annyi pénz, akarat, amelyik egy virtuális nemzetközi fogyasztóvédelmi tröszt klipjeivel igazolná az ellenkezőjét? Maga a NOB is a multik pártján áll: a jobb időeredmények kedvéért kőkemény rekortán futópályákat építtet, szarik arra, hogy ettől sok atléta ín-, és izomszakadást szenved. Már itt Athénban is.
|
Paula borzalmas stílusban fut, zihál, lényegében lesántul |
"Könnyek, Judit, könnyek" - recitálja a Kékszakállú. Könnyekből bőven meríthetünk: pityereg a tornagyőztes lány, sír legyőzött ellenfele, könnyekkel küszködik sok kemény aranyérmes (főleg a nemzeti himnusz hallatán), nagyüzemi torok-kaparászás zajlik női, férfi súlyemeléskor (fura hústornyok groteszk látványa), bőgnek a világrekorder úszónők, de mindez semmiség szegény Paula Radcliffe megrendítően drámai zokogásához képest. Angol marathoni futónő (sokszoros győztes) egyéni tragédiájáról volna itt szó: edzett, futott hegyen-völgyön, kínozta magát ezért az átkos negyvenkét kilométerért, hogy meglegyen utolsó (végső!) aranya. S egy kicsi japán nő meg egy nyurga afrikai már félidőnél faképnél hagyja. Paula borzalmas stílusban fut, zihál, lényegében lesántul. Leáll. Újra kezdi. Fut, sántikál, fut, harminc kilométerig bírja, kidől. Szó szerint a járdaszegélyre roskad. Száraz zokogás rázza. A japánék persze győznek, a mezőny is befut a stadionba, az igazi hübrisz mégis Paulánké. Nagy fotós, filmes sajtóesemény. Még másnap, kamerák kereszttüzében is rázkódik a szerencsétlen. A versenyek irgalmatlanul peregnek tovább. Balszerencséjére egy amerikai futónő az első gátnál rángva összeesik. Minimum izomszakadás. Ő nem sír, arca torzul a fájdalomtól. A sok győzelem közepette ez a sérülés válik domináns hírré. Mondjuk, egy-két napig.
Mi a vezetőhír? Az esti tévéhíradóban a mi Pálfy Istvánunk tudathasadással küzdve konferálja föl, hogy kibontakozóban van a kormányválság megoldása, viszont Athénban most, most, most! egy düszkobolosz dobáson múlik, megszületik-e a férfi kalapács utáni újabb aranyérmünk. Megszületik hál' istennek (70 méter fölött). Jó estét! Jó szurkolást!
A takarékos svédek tizenkét fős versenycsapattal érkeztek, sorra nyerik az érmeket. Bennem sok olimpia óta tátog az ámulat: hány ötvenedik helyezésű vitorlás, esélytelen gyalogos, hamar kieső boxoló tölti fel népes csapatainkat (edzőkkel, gyúrókkal, kísérőkkel). Mennyi plusz pénz ez? Vajon nem a több évszázados magyar kivagyiságnak engednek mindig? + üzlet + titkos honorok? Vitrayék erről sohase beszélnek.
|
Most az 'a' vizeletmintán vagy a 'b'- jelű kémcső tartalmán múlik, hogy istenülünk-e, vagy mélybe bukunk?! |
Divat az arcfestés, a körömszínezék, a színes maszk, jelmez, szurkolókellék. Üdítő vágóképek jönnek ki belőlük. És mennyi lett a "tattoo"? Karokon, vállakon, háton, nyakon, combon, feszes izmokon a tetovált sárkányok, ábrák, szerencsehozó fétisek. Babona-ékszerek, láncok, portrékkal festett trikók. Mondhatnánk: posztmodern korszakunk a külsőségeiben cefetül misztikussá, karmikussá vált. Hogy ellensúlyozza, oldja az edzésmódszerek tudományos könyörtelenségét?
Utóirat: Fazekas Robit, újsütetű diszkoszbajnokunkat doppingvádakkal illetik. Szűzmáriám! - most az 'a' vizeletmintán vagy a 'b'- jelű kémcső tartalmán múlik, hogy istenülünk-e, vagy mélybe bukunk?!