filmhu: Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
SZAG: A film alapötletének megszületése után, készült belőle egy forgatókönyv, amellyel sikeresen pályáztunk az MMK-nál. Ezután már „semmi sem akadályozhatott” meg bennünket, hogy nekivágjunk. Sok fantáziát láttunk a történetben, annak képi-, tartalmi megvalósításában. A kisjátékfilm, mint műfaj amúgy is egy izgalmas forma, semmiképp nem tartjuk egyszerűbbnek, mint az egész estés mozit.
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
SZAG: Mindketten évek óta dolgozunk reklám- és kisjátékfilm forgatásokon.
Természetesen sok tehetséges és egyben segítőkész szakemberrel hozott össze a sors ez idő alatt, akik hisznek a filmkészítés varázsában, és tehetségükkel, tudásukkal mellénk álltak. A Színház-és filmművészeti Egyetem is támogatta a projektet.
Kisfilm készítésénél az önzetlen segítségre különösen nagy szükség van! Azt hiszem, ennek nem szükséges magyarázni az okát. Enélkül egész biztos nem tudott volna elkészülni a film.
Az anyagi hátteret a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a közvetett állami támogatás továbbá a Future Films biztosította.
 |
| Egy vidéki szociális otthon a nyár kellős közepén |
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
SZAG: Egy vidéki szociális otthonban forgattunk a nyár kellős közepén. Rejtélyes módon pont azon a néhány napon esett az eső szakadatlanul, amikorra a forgatás ki volt tűzve. Nagy kihívás volt napsütötte hangulatot varázsolni a „magyar-monszun” közepén és a stábban tartani a lelket, amit a helyszín lehangoló körülményei még borúsabbá tettek. Szintén nem volt egyszerű a 30 helyi idős emberrel dolgozni, hiszen egyikőjüknek sem volt képzett filmes. De szerencsére nagyon lelkesek és kitartóak voltak, és elnézően viseltettek a fiatalok „játékával” szemben.
filmhu: A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
SZAG: Szerencsére semmilyen hatással nem volt, mert a támogatást még 2004-ben nyertük el.
