A casting-jelenet
A szabad munka keretében a film elkészülte után egy új címet is kapott: Szelíd teremtés, az végleges változathoz ez illett a legjobban. "Azonban úgy döntöttünk, megtartjuk az eredeti Frankenstein címet is, hiszen ha ez számunkra is egy kapaszkodó volt a készítés során, miért ne lehetne kulcs a nézők számára is" - fogalmazott a producer.
Petrányi mesélt a közös munkáról: tizenegy éve ugyanazt a feladatkört látja el Mundruczó Kornél mellett, mégis időről-időre más kreditben tűnik fel a stáblistán: producer, dramaturg és forgatókönyvíró egyszerre. A Frankenstein-terv esetében Bíró Yvette írói szerepét szerették volna hangsúlyozni azzal, hogy Mundruczó mellett kizárólag ő szerepel társíróként. Petrányi nem ad a kreditekre, teszi a dolgát, és ha Mundruczó színházban rendez, az számára a felszabadult munka terepe, hiszen "csupán" a dramaturg feladatát kell ellátnia. A Frankenstein regénynek és a belőle készült színdarabnak is kész gondolatmenete van, így producerként ennek a filmre vitelében dolgozott.
Az előzetes
A művészfilmes producernek érzékenység és türelem kell a munkájához: "Érteni kell az anyagot, amit csinálsz". A Frankenstein-terv 41 nap alatt készült, ami Petrányi szerint nem számít sok időnek, de tudni kell a producernek, mikor megy az anyag rovására, ha felesleges küzdelmekbe kezd. A hóesés megtervezése például komoly gondot jelentett: számos technikai csapatot megnéztek, de hol túl sárga, hol túl fehér, hol túl vízszintes volt az a produkált hóesés. Ugyanígy a falra fröccsent véren legalább öt ember dolgozott egy hónapon át, de Petrányi szerint megérte: "Ezt a fröccsenést határozottan szeretem". De megvolt az ára: addig vették fel, amíg úgy nem sikerült, ahogy akarták: "Ez az egyetlen lehetséges megoldás, nem lehet amögé bújni, hogy így sikerült a forgatáson. Nem. Azért ilyen, mert ilyenre akartuk."
Az amatőrszereplők (Csíkos Kitty, Frecska Rudolf) választása Petrányi szerint nem hiányt jelent, nem azért választották ezeket az arcokat, mert nem találtak megfelelő színészeket. "A szereplőválogatás pedig nem olyan volt, ahogyan azt a filmben viszont lehet látni. Realizmust ne keress. Ez egy modellhelyzet volt, amiben a kiszolgáltatottságot akartuk megjeleníteni, nem azt bemutatni, hogyan zajlik egy szereplőválogatás". Ugyanígy a kezdetektől fogva egyértelmű volt számukra, hogy a színpadi változatban Rába Roland által megformált rendezőt a filmváltozatban filmrendezőnek kellett játszania: sokáig Antal Nimród és Cristi Puiu volt a fejükben, ám végül úgy döntöttek, hogy a rendező arca a korábban rendezett filmjei értelmében egyszerűen mást jelent, valamint Puiu ekkor már dolgozott már Aura című filmjén, amiben szintén saját magát rendezi - így az egyetlen valós és hiteles kontextus az maradt, ha Mundruczó magára vállalja ezt a főszerepet.
Az első találkozás
Ebből a helyzetből viszont a film szinte paródiaként indul: Petrányi elismerte, hogy a szerkezet szándékosan a becsapásra ment, aminek valóban megvan az a veszélye, hogy amikor a humoros felvetés végetér, a nézők elkedvetlenedhetnek. "Olyannak szerettük volna a szerkezetet, ahol beleférnek ilyen kanyarok, eltűnések és visszatérések is." A horror film szerkezete azonban helyet követelt magának: egyre szaporodnak a vétlen gyilkosságok, ám ők nem egy szörnyet akartak bemutatni, hanem egy fiút: éppen ezt szolgálja az a jelenet is, amikor a kocsiból kilépve, a padláson napok óta éhező "szörny" elájul. "Ő sérülékeny ember, nem egy mindenható szörny, hanem egy fiú, aki vétlen gyilkosságokba keveredik."
A Kortárs Magyarok következő részében az East Side Stories című filmet mutatjuk be, és annak rendezőivel beszélgetünk majd október 18-án az Odeon-Lloyd moziban.
