Hamnet és Hamlet egymásnak megfeleltethető nevek voltak a 16. századi Angliában - fekteti le a film első képkockája. A Hamnet a Hamlet megszületésének színfalai mögé vezeti a nézőt. A Hamnet-Hamlet név arcot, testet, sorsot kap: a klasszikussá vált dráma eredetét a film William Shakespeare (fikciós) családtörténetébe helyezi. Itt fájdalmasabb a tragédia, hangosabb az üvöltés és forróbbak az örömkönnyek, mint a színpadon valaha.
A film címéből természetesen sejthetjük, sőt várjuk és keressük, hogy mikor bukkan majd fel bármi, ami a dán királyfira utal. De - szerencsére - várnunk kell, mert ez a történet elsősorban nem az asztal fölé görnyedő, pennát szorongató, tintáskezű Shakespeare londoni működésére koncentrál. Az avoni hattyú még csak egy vidéki rút kiskacsa, forrófejű és forróvérű fiatal tanár, a kesztyűkészítő fia. A neve még semmit sem jelent. Nagyobb híre van a kisváros különc vadvirágának, aki mindig csak az erdőt járja. A Hamnet történetének középpontjában Agnes áll, William Shakerpeare felesége és gyermekeinek édesanyja. Ő az, aki felkavarja, inspirálja, és bölcsen terelgeti a szárnyát bontogató írót.
Fotó: UIP-Dunafilm
Agnes (Jessie Buckley) és szerelme, William Shakespeare (Paul Mescal), totális ellentétek, amelyek tökéletesen kiegészítik egymást. Will a klasszikus tudás és műveltség megtestesítője, görög regék mesélője, latin szövegek oktatója, tisztes polgári származással. A nyughatatlan alkotó archetípusa, aki a szellemi szférákban építkezik, elvágyódik és újat teremt. Agnes éppen az ellenkezője, az édesanyjától örökölt népi bölcsességekkel igazi vajákos asszony. Ő a hagyományos ráolvasásokat ismételgeti, hogy megőrizze és hogy később továbbadja az ősi tudást a növényekről és az állatokról. Agnes a természeti jelekben és a női ösztönben hisz, az ő otthona a föld, megpihenni és világra hozni valakit csakis az ismerős öreg fa árnyékában vágyik.
Lukas Zal operatőr képei is Agnes ősanyaságát, a mater-matéria kapcsolatot hangsúlyozzák; egy-egy kompozícióban Agnes a természet ölén magzatpózban kuporog. A táj körbeöleli és édesgyermekeként magába fogadja, amikor nyugalomra vágyik. Vagy éppen ellekezőleg, a hangkulissza az érzelmi viharokat orkánná erősíti, a természet tombol és süvölt, zuhog és árad, amikor az asszony lelki békéje felborul.
A film színei és a kosztümök durva szövésű, természetes anyaga akár Munkácsy Mihály festményeit is eszünkbe juttathatják. A külső felvételeken Agnes mélypiros lenvászon ruhája (mint a Rőzsehordó nő főkötője) mindig kiemelkedik a natúr zöld és barna tájból, mellette Will kékesszürke mellénye (mint a Rőzsehordó nő köténye) kevésbé hangsúlyos, de harmonikus színpárként jelenik meg. A belső terekben, ahol kevesebb a fény, a fehér ingek és textilek szinte világítanak (mint a Siralomház című festményen), a szobák sarkaiban pedig mintha bitumen mélyítené a fekete sötétséget.
Fotó: UIP-Duna Film
Nem csak a színpaletta hozza össze Munkácsy paraszti társadalmat tematizáló festészetével a Hamnetet: a film is igyekszik a lehető legtermészetesebben ábrázolni a karaktereket, mellőzi a népies-archaikus nyelvezetet, a színészek nem feszengenek a kosztümökben, gesztikulációjuk és dialógusaik természetesek, emberiek, maiak. Jessie Buckley játéka külön kiemelkedő: Agnes lényében keveredik a bölcsesség, a magabiztos nőiesség és az együgyű parasztasszony egyszerűsége, amikor gyomlál vagy a főttojás héját pucolja. Buckley döbbenetesen jeleníti meg a fizikai és lelki fájdalom átélését, amelyet Agnes máshogy nem képes artikulálni, csak önkívületig fokozódó üvöltéssel. Megérdemelten nyerte meg vele a Golden Globe legjobb színésznőnek járó díját.
Chloé Zhao előző független filmje, a Nomádok földje és a Hamnet is utazásra hív, de míg a szűkszavú Fernnel együtt (Frances McDormand) a néző bejárja az Egyesült Államok mesés tájait és találkozik az amerikai társadalmat érintő égető szociális problémákkal, addig Agnes végig szülővárosában marad. A melodramatikus utazás Agnes érzelmektől felkorbácsolt lelki tengerén játszódik, a történelmi korhoz képest egy igencsak modernre fikcionalizált párkapcsolatban. Ha nem zavarna be az idillbe a pestis, Will és Agnes akár az egész életüket leélhetnék waldorf-szemléletűnek megfeleltethető szülőként egységben és szeretetben. A külső ellenség azonban átgázol a családon és Zhao minden eszközt bevet ahhoz, hogy érzelmileg Agnessel maradjunk és együtt éljük át a sorozatos tragédiákat. A film két főszereplője és összes fontosabb szereplője legalább egyszer könnyeket ejt valami miatt, a zokogó gyerekek látványa pedig szinte fiziológiailag váltja ki a közönség együttérzését.
Ha sikerült felitatni a könnyeinket, az utazásnál egy talán lényegesebb hasonlóságra is felfigyelhetünk. A Hamnet és a Nomádok földje is olyan erős, kitartó nőkről szól, akik hisznek a saját erejükben és azzal meggyőződéssel élik az életüket, hogy jó úton járnak és ezért képesek lesznek feldolgozni az életük tragédiáját a saját elképzeléseik szerint - férfiak nélkül. De csalódniuk kell. Agnest cserbenhagyják a jól bevált gyógynövényes praktikák és a misztikus megérzések, kicsúszik a lába alól a talaj. Ekkor tud visszalépni az életébe a férfi, aki nem a föld javaiból, hanem a szellemi szférában keresi a feloldozást és a gyógyulást. A művészet nyelvén így lesz a személyes fájdalmas tapasztalatból univerzális drámai történet; így születik meg Hamnetből Hamlet.
A Hamnet január 22-től látható a mozikban az UIP-Duna Film forgalmazásban.
