Az elmúlt két évben készült dokumentumfilm többek között Kovács Ákosról, Pogány Indulóról, Azahriah-ról, a Kaláka együttesről és Kurtág Györgyről is. Szerinted mi az oka, hogy ilyen sok zenés portréfilm lát napvilágot, amiket ráadásul a moziban is láthat a közönség?
Valószínűleg az, hogy a zene minden generáció számára nagyon fontos. Az említett alkotásokat még nem láttam, ugyanis mindig azt a felfogást követem, hogy nem nézek meg olyan típusú filmet, amin épp dolgozom, hogy ne befolyásoljon.
Csáky Attila producer, Földes László Hobo és Szederkényi Olga rendező
az Úton lenni boldogság című film díszbemutatóján.
Fotó: Szeidl Mariann.
Hogyan jött az Úton lenni boldogság című film ötlete?
Ez az első olyan film, amit felkérésre készítettem. Csáky Attila producer kért fel a filmhez szerkesztőnek és dramaturgnak. Az volt az ötletem, hogy készítsünk egy atipikus road movie-t, aminek a dramaturgiáját József Attila A hetedik című versének első versszakára fűzzük fel. Megtetszett az ötlet Attilának és Hobónak, felkértek rendezőnek is. Nem mondtam igent azonnal. Kértem egy kis időt, hogy átgondoljam. Megnéztem az addig leforgatott epizódokat a filmből. Eddigre már megérkezett az óriási mennyiségű archív felvétel is az MTVA-tól és a Nemzeti Filmintézettől. Soha nem készíthettem még egész estés filmet. Három héttel később úgy döntöttem, hogy vállalom, mert komoly kihívást láttam ebben a feladatban.
Mennyire ismerted Hobo zenéit, mielőtt elkezdtél dolgozni a filmen? Jártál a koncertjeire?
Mielőtt a Rammstein lett a kedvenc zenekarom, a középiskola és az egyetem alatt többször voltam Hobo koncerten.
Mire voltatok a leginkább kíváncsiak Hobóval kapcsolatban? Mi az, ami a vele készült korábbi beszélgetésekből szerintetek kimaradt?
Egy másfél órás filmbe nem fér bele egy 81 éves művész 60 évnyi munkássága. Igyekeztünk bemutatni az élete és a pályája legfontosabb állomásait. Beszélgettünk munkáról, sikerekről, bukásokról, tragédiákról, családról, szeretetről, és közben végig megtartottuk a humorérzékünket. Engem az alkotó érdekelt, valamint a magánéletéből annyi részlet, amennyi a művészetéhez kapcsolódik. A film mesélési módját Hobo személyiségéhez igazítottuk. Szabályok nélkül utaztunk vele. Ha volt kedve, akkor örömmel beszélgetett velünk, ha nem, nem erőltettük. A stáb minden tagjával személyes kapcsolatot alakított ki, ennek nagyon örültem. Rendkívül őszinte ember, én szeretem az ilyen személyiségtípust. Célom volt az is, hogy pátoszmentesen minél több szemszögből bemutassuk őt.
Hobo kreatív forgatókönyvíróként szerepelt a stáblistán. Mennyire vett részt az alkotói folyamatban?
Rengeteg ötlettel állt elő a forgatás során, de van önreflexiója, ezért amikor azt mondtam neki, hogy szerintem az aktuális ötlet nem passzol a történetünkbe, akkor képes volt elengedni azt. Viszont mivel saját magát ő ismeri a legjobban, több inspiratív kezdeményezése volt, amelyek be is kerültek a filmbe.
Werkfotó az Úton lenni boldogság című film forgatásáról.
Fotó: Földes Borbála
Mi az, amit szerinted az elmúlt hatvan évben a színpadon nem tudott elmondani, de a filmben igen?
A film elejére készítettünk vele egy villáminterjút hét kérdéssel – ez a minibeszélgetés szerintem elég jól megmutatja, milyen személyiség Hobo. Sok minden kiderül róla így dióhéjban is. Egy éjszakai beszélgetésben azt is megosztja velünk, hogy milyen feladatok állnak még előtte, milyen gondolatok nyugtalanítják, amelyeket mindenképp el szeretne még mesélni a közönségnek. Óriási szerencse, hogy a teljesen intim gondolataiba és környezetébe is beengedett minket, amivel nem éltünk vissza.
A filmben Hobo folyamatosan utazik, koncertet ad, vagy próbál. Mennyire okozott nehézséget, hogy egy folyamatosan mozgásban lévő alannyal beszélgettél és nem volt idő újravenni egy jelenetet?
Igyekeztem felkészíteni a stábot, hogy egy impulzív ember dinamikus életének pillanatait rögzíteni mindig csak egyszer lesz alkalmunk. Hobo vállaltan türelmetlen, nyughatatlan, energikus, és hihetetlenül motivált, egy percre sem áll meg, gondolatban sem. Tudtam, hogy ha róla szeretnénk filmet készíteni, akkor tartanunk kell vele a lépést. De ez a dokumentumfilm szépsége, hogy spontán alakulnak a dolgok. A beszélgetések mélységét az együtt töltött idő határozta meg és segítette. Minél többször találkoztunk, egyre jobban értettük egymás nyelvét és egyre inkább megbíztunk egymásban.
Szerinted mennyiben különbözik a színpadon álló Hobo attól, akit megismertél a forgatáson?
Semennyire. Mindkettő ugyanaz az öntörvényű művész.
Mi lepett meg a leginkább azok közül, amiket elmesélt nektek magáról a forgatás során?
Azt például nem tudtam, hogy volt egy kisfia, aki meghalt.
Madarász Gábor zenei rendezőként vett részt a filmben. Ő hogyan segítette a munkádat?
Gábor az utómunka alatt csatlakozott be a feladatokba. Egy veterán blues zenész road movie-jában nagyon fontos, hogy dramaturgiailag jól működjenek a zenék és megfelelő minőségben, korhűen szólaljanak meg. Voltak jelenetek, amelyeknél nem szerettük volna, hogy a dalszöveg domináljon, ezekre a jelenetekre írt nekünk zenét. Maximálisan megbíztam az ízlésében és a profizmusában: ha Gábor úgy ítélte meg, akkor az adott dalt kicseréltük vagy újra felvettük.
Kép az Úton lenni boldogság című filmből
Rengeteg archív felvétel látható a filmben. Mennyire volt időigényes és bonyolult folyamat a beszerzésük és a felhasználási jogaik megszerzése?
Nagyon hosszú, néha sziszifuszinak tűnő munka volt. Csoda, hogy ép ésszel kibírta az a kollégánk, Walger Zsófia, aki az archív felvételek és a zenék jogainak megszerzésével foglalkozott.
Voltak olyan dalok, amiket nem tudtatok megszerezni?
Igen. Több külföldi számot is fel szerettünk volna használni a Rolling Stonestól és a Doorstól, de borzasztóan drágák voltak és a jogosítás olyan hosszadalmas és körülményes lett volna, hogy elengedtük őket.
Hogyan választottátok ki, hogy kik lesznek a film megszólalói?
Az volt a koncepciónk, hogy Hobo azokkal az emberekkel lép interakcióba, akikkel egyébként is találkozik az életben. Így organikusan fejlődött a történet. A régi nagy alkotótársait - Póka Egont, Deák Bill Gyulát, Tátrai Tibort - zenében és közös archív filmrészletekben idéztük meg.
Több mint 100 órányi új felvételt és rengeteg archív anyagot dolgoztatok fel. Hogyan állt ebből össze a 90 perces kész film?
Nagyon szeretek archív felvételekből és forgatott anyagokból válogatni. Végig azt tartottam szem előtt, hogy csak azt hagyjuk benne a végleges verzióban, ami száz százalékig beleillik. Nem szeretem túl hosszúra hagyni a film első verzióját. Igyekeztünk legfeljebb 10-15 perccel hosszabbra vágni, mint a kitűzött 90 perc. Azért az megnyugtató, hogy ha egy pici játékra van lehetőség. De hál’ Istennek a film önmagától kidobta, ami nem passzolt bele.
Van olyan jelentésrétege a filmnek, ami a vágóasztalon „született meg”?
Igen, több ilyen is volt. Például a film introjában van egy téren és időn átívelő klip, a Viharban születtem című dalé, ami egy 48 éves szám. Ott próbáltuk ki először, hogy milyen ugrálni térben és időben, sokáig finomodott ez a montázs, míg elnyerte a végleges formáját.
Azt mondtad a werkfilmben, hogy Hobo munkásságában egyszerre kap szerepet a zene, az irodalom és az elmúlt 80 év történelme. Szerinted mit adhat ez a film egy fiatalnak, aki kevésbé ismeri Hobo életművét, de nyitott a kultúrára?
Az ember történetekből tanul. Hobo élete egy példa, hogy milyen út várhat arra, aki kilóg a sorból. Ráadásul az ő történetén keresztül rengeteg mindent megtudhatunk a XX. századról és a szüleink, nagyszüleink sorsáról, valamint arról, hogy mi formálta őket, és ezáltal minket is. Az irodalom és a zene pedig univerzális insipráció és vigasz, egyúttal hűséges társ az életben.
Szerinted mi hajtja Hobót, hogy még 80 évesen is ennyire aktív és friss?
Hihetetlenül erős közléskényszer dolgozik benne. Így született és erre.
Mit mondott, amikor látta a filmet?
Mivel alkotótársként is dolgozott ebben a produkcióban, több verziót is látott a filmből, miközben készült. Az első vetítés előtt a kollégáim kérdezték, hogy mi lesz, ha nem tetszik neki, mire én visszakérdeztem: „mi lesz, ha tetszik neki?”. Már az első változatra azt mondta, hogy elégedett. Ugyanakkor egyetértettünk abban, hogy ez még csak az első verzió, pár helyen még lehet finomítani. Az utolsó pillanatig dolgoztunk, a mű megszületett, elengedtük, most elkezdi járni a saját útját.
Az Úton lenni boldogság televíziós premierje február 13-án, 21 órakor lesz a Duna Televízióban.
