filmhu: A leendő etyeki filmstúdióban is béreltek majd műtermeket?
K.I.: Várjuk az etyeki és pomázi stúdiókat, mert nagyon nagy szükség van további műtermekre. Szinte minden jövőbeli tervünkhöz hiányzik még pár műterem.
S.L.: Egymás kezébe adják a produkciók a műtermek kilincsét: mi holnap és holnapután bontunk, de már közben megérkezik egy másik építőcsapat. Fóton mindkét műterem tele van, iszonyatos a hiány, ha nincsen változás, jövőre még rosszabb lesz a helyzet. Mi lesz velünk, ha valakinek megtetszenek az itteni kondíciók, de mondjuk egy háromszor ekkora műteremre van szükségük? Sajnos nem tolhatjuk arrébb a falakat.
filmhu: Beszélhettek már a következő tervekről?
K.I.: Még kicsit korai lenne, annyit azonban elmondhatok, hogy legalább 3-4 komoly tervünk van. A napokban járt itt egy producer-rendező páros, és nemrég hívtak fel engem, hogy elmondják, mennyire izgalmasnak tartják az itteni lehetőségeket. A forgatókönyvük alapján mutattunk nekik pár lehetséges helyszínt, plusz bizonyítottuk szakmai rátermettségünket, így aztán már el sem látogatnak Romániába.
S.L.: A legfontosabb tényező a szakszerűség. Én már 25 éve dolgozom a szakmában, az utóbbi évtizedben rengeteg angol és amerikai filmben is dolgoztam, a produceri teendőket azonban még mindig tanulom – főleg a külföldi kollégáktól és a könyvelőnktől. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha a külföldi vendég szisztémája szerint tudunk gondolkodni, mert ők elfogadják ugyan, hogy itt minden egy kicsit más, de bizonyos sztenderdeknek meg kell felelnünk. Ma már – ha esetleg nem is vagyok képes teljesíteni, de – pontosan tudom, hogy egy potenciális partner mit vár el tőlem.
K.I.: Ugyanolyan szinten kell megfelelnünk az elvárásoknak, mintha Angliában lenne a forgatás. Meg kell tanulnunk ebben a rendszerben úgy létezni és mozogni, ahogyan ezzel a filmmel kapcsolatban is tettük – az angolok teljesen meg vannak elégedve a munkánkkal.