Az angol-magyar kameracsapatS.L.: A magyar filmes hagyomány és a stábok gyakorlata miatt. Igaz, hogy itt most sok a fiatal, de ők is 10-12 éve dolgoznak a szakmában, ráadásul itt forgatott külföldi produkciókon nevelkedtek. A részlegvezetők 70-80%-a beszél angolul, ha pedig ők nem, akkor a második ember biztosan. A kommunikációs lehetőségek tehát adottak, szemben a román helyzettel, ott ugyanis gyakran panaszkodnak arra a külföldiek, hogy a helyiek rosszul beszélik az angolt. Prágában beszélik a nyelvet, ott azonban évekre előre minden műterem és stúdió le van foglalva, egyszerűen nem lehet beférni. Magyarországra azok a nagyságú produkciók jönnek, akik Londonban már nem tudják megfizetni a forgatási költségeket, de annál több pénzük van, hogy például Romániában dolgozzanak. Mi valahol a piac közepén helyezkedünk el: jó szolgatatást nyújtunk, elfogadható áron. Itt le lehet forgatni egy filmet úgy, hogy a vásznon úgy tűnjön, mintha a tényleges költségvetés háromszorosából készült volna. Minden filmnek az határozza meg az értékét, hogy mit látsz a vásznon, az úgynevezett production value. Ez a díszlet (egy kétszintes londoni hipermodern legénylakás) például Londonban pontosan négyszer ennyibe került volna.

filmhu: A leendő etyeki filmstúdióban is béreltek majd műtermeket?

K.I.: Várjuk az etyeki és pomázi stúdiókat, mert nagyon nagy szükség van további műtermekre. Szinte minden jövőbeli tervünkhöz hiányzik még pár műterem.

S.L.: Egymás kezébe adják a produkciók a műtermek kilincsét: mi holnap és holnapután bontunk, de már közben megérkezik egy másik építőcsapat. Fóton mindkét műterem tele van, iszonyatos a hiány, ha nincsen változás, jövőre még rosszabb lesz a helyzet. Mi lesz velünk, ha valakinek megtetszenek az itteni kondíciók, de mondjuk egy háromszor ekkora műteremre van szükségük? Sajnos nem tolhatjuk arrébb a falakat.

filmhu: Beszélhettek már a következő tervekről?

K.I.: Még kicsit korai lenne, annyit azonban elmondhatok, hogy legalább 3-4 komoly tervünk van. A napokban járt itt egy producer-rendező páros, és nemrég hívtak fel engem, hogy elmondják, mennyire izgalmasnak tartják az itteni lehetőségeket. A forgatókönyvük alapján mutattunk nekik pár lehetséges helyszínt, plusz bizonyítottuk szakmai rátermettségünket, így aztán már el sem látogatnak Romániába.

S.L.: A legfontosabb tényező a szakszerűség. Én már 25 éve dolgozom a szakmában, az utóbbi évtizedben rengeteg angol és amerikai filmben is dolgoztam, a produceri teendőket azonban még mindig tanulom – főleg a külföldi kollégáktól és a könyvelőnktől. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha a külföldi vendég szisztémája szerint tudunk gondolkodni, mert ők elfogadják ugyan, hogy itt minden egy kicsit más, de bizonyos sztenderdeknek meg kell felelnünk. Ma már – ha esetleg nem is vagyok képes teljesíteni, de – pontosan tudom, hogy egy potenciális partner mit vár el tőlem.

K.I.: Ugyanolyan szinten kell megfelelnünk az elvárásoknak, mintha Angliában lenne a forgatás. Meg kell tanulnunk ebben a rendszerben úgy létezni és mozogni, ahogyan ezzel a filmmel kapcsolatban is tettük – az angolok teljesen meg vannak elégedve a munkánkkal.