Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Lakos Nóra: Egy régóta meglévő ötletet dolgoztam ki. Az alapötlet onnan jött, hogy még másodévesként a filmművészetin lementünk forgatni rövid dokumentumfilmeket, etűdöket Szatmárcsekére. Jött velünk Báron György is, aki már régóta ígérgette, hogy a húszas, harmincas évek pornófilmjeit levetíti nekünk filmtörténeti kurzus gyanánt. Egyik este szatmári pálinkázás közepette előjött azzal, hogy itt az idő. Mindenki összegyűlt a nagyteremben. Alig pár perce mentek a fekete-fehér pornófilmek, amikor sorra érkeztek SMS-ben a hírek, hogy a Magyar Televíziót ostromolják tüntetők. Egy nagyon régi tévét találtunk az egyik szobában, aminek az antennáját állítgatva próbáltuk behozni a tüntetésről szóló adást. A pornófilmeket azóta sem néztük végig, viszont a tüntetés kapcsán egy csomó izgalmas dolog jött elő. Visszajöttünk Pestre és még hetekig le volt zárva a Kossuth tér. Azon gondolkoztam, hogy azok, akik ott laknak, hogyan élhetik meg ezeket a heteket. Elkezdtem beszélgetni emberekkel, akik az által váltak a tüntetések részesévé, hogy véletlenül pont arra laktak. Hihetetlen történeteket meséltek, gyakorlatilag egy sima hazajutás több órás harc lett számukra. Az egyik unokatestvérem is olyan helyen lakik, ahol gyakran vannak tüntetések, felvonulások. Ő is mesélt, hogy babakocsival nem engedték haza egyik este. Ezekből az élményekből, történetekből építkezik a film.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
L. N.: A stábból sokakkal korábban is együtt dolgoztunk vizsgafilmeken. Így Naszódi Kati, gyártásvezető, Zányi Tamás hangmérnök és Barsi Béla vágó mondhatni állandó társaim. Ami nagyobb változás volt, az az operatőr és az első asszisztens személye. Most Csoboth Attila volt a film operatőre, míg idáig Gosztola S. Ábrissal dolgoztunk együtt. A másik újdonság az volt, hogy egy profi első asszisztens volt Kádár Laci személyében a stábban. Korábban nem voltam elkényeztetve igazán rátermett első asszisztensekkel, így ez nagy segítséget jelentett. A színészek közül pedig, ahogyan a korábbi filmjeimben is több krétakörös színészt kértem fel, akik nagy örömömre vállalták, most Láng Annamária és Bánki Gergő szerepeltek a filmben. Ubrankovics Júlival ez előtt még az első vizsgafilmemben, a Coming soonban dolgoztunk együtt. A színészek közül a főszereplő Fejszés Attila volt izgalmas kihívás a számomra. Vele év közbeni feladatok, etűdök során dolgoztunk együtt, ez alapján döntöttem úgy, hogy legyen Ő a főszereplő. Izgalmas kihívás volt ez, amiatt is, mert Attilának még nem volt komolyabb filmes színészi tapasztalata. Ennek ellenére szerintem nagyon jól oldotta meg a feladatot.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
L. N.: Az MMK támogatott egymillió forinttal, ebből készült a film.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
L. N.: Nagyon vidám pillanatokat jelentett a forgatáson például, amikor a Volcsánszky Fanny a stáb jelmezért felelős tagja átváltott színészbe és eljátszotta egy kurva szerepét. Ez azért alakult így, mert akit eredetileg erre a szerepre felkértem, lebetegedett, és nem tudott eljönni. Fanny zseniális volt, teljesen meglepett, hogy mennyire profin működött színészként is. Nem ő volt az egyetlen több szerepes stábtag. A legtöbb pozíciót Réthelyi András vállalta magára, akivel egyébként osztálytársak voltunk a filmmművészetin. András összesen három szerepben – elvadult tüntetőként, benzint lopó suhancként és egy szerencsétlen szomszédként - tűnik fel a filmben, emellett még kellék, berendezés részlegen dolgozott folyamatosan és rendező munkatársaként is besegített. Egyébként is a teljes stáb nagyon lelkes és segítőkész volt és ez mindig nagyon jó élmény.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
L. N.: Február végén forgattunk és pont elkaptuk az utolsó nagyon hideg napokat. Méghozzá külsőben, éjjel. Durva mínuszok voltak és a szél is fújt. Pár óra után mindenki le volt lassulva így egyes jelenetekkel elcsúsztunk, főleg az első napon. A csúszás miatt két teljes jelenetet végül ki kellett hagynunk. Az első nap végén nagyon csalódott voltam emiatt, mert korábban ilyen csúszásba nem estem még bele forgatás alatt.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
L. N.: A kisfilmek, néhány dokumentumfilm és a nagyátékfilmek közül leginkább Hajdu Szabolcs új filmje érdekel.
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
L. N.: Az első nap első jelenetét vettük fel a legtöbbször. Azt gondoltuk, hogy nem lesz egy túl bonyolult ügy, nem is túl fontos a filmben, csak egy passzázs. Egy parkolóban játszódik, ahol 4-5 autó mozgását kellett koordinálni. Iszonyú hideg volt és hatalmas sár, az autók beragadtak így végül nagyjából négy óra alatt vettük fel ezt a jelenetet.
Filmhu: Melyik A-kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
L. N.: Bármelyiknek örülnék természetesen, mint mindenki. Ugyanakkor ebben a filmben sok minden nagyon erősen szól a hazai viszonyokról, amit a hazai nézők az elmúlt évek utcai harcait ismerve talán pontosan tudnak kódolni. Nemzetközi téren nem vagyok biztos benne, hogy ezek a képsorok ugyanazt jelentik a nézők számára.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
L. N.: Nem tudom megmondani pontosan, nagy termekben játsszák majd pont azt a blokkot, amiben az én filmem is szerepel, így nagyjából ezer ember biztos látja, ha telt ház lesz a fesztivál ideje alatt. Arra kíváncsi vagyok, hogy az új kezdeményezések, mint a Szemle ideje alatt online is terjesztik több felületen a filmeket, illetve, hogy bekerül T-Home tékába, mennyire dobja majd meg a nézettséget.
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
L. N.: Rohanás.
