„Lássátok meg, ti megvetők...”

filmhu: A Shockingról meglehetősen kevés információt gyűjthet be az érdeklődő. Szinopszis helyett is csupán egy bibliai idézet olvasható a honlapodon...

Á. M.: “Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.” (Apostolok cselekedetei, 13/41.) Szerintem elég sokat sejtet.

filmhu: Mégis.

Á. M.: Hogy miért éppen ezt az idézetet választottam, kiderül, ha megnézed a filmet. Amellett viszont, hogy kapcsolódik a Shocking sztorijához, ez az idézet üzenet a filmszakmának is. Annak a filmszakmának, amelyik évek óta játssza a maga elitista játékait, és folyamatosan utasítja el a kívülről érkezőket.

filmhu: A három évvel ezelőtti alkotásodhoz, az 1GByte filmhez hasonlóan a Shocking is kinnrekedt a versenyprogramból, és csak információs vetítésen mutatják be. Erre gondolsz?
 

“Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg;...

Á. M.: Erre is. De itt van például a filmekre szánt állami pénzek elosztási rendszere. Manapság aki nem tartozik a belső körhöz, az nem, vagy csak nagyon nehezen juthat állami támogatáshoz. Én már tizennégy éve saját erőből forgatom a filmjeimet, miközben mások, akik lényegesen gyengébben teljesítenek, súlyos százmilliókat tapsolnak el. De ők megtehetik, mert ők tagjai a belső körnek. Én videóra forgatok, ami jóval olcsóbb ugyebár a celluloidnál, de hiába, ha nem kapok támogatást, akkor a viszonylag olcsóbb digitális technika is meglehetősen sok megalkuvásra kényszerít: csak súlyos nehézségek árán tudom elképzeléseimnek megfelelően elkészíteni a filmjeimet. Szerintem el kellene különíteni a videóra szánt alkotások támogatására egy körülbelül 300 millió forintos keretet, amelyből számításaim szerint 30 egészestés játékfilm készülhetne. Ezek a filmek ráadásul anyagi értelemben (is) sikeresebbek lehetnének a sok százmillióba kerülő propagandamoziknál, elvégre könnyebb a jegypénztáraknál, DVD-eladásokból visszahozni ügyesen befektetett tízmilliót, mint elherdált kétszázat. Példának ott van a Blair Witch Project, pedig az még csak nem is egy jó film. De ha már erről van szó: odateszem a Shockingot bármelyik 200 millióból készült film mellé. Kétségkívül nem hibátlan, például nem volt szakember se a hangnál, se a világosításnál, de ha arra gondolok, hogy Baráth Zsolttal, az operatőrrel ketten végeztük el 20-30 ember munkáját, akkor azt kell mondjam, ez olyan teljesítmény, amelyre csak kevesen képesek a magyar filmszakmában. És akkor máris értelmet nyer az ominózus bibliai idézet.

filmhu: Az általad említett „ügyesen befektetett” tízmillióhoz képest mennyiből készült el a Shocking?

Á. M.: Hárommillióból, amit teljes egészében saját forrásból teremtettem elő: egy részét a rokkantnyugdíjamból, egy másikat a kosztpénzből csíptem le. Már csak ezért is fáj a szakmának az a bevett gyakorlata, hogy azokat a filmeket részesítik mindenféle kedvezményben és előnyben, amelyeket már addig is vaskosan támogattak, azokat a filmeket viszont, amelyeknek az alkotói vért izzadtak, hogy összehozzák a filmjüket, páros lábbal rugdalják kívül a kapun. Fordítva kellene hogy legyen: azt kellene ostorozni, aki elherdálta a rábízott 200 milliót, és azt felemelni, aki a saját zsebéből tette bele a pénzt a filmjébe, mert az önerőből támogatta a Magyar filmművészetet. Ami az információs blokkot illeti: semmi bajom nem lenne vele, ha az információs vetítés nem büntetés lenne, ha nem jelentene szándékos megkülönböztetést. Csakhogy az a film, amit kizárnak a versenyből, és berakják az információs blokkba, az jóformán eltűnik a szemle közönségének a szeme elől. Emlékszem, az 1 GByte film esetében is az volt a cél, hogy a filmet elrejtsék, vagy hogy kifejezőbb szóval éljek: eltussolják. Annak a filmek, amelyikre „rásütik” az információs szót, nem jut sajtóvetítés vagy éppenséggel közönségbeszélgetés, valamint nem vetítik a külföldi vendégeknek sem, leadják egyszer, és vége. Ráadásul a versenyprogram és az információs vetítések időpontja gyakran ütközik, a nézők pedig elsősorban a versenyprogramra kíváncsiak, mivel eleve azt sulykolják beléjük, hogy ott a fő látnivaló. Végül is ezzel elsősorban a nézőket rekesztik ki.

 

... mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.”

filmhu: A szemlén való szereplésen kívül milyen csatornákon keresztül akarod eljuttatni a Shockingot a nézőkhöz?

Á. M.: Először is ott az internet. Már említettem a Blair Witch Projectet, annál működött a dolog. Forgalmazókkal viszont még nem tárgyaltam, de a honlapomról (acsfilm.hu) egész biztos elérhető lesz. Visszatérve a szemléhez, nincs szerencséjük a Shockinggal, mert egész biztosan közönségsiker lesz, az információba kényszerítés ellenére is. Ha lenne időm, szívesen megnéznék egy-két filmet, és leadnám a listát, hogy mely 200 millióból készült vacakot kellett volna információba zárni.

filmhu: Addig is: anélkül, hogy lelőnénk a poént, mi olyan különleges a Shockingban?

Á. M.: A történet nagyon egyszerű, ezért nem is lehet anélkül beszélni róla, hogy le ne lőném a poént. Annyit elárulok, hogy a hangsúly az atmoszférán van. A filmnek olyan sűrű a világa, hogy szép lassan beszippantja a nézőt, és ha ez megtörtént, akkor addig nem akar kijönni a vetítőből, amíg nem látta a film végét. És bár  látszólag kevés a cselekmény, mégis azt hiszem, hogy a Shockingnak tovább tart a hatása, mint egy manapság divatos tucat-akciónak, ami tulajdonképpen csak arra jó, hogy elfogyjon a büféből az a több tonna egérhúgyszagú kukorica, amit a nézők a dramaturgiai üresjáratokban magukba tömnek. Én azokat a filmeket szeretem, amelyek nem igénylik a pótcselekvést, éppen ezért azt üzenem a kedves kollégáknak: szíveskedjenek megnézni a Shockingot - és elgondolkodni.