Lengyel Andor: Fej vagy írás

Péntek, 15:00 óra, Óbuda: egy kiskocsma kerthelyiségében lencsét cserél az operatőr, instruál a rendező, szövegkönyvébe mered egy színész…
Szerda, déli 12 óra: mindenki alszik, mindenki elérhetetlen, előző éjjel is forgatás volt…

Egy másik péntek, 23:15, belváros, hat kerület: népszerű színész kiszáll a taxiból, pontosan érkezik, még népszerűbb szereplő egy sarokban interjút ad, világosítók, technikusok hada száll meg egy elegáns éttermet, kigyúlnak a fények, vaku villan… indul a pörgés! Pillanatképek egy forgatásról, mely gőzerővel készül, ha már egyszer beindult, s a tempónál már csak a stáb és a színészek lelkesedése nagyobb, érzik, valami olyannak részesei, ami nagyot fog szólni, jó helyen vannak, jó időben. És ha elkészül Lengyel Andor második, de igazából első NAGY játékfilmje, a Fej vagy írás, akkor még jobb helyen lesznek: 34 kópián az ország vetítőtermeiben, ezt követően pedig – szép remények szerint – a kollektív tudat kellemes moziélményei között.

Nagy ötlet+kis pénz Jelenet a Kistestvérből

Célirányos közönségfilm a nagyon közeli horizonton, egy újabb zsánerfilm, könnyed romantikus vígjáték, egy komolyan gondolt tinifilm. Újabb hajtást hozott az artfilm elefántcsonttornyából az életigenlő masscult-szférába kúszó, szökő, ám egyre izmosodó rendező-iskola. A fiatal rendező első filmje a 2003-as Szemlén bemutatott Kistestvér volt. Egy formabontó, ipari és térfigyelő kamerákkal operáló no-budget film, de a nagy ötlet+kis pénz kombináció elegendő lökést adott az akkor huszonöt éves rendezőnek ahhoz, hogy szakmai elismerést vívjon ki magának, és kapjon lehetőséget - nem utolsó sorban anyagi lehetőség formájában – a következő opuszhoz. Lássuk, működik-e a fordított képlet!

Az régi-új recept a következő: végy egy profi által profin megírt, lehetőleg amerikai stílusú (ezáltal minden érdeklődésre számot tartó motívumot felvonultató) forgatókönyvet, biztosíts stabil anyagi hátteret, állíts csatasorba sok népszerű, fiatal, jóarcú színészt, nyerj meg néhány igazán nagy nevet, húzóneveket, akik nem biztos, hogy magukat fogják alakítani, de valami nagyon hasonlót kell, hogy alakítsanak, az operatőröd is értse a dolgát, nem árt a reklámfilmes látásmód (hiszen a Kontrollnál nagyon bevált!), majd teremts harmóniát, vágd meg jól, kapard le a gránittömbről a felesleget, és lásd! A közönség tódulni fog a moziba, imádni fogja a filmedet. Annál is inkább, mert a filmben olyan nevek játszanak, mint Pindroch Csaba, Görög Zita, Reviczky Gábor, Tahi-Tóth László, Havas Henrik.
 
A történet és a háttértörténetek

András, a fiatal egyetemista (Keller János) szerelemre lobban a topmodell Mariann (Görög Zita) iránt. Őt keresi, csodálja mindenhol, rajongása határtalan. Hogy az imádott nő közelébe férkőzzék, elszegődik egy elegáns szálloda konyhájára, hogy legalább néhanapján testközelből láthassa Őt. A véletlen (bal?)szerencse úgy hozza, hogy a lány elgázolja őt a parkolóban, és hogy a modell elkerülje a botrányt, felcipeli a fiút a saját lakására. A meghitt együttlétet a fiú túlbuzgó barátja stikában meg is örökíti, majd a fotókat jóindulatúan eladja egy bulvárlapnak. A skandalumnak egyedül a lány nem-csak-menedzsere (Pindroch Csaba) örül, aki a botrány hozta felhajtást is a maga javára akarja fordítani. A lány rövidesen válaszút elé kerül: csillogás vagy szerelem.

A direktor elmeséli a film genezisét:

A néző elvárása a legfőbb szempont Munka közben

Lengyel Andor: 1992-ben megalakult a Schilling-Moharos Kft. néven emlegetett ügynökség, amely forgatókönyvírással, illetve –forgalmazással foglalkozott. Tartozott hozzájuk egy forgatókönyvíró-iskola, amit én elvégeztem. Ezt követően elkezdtünk beszélgetni filmekről, filmtervekről, és elhatároztuk, hogy kéne csinálni egy filmet, gyorsan, kevés pénzből: ez volt a Kistestvér. Már ekkor szóba került a következő játékfilm, amelyet nagyobbra terveztünk. Schilling Zoli, aki időközben (2002) megalapította az Analog Artists nevű ügynökséget, felhívott, hogy kezdjünk tárgyalni az új filmről. Ez volt tavaly szeptemberben, ekkortól datálódik a Fej vagy írás. Egyébként ő a forgatókönyvíró és az egyik producer is.

filmhu: Mi a fő profilja az Analog Artistsnak? Mire szakosodott?

L. A.: Schillingék azt a fajta amerikai típusú forgatókönyvírást részesítik előnyben, melyeknél mindig a néző elvárása a legfőbb szempont. Igyekszünk minden eszközzel a néző igényeit kielégíteni, és ha valaki megtisztel bennünket azzal, hogy megvesz egy mozijegyet, akkor annak legyen része másfél óra önfeledt kikapcsolódásban, függetlenül attól, hogy ez most egy romantikus vígjáték vagy egy pszichothriller.

filmhu: Fej vagy írás? – mit takar a cím?

L. A.: A főszereplő, aki egy félénk, visszahúzódó típus, többször is egy érme feldobásával dönt bizonyos dolgokról, de utal a filmben élesen elkülönülő két világra is: a topmodell csillogó, ám őszintétlen és az egyetemista-kollégista pénztelen, de sokkal melegebb hangulatú és a belső értékekre koncentráló világára.

filmhu: Romantikus vígjáték - miért váltottál? Nevezhető-e ez váltásnak vagy inkább csak elkanyarodás a Kistestvér képviselte rendhagyó stílustól? Nem tekinted ezt az irányvonalat visszalépésnek, csupán a közönségigény kiszolgálásának?

L.A.: Semmiképpen nem nevezném visszalépésnek a filmet. A film stílusát tekintve most arra voltunk kíváncsiak, hogy tudunk-e olyan filmet forgatni, amely népszerű lehet a mozikban. Ez nagyon nagy kihívás. Én nem hinném, hogy egy közönségfilmnek bármiféle takargatnivalója lenne egy művészfilmmel szemben. Ez ugyan két külön világ, de sok esetben összemosódnak, mindkettő tehet látogatást a másik térfelén. Ez egy pergő vígjáték, az a célja, hogy szórakoztasson.

filmhu: A forgatásra egy hónap áll rendelkezésetekre, a filmnek – elméletileg – november elejére a moziban kell lennie. Az idő szűke befolyásolja-e a koordinálást, adódik-e ebből feszültség közted és a színészek között? 

A közönségfilmnek nincs takargatnivalója Forog a Fej vagy írás

L. A.: Bár az előző filmemhez képest tényleg sokkal jobb körülmények között forgathatunk, ez már 35 mm-es film, mégis gyakran kell pénzhiány miatt módosítani az eredeti terven. Ezek kisebbfajta változtatások, általában a helyszínt kell lecserélnünk valami olcsóbbra, de lehetőleg indifferensre. Konfliktus nincs és nem is volt a színészek és köztem, illetve a stáb tagjai között, sőt, nagyon vidám hangulatban zajlik a forgatás. A színészek magukévá tették a karakterszerepeket, olyannyira, hogy akadt, aki arról panaszkodott, hogy még otthon sem tudta levetkezni, és emiatt majdnem kitört a botrány…

filmhu: Zitára egyértelműen esett a választás?

L. A.: Tartottunk Görög Zita szerepére egy nagy-nagy castingot, mert nem tudtuk eldönteni, hogy keressük-e meg azt a színésznőt, aki eljátszik majd egy színésznőt, vagy keressünk egy modellt, akinek az élete már olyan, hogy nem kell túl sokat hozzátenni. Végül a castingon ügyesen helytálló Zita mellett döntöttünk.

filmhu: A sztori alapján nekem rögtön a Meseautó remake-je ugrott be – fordított felállásban, ha pedig a szerep-szereplő összeforrott viszonyából indulok ki (gondolok itt Zitára!), akkor Kamarás Ivánt látom a Szentiván napjában, amint önmagát játssza.

L. A.: Iván színész, ő eljátszik bármit, persze egy színésznek önmagát játszani a legnehezebb, de Zitának nem önmagát kell játszania. Hanem egy olyan lányt, akinek az életét Zita belülről ismeri. A nagy nevekkel kapcsolatban még annyit, hogy csak olyan szerepekre tettünk nagyon komoly nevet, ahol a jelenet önmagában elbírja. Gondolok itt Havas tanár úrnak a jelenetére. Ott mindenki Havas tanár urat látja, amint széttépi a dolgozatot, vagy kirúgja a srácot az iskolából, de az komoly hiba lett volna tőlünk, ha egy kisebb, átlagosabb szerepre betettünk volna egy nagy nevet, hiszen az a nézőt abban a pillanatban kiragadja, kiviszi a moziból. Többé nem a filmet látja, hanem „azt” a híres embert „abban” a szerepben.

A második nemzedék tagjai Csendélet a forgatáson

filmhu: Az elsőgenerációs közönségfilmesekhez képest Te már egy második nemzedék tagjának számítasz. Könnyebb vagy nehezebb-e a dolgod ezáltal, hiszen a közönségnek elvárásai vannak? Már láttak egy Valami Amerikát, egy Kontrollt, Argót, Terézanyut…

L. A.: Az emberek számára általában létezik a film és a mozi, és valóban jó mozifilm kevés született az elmúlt 15-20 évben. Ezeket a népszerű közönségfilmeket szeretnénk feltámasztani, hogy az emberek újra szeressenek moziba járni. És hál’ Istennek a hazai közönség szereti a mozit, szereti a hazai színészeket.

Keller Jánost, a Fehérvári Színház tagját is kifaggattuk:

filmhu: A Színház online portálján a látogatók hozzászólásaiból egyértelműen kitűnik, hogy nagy közönségkedvenc vagy. Közrejátszott-e ez a népszerűség abban, hogy rád esett a rendező választása?

Keller János: Hogy a népszerűség közrejátszott-e? Hm, nem hinném. Féléves válogatás volt erre a szerepre, és engem is elhívtak egy ilyenre. Kétfordulós volt, és már ott is szerepjátékokat kellett játszanunk ebből a filmből.

filmhu: Miért váltasz terepet?

K. J.: Nem váltottam terepet, most is a Fehérvári Színház tagja vagyok, de bízom abban, hogy az elkövetkezőkben nemcsak színházi, de filmes munkáim is lesznek. Szerintem nem is kell ezt a két dolgot ilyen élesen szétválasztani.

filmhu: Mi az elsődleges célja a filmnek? Sikerre van-e ítélve szerinted – és ha igen, nem megy-e ez a sikerhajsza a minőség (poénok, dramaturgia) rovására?

K. J.: Egy romantikus vígjátékról van szó! Én úgy gondolom, nagyon jó forgatókönyv született. Csak annyi romantika és csak annyi humor van benne, amennyi kell, se több, se kevesebb. Úgy érzem, nagy esélye van a sikerre, mi igyekszünk a legjobb formánkat hozni.

filmhu: Megvan-e ebben a filmben az a fajta kettősség, ami vonzza a nagyközönséget, de egyben kielégíti az artisztikusabb vénájú ínyenceket is?

Széles érzelmi skálán Kellér János

K. J.: Széles érzelmi skálán játszik és játszódik a film, ezért mindenki megtalálja benne a magának valót. Széles közönségréteget igyekeztünk megcélozni.

filmhu: Nincs benned művészi finnyásság egy kommersz produkcióval szemben?

K. J.: Ezt is, mint mindent, lehet nagyon jól és nagyon rosszul csinálni. Egy színpadi produkció is sikerülhet borzalmasra, ugyanakkor egy romantikus vígjáték is lehet jól sikerült. Nyilván mi arra törekszünk, hogy ebben a kategóriában ez a lehető legjobb film legyen. Remélem, így is fog sikerülni.

Sokadjára, de elértük Görög Zitát is:

filmhu: Történt-e már valami hasonló Veled is?...Gondolok itt megszállott, mindenhol felbukkanó rajongóra, akitől már fenyegetve érezted magad?

Görög Zita: Nem, ennyire szélsőséges rajongóm még nem volt, nincs e téren rossz tapasztalatom.

filmhu: Mennyiben más egy hollywoodi produkció munkastílusban, tempóban, mint egy hazai?

G. Z.: Igen, nagy különbség van, ott kétszáz ember lesi feszülten minden mozdulatodat, minden túl van biztosítva, míg itthon egy sokkal kisebb stáb végez igényes munkát, sok szeretettel, egymásra figyeléssel, lelkesedéssel, sok lelkes és kiváló amatőrrel. Megy minden, mint a karikacsapás. Bár csak egy hónapos a forgatásra szánt idő, nem szenvedünk időhiányban, én legalábbis nem érzékelem.

filmhu: Sűrű lehet a programod. Élvez-e valamilyen prioritást a film – vagy maga a színészkedés?

G. Z.: Egyáltalán nem sűrűek a napjaim. Csak azt vállalom el, amihez kedvet érzek, és azokat igyekszem is rendesen végigvinni.

filmhu: Adott egy főszerep, melyben szinte magadat alakíthatod…

Nem azonosul a szereppel Görög Zita

G. Z.: Nem. Nem magamat játszom, és nem azonosulok Mariannal. Nem tudok vele azonosulni, hiszen más a belső értékrendem, mint az övé, én normális családi életet szeretnék majd élni. Számára élesen körvonalazódik a két út: szerelem vagy karrier, nálam ez nem ilyen sarkított. Én is modellkedtem 6-7 évig, láttam, amit ő láthatott, megélhettem hasonló szituációkat, nőhetett akkorára az egóm is. De én igyekszem és mindig is igyekeztem ez ellen tudatosan küzdeni. A filmbéli Mariann nem ilyen. És nem vagyok színész, aki azonosul vagy azonosulni akar a szereppel. De például Pindroch Csabi ilyen, ő aztán belebújik minden egyes szerepébe…és olyankor nagyon furcsa!

filmhu: Korábbi interjúid alapján imádod a mozit, a Cinematrixot is te vezetted. A neved a köztudatba a Megasztár után robbant be teljes erővel, addig az internetes fórumokon a „cimematrixos csaj”-ként voltál emlegetve. Nem vágysz vissza egy hasonló jellegű szakmai műsorba?

G. Z.: Szerettem a Cinematrixot, de sajnos egy ilyen műsornak ennyi a kifutási ideje, két év. Volt szó persze a folytatásról, de a TV2 olyan feltételeket szabott, hogy végül nem lett belőle semmi.

filmhu: Drámatagozatos gimi és az Operettszínház musical szakán eltöltött idő után nem vágysz színpadra?

G. Z.: Nem, nincsen ilyen tervem, de nem zárom ki semminek a lehetőségét. Nem tervezek előre. Jelenleg jól érzem magam a bőrömben és a feladataim között.

filmhu: Mi a te prognózisod a filmet illetően?

G. Z.: Ez egy végtelenül aranyos tündérmese, az ilyeneket mindig imádtam. Ez egy igazi tinifilm, nekik készült, ők a célközönség.

Pindroch „Lucky” Csaba szerint a világ…:

filmhu: 2002-től több olyan hazai filmben szerepeltél, melyek zajos közönségsikert arattak. Te hogyan értékeled a magyar filmnek ezt a fajta irányváltását?

Pindroch Csaba: Nagyon ígéretesnek és jónak tartom ezt a trendet. A 20-as, 30-as évek voltak a magyar filmgyártás legszebb évei, majd a 60-as, 70-es évek hozták meg a világhírt, és most van egy kibontakozó generációváltás, amit szerintem Török Feri kezdett el a Moszkva térrel, azóta érezhető ez a fiatalos lendület. Amit pedig a Kontroll hozott, az a nemzetköziség, amit én egyébként meg is jósoltam. És csak azért vállaltam el ezt a filmet is, mert igenis szükség van erre a típusú tinifilmre!

filmhu: Szerinted ez tinifilm?

Szükség van a tinifilmre! Pindroch Csaba

P. Cs.: Igen, alapvetően a főszereplők egyetemisták, húszas éveik elején járnak, és erre igény van, szerintem. Lásd a nagy nemzetközi sikerfilmeket: Amerikai pite, Hangyák a gatyában, satöbbi, látható, hogy igény van ezekre a filmekre, és mi is tudunk ilyet. Én előrelépésnek tartom mindenképp, mert a cél mindig a közönség! És valóban elmondható, hogy igen, ezt a filmet a nagyközönségnek csináljuk. Ez egy réteg, 14-től 28-ig, őket kell megcélozni. A Valami Amerikának a legnagyobb érdeme az volt, hogy újra behozta a közönséget a moziba. Jó volt hallgatni hatvan éves embereket, akik azt mondták, hogy húsz éve nem voltak moziban, és most megint itt vannak. Ezzel elindult valami, ami marha jó! 

filmhu:Teszel-e különbséget, van-e hozzáállásbeli különbség – szerinted – színpadi játék és filmezés között?

P. Cs.: A Godot próbái és a Kontroll forgatása egy időben zajlott, és nagyon érdekes volt párhuzamosan megélni azt a bizonyos senki földje-világvége hangulatot nappal a Pesti Színházban, éjjel pedig lent a metróban. Én abszolút összeegyeztettem a kettőt! Persze sokkal mélyebb a Godot, mint egy romantikus vígjáték, és hát a deszkákon játszani is jóval nehezebb. Sokkal jobban el van kényeztetve a színész filmen, sőt ahhoz, hogy jól alakítson, még színésznek sem kell lennie, filmen ez nem probléma, megoldható, minden a rendezőn múlik.

Egyszóval körvonalazódott a harci teendő:
Forgatni - gyorsabban, feltenni a lécet - magasabbra, és koncentrálni a közönségigényre – erősebben! Ez a mai fiatal filmes feladata – és nem is kevés!