Filmhu: Miért választotta ezt a témát?

Litauszki János: Tulajdonképpen egy fölindulásból történt ennek a dolognak a kiválasztása. Amikor elindult ez az egész egészségügyi reform a különböző megszorításokkal, lehetett látni, hogy sok embert elküldenek az egészségügyből. Olyan embereket, akikre tulajdonképpen szükség van. Nem értettem ezt az ellentmondást: szükség van rájuk, és mégis elküldjük őket? Ez motivált minket arra, hogy erről csináljunk egy filmek?


Filmhu:Voltak akadályok a forgatás közben?

L.J.: Az egészségügyben nagyon nehéz forgatni: vannak személyiségi jogok, nem lehet mindenkit felvenni, engedélyeket kell kérni. Nagyon nehéz körülmények között tud az ember ilyen helyen forgatni.


Filmhu:A filmben van egy jelenet, amikor az egyik nővért éjszakai ügyelet alatt riasztja egy betege. A kamera nem megy utána, hanem az üres folyosót veszi. Engedély hiányában nem követte a stáb?

L.J.: Persze. Megpróbáltam erényt kovácsolni abból a jelenetből. Leállították a felvételt, és onnantól kezdve vártunk négy órát mire felhozták a beteget a műtőből. Nem engedték, hogy felvegyük. Akkor kitaláltam, hogyan oldjuk meg. Amikor kihívták a nővért, a mikroportok rajta voltak, így volt hanganyag és ezt felhasználtuk.


Filmhu:Most mi a helyezet a kazincbarcikai korházban?

L.J.: Márciustól veszi át a Debreceni egyetem a korházat. Ha minden igaz, rezidensképzést fognak csinálni. Ez tulajdonképpen egy elfogadható dolog. Hogy a nővérek szempontjából, ez hogy alakul, azt még nem tudhatjuk.


Filmhu:Mennyi ideig tartott a forgatás?

L.J.: Mire elkezdtünk forgatni, körülbelül félév volt. Mi nem Kazincbarcikán szerettünk volna forgatni, hanem Egerben.  Azt vettem észre, ott alakul olyan dolog, ami miatt ez izgalmas lehet. Három hónap után azt mondták, nem mehetünk be forgatni, és akkor új helyszínt kellett keresni. Így mentünk tovább Kazincbarcikára, ahol tudtuk, akkor kezdődött egy privatizációs történet. Tulajdonképpen a tüntetéssel kezdődött a forgatás, az volt az első nap, hogy lementünk. Attól kezdve a folyamatfilmezésnek megfelelően sokszor voltunk lent.