Sose történt semmi különös (A falu)M. N. S.: Az életem eléggé átlagosan alakult: gyerekként egy rakás barátom volt, a szüleim imádnivalóak, mindig rendesen megcsináltam a házifeladatot, jól teljesítettem az iskolában, rendesen megittam a tejet reggelire, korán keltem, sosem késtem el sehonnan, minden szuper volt. Sose történt semmi különös. Kész unalom, nem?! Néha akadt egy-két apróbb nehézség, de még ezek is csak jelentéktelen dolgok. Ha szörnyűséges életem lett volna, valószínűleg nem ilyen filmek rendezőjeként ülnék most itt. Érdekes elképzelni, mi lett volna, ha minden rossz irányba fordul… Szerintem minél simább és hétköznapibb az ember élete, annál inkább beindul a fantáziája. Az anyám élő példa rá. Nemrég készült egy leleplező áldokumentumfilm rólam A falu forgatásán. Arról szólt, hogy én valójában a természetfelettivel állok közvetlen kapcsolatban, és a stáb összes tagja falaz nekem, őrzi-védi a titkomat. Amikor anyám megnézte, egészen lázba jött. „Miért nem szóltál erről, én is szerepelhettem volna benne, előadhattam volna, hogyan fedeztem fel a titkodat”. Tele volt ötletekkel. Ami a családot illeti, amikor az unokatestvéreim elhozzák a barátaikat, azok mindig azt kérdezik tőlük: „Tényleg olyan furcsa pasi ez a Night?” Remegnek, izgatottak, félnek, nem tudják, mire számítsanak.

Pedig a személyes találkozás tanúsága szerint Shyamalan megelégszik azzal, ha csak a filmjeit nézve viselkednek így az emberek.