Mint arról több hírportál is tudósított, a parlament elfogadta a szerzői jogi törvény módosítását, benne azt a kitételt is - egyedül az SZDSZ ellenezte -, hogy a magáncélú zene-, filmletöltés továbbra sem lesz illegális. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által benyújtott jogszabálytervezetet ráadásul két MSZP-s (Varga László, Hajdu Attila), illetve az MDF-es Pettkó András módosító indítványa lőtte ki.
Az történt-e, hogy a politikai élet, akár az eva esetében, akceptálta a valóságot, a megváltozott körülményeket, és ahelyett, hogy képmutató módon, a realitások felett szemet hunyva, de papiron nagy szigorral állna harcban a szerzői jogot sértő gyakorltattal, a mindennapokhoz igazította a szabályozást. Persze a szabályozás lényege az is, hogy normákat alkosson, s ne fogadja el az ilyen-olyan okokból kialakult normakerülő gyakorlatot - elvégre akkor a sikkasztás, az adócsalás vagy a korrupció kapcsán is kialakulhatna megengedő jogi szabályozás.
Az élet és szabályozás kapcsolata nyilván két szélsőség között mozog, a teljes és merev szabályozás, illetve a káosz között. A normák szükségesek, de a parlament ezen döntése mintha nem erről szólna. Erről Kálmán András, az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány (ASVA) vezetője nyilatkozott. A parlament döntését sajnálja, bár tiszteletben tartja, ugyanakkor szerinte félreértések és félinformációk alapján lett meghozva. Az országgyűlés ugyanis a büntethetőségre koncentrálva emelte ki a magáncélú letöltést az illegalitásból, ami eltúlozva jelent meg a médiában: rendre a kriminalizáció fenyegető rémének elhárulásáról lehetett olvasni, jóllehet a büntethetőségről nem volt szó, a tervezet csupán tudatosítani akarta volna a magáncélú letöltés jogsértő mivoltát. A törvény anyagi kár okozásáért, illetve haszonszerzés céljából történő másolást bünteti: a magáncélú letöltés csekély anyagi kárt okoz, de mégiscsak okoz, vagyis jogsértő magatartás, viszont ez még nem jelent automatikusan büntethetőséget.
A jelenlegi szerzői jogi törvény egy hármas teszten alapuló meghatározással dönti el, hogy a sokszorozás illegális-e vagy sem ("A szabad felhasználás nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására, nem károsíthatja indokolatlanul a szerző jogos érdekeit, továbbá meg kell felelnie a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, amiből következően nem lehet a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célja.") - mindenki eldöntheti, hogy a magáncélú letöltés mennyire jóhiszemű cselekedet. Az európai országok többségében egyértelműen eldönthető, ki van mondva, hogy a magáncélú letöltés tilos.
 |
| A parlament szerint is legális |
Vagyis a parlamenti döntés igencsak tanulságos lett: félreértések és felszínes sajtóinterpretációk alapján a módosító indítványok a napi politikai érdekek okán mellőzték a szakmai megfontolásokat. Aminek a vége a normaszegés normájának a megerősítése lett. (Az ügyről részletesebben itt lehet olvasni , a szerzői jogszabály itt érhető el, míg a szerzői jogi jogsértésekről, az alkalmazható jogi eszközökről alkotott ASVA gyakorlati kiskönyv itt.)
De mit szólnak a hírhez az alkotók?
Pálfi Györgyöt kérdeztük a döntésről, akinek filmjei maguk is elérhetővé váltak a neten. "A művészet mindenkié!" hangzott a rendező sommás reakciója, amiből kiderül, hogy örül a módosításnak. Egyrészt azért, mert anyagilag nem oszt nem szoroz a kár - évente 6000 forint jut hozzá vissza a szerzői jogdíjakból. S mivel a technika lehetővé teszi, igazából a fogyasztók maguk dönthetik el, hogy pénzt adnak-e a műért, vagy nem. "Olyan ez, mint a piaci színjáték, a commedia dell' arte, amely után körbejár a kalap, és aki akar, adakozik."
Ráadásul maga Pálfi is gyakran kerül ilyen helyzetbe: sok film megkésve kerül hazai forgalomba, fesztiválokra, DVD-n sem jön ki, s ilyenkor marad az amazon.com vagy a letöltés. Ugyanakkor a befizetett járulékok nagy része marad az Artisjusnál, amelyből semmilyen látható szolgáltatás nem keletkezik. Ilyen körülmények közt inkább volt Pálfi büszke arra, amikor a filmjei megjelentek a neten, s így még több érdeklődőhöz jutott el.
Kovács Gábor producer (Üvegtigris (1-2.), Delta, Fehér tenyér, Kalandorok) is realistábban áll a kérdéshez. Effektíve nem számít, mit mond a törvény, inkább arra kell ügyelni, hogy a premier előtt ne kerüljön illetéktelenek kezébe a mű. A letöltésből adódó károkat nehéz számszerűsíteni, de inkább a DVD-piacon érezteti a hatását; az Üvegtigris 2.-t 60 000- töltötték le, majd utána 300 000-n nézték meg a moziban, a letöltésnek tehát még valamiféle propagandahatása is lehet. Logikus, hogy a nézők inkább kifizetik a mozijegy árát, cserébe azért, hogy rendes minőségben láthassák a filmet, míg a DVD esetében inkább megveszik az illegális forrásból származót töredék áron.
