filmhu:  Miért ezt a filmtervedet forgattad le?

Muhi András Pires: Huszonkét éves vagyok, pontosan a fél életemet töltöttem el a labda rúgásával, s még többet a játék tanulmányozásával. Borzasztóan idegesített, hogy a mainstream interpretációs csatornák (sportújságok, televíziók, kommentátorok) hatalmas terjedelemben, mégis valami kibogozhatatlan, bulváros klisé-nyelven beszélnek az egyetemes- és a magyar futballkultúráról. Úgy éreztem, ha keresztezem a lekövetős, „reality-show-s” dokumentumfilm-stílust a „beszélő fejes” tudományos-ismeretterjesztéssel, sokkal közelebb kerülhetek a futball valóságához, és nem mellékesen többszáz-ezer embert tudok megszólítani. A magyar labdarúgás tejesítmény-növelő struktúráit, pontos teljesítmény-analízisét, és egy fiatalokból álló nemzeti csapat téblábolását akartam paralell bemutatni az európai csúcsfutball tükrében. Persze a legfontosabb mégiscsak az utóbbi, a drámai-vígjátéki elemekkel, sok érzelemmel és humorral átszőtt focisztori elmesélése volt.

filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?

M.A.P.: Major István producer imádja a futballt, emellett tekintélyes szakértője is a témának. Az ő cége, a Filmteam finanszírozta a forgatást. Édesapám stúdiója, az Inforg vágószobát és utómunka lehetőséget biztosított. 300 000 forintot nyertünk a Filmjus-tól. Fiatal, de tapasztalt operatőrt kerestem, Stalter Judit ajánlotta Csoboth Attilát. Azt mondta, a hosszú hajúak jól megértik egymást. Mógor Ágival a Merzuga című Mestci Mehmet-filmet vágtuk együtt. Nagyon tetszett a kedvessége, nyugalma, ritmusérzéke és pontos ízlése. Dögös, punkos, ugyanakkor érzelmes zenét akartam. Peter Ogi világa olyan alapvető zenei élmény volt számomra, mint Leonard Cohen, David Bowie vagy Lou Reed. Társául fogadott a komponálásban, amit szerencsére komolyabb baj nélkül megúsztunk. Ogi nem saját tehetségét ajnározta, hanem teljes szívvel a filmet szolgálta. Déberling Antal a blasz2-től a serdülő 3-ig szigorúan minden meccsre kijár, mindent tud a magyar futballról. Természetes volt, hogy ő lesz a gyártásvezető. Várhegyi Rudolf a hang utómunkát csinálta. A filmkészítésnek ehhez a részéhez volt a legkevesebb közöm, nehezebben hoztam meg a döntéseket, Rudi pedig nagyon sokat segített türelmével, szakértelmével. A forgatásokon Csoboth Attila látta el a hangmérnöki teendőket – igyekeztünk spórolni.

filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?

M.A.P.: A filmben egy hosszabb gondolati egység lezárásaként „elvont futball térben” a kapufán csattan a labda. Igen ám, de valakinek meg is kellett rúgni azt a kapufát! Két jelentkező akadt: Déberling Tóni gyártásvezető, ötven év minden rutinjával, illetve jómagam, kevély fradista a bomba rüsztömmel. Megkaptam a bizalmat, s noha ötször is a pipába zumekoltam, sehogy sem sikerült eltalálnom a célt. Tóni barátom, szemében titkos fényekkel kérte el tőlem a labdát: „Csak a jobbkülsőt figyeld, édesapa!”… Fél perc alatt megvoltunk. Háromból három hasznos, meg a leesett állam. „Andriska, drága! Most hazamész, kicsit cizellálsz a külsőn, aztán gyere holnap is, ha jutottál valamire.”

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

M.A.P.: Élsportoló tudatom van, szeretnék nyerni valamit a filmmel. Csoboth Attila operatőri-díjának különösen örülnék. Nagyon sajnálom, hogy a vágásért és a zenéért nem kaphat díjat dokumentumfilm. A játékfilmes, a kisjátékfilmes és a dokumentumfilmes vetítéseket tervezem látogatni.

filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?

M.A.P.: Csak saját könyvből rendeznék fikciót. Ha lesz is ilyen, asszem’ az már a következő évtized.

filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

M.A.P.: Gyurcsány Ferencre és Orbán Viktorra is utal egy-egy bonmot a filmben, ami boldogsággal tölt el. 70 órás anyagból dolgoztunk, 50 napon át pusztítottuk a rossz bonmot-kat a vágóasztalnál. Remélem, egy sem maradt belőlük.

filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

M.A.P.: Mindent egyszer vettünk fel, kivéve a kapufát.

filmhu: Melyik A-kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

M.A.P.: A magyar futball lokális téma, inkább a honi piac érdekel. Sokkal jobban örülök például annak, hogy közel kétszázezren nézték meg a filmet a tévében, mint ha teszem azt holnap elviszi Biarritz.

filmhu: Mi volt az utolsó jó mozifilm élményed?

M.A.P.: Az ünnepek egybeestek az egyetemi vizsgáimmal, keveset jártam moziba, inkább videóztam. Utoljára Fassbindertől láttam Petra Von Kant keserű könnyeit az Örökmozgóban.