Maia Morgensternt különféle filmekből ismerjük. Nagyszabású figura, a spanyol matadorok vagy táncosok jellemzése szerint lobog benne az izzó vér, a "duende". Gyönyörű nő. Közönséges riporthelyzetben is érzékelhetni, hogy vág az esze, mint a borotva. Mivelhogy egész lénye jelentős, a keze éppoly kifejező, mint a szeme, sudár termete éppúgy világklasszis, mint a némán tűnődő arca, egyszerűen nincs szüksége arra, hogy 'még külön is kifejezze magát'. Nem méricskélek. Magyarban mostanában ez a tökély nemigen fordul elő.
Tőkés Annára és Darvas Lilire tudnék gondolni (módszeresen emlékezni), talán a legjobb formában lévő Sennyei Verára, ők kép/viselték ezt a magas kasztot. Orosz Józsi megszeppent kérdezőbiztosnak tűnt, itt az ő törpe okvetetlenkedései nem jöhettek be. A kultúrház üdvöskéi fel sem fogták, valójában mekkora tétje van/lehetne hat percbe zanzásított szöveges érdeklődésüknek. Mindegy volt. Maia M. szelíden mosolygó spéttel, néhány erőteljes gesztussal helyükre rakta a dolgokat + vegyük hozzá, hogy a művésznő három gyerek öntudatos anyja.

S valaki, korifeus magyarázza meg, miért nem forgalmazták kishazánkban a művésznő Mészáros Mártával forgatott kiváló filmjét...? Túl sok lett volna?  

Teoretice a személyiség s etnikai különössége nem nagy durranás. Amikor azonban alkalmunk van látni egy Bartókot, Fellinit, Oscar Petersont, Edit Piafot, Isaac Sternt, Maia Morgensternt, Szmoktunovszkijt… - létezésünknek új dimenziói nyílnak, olyankor jó létezni.