A Művésznegyed mozijának első bemutatója májusban Lucian Pintilié A tölgy című filmje (május 7-én, 22 órakor). A neves román rendező 20 év száműzetés után, a Ceausescu-korszak bukását követően tért csak vissza hazájába, hogy elkészítse ezt a megrendítő művet, amely kemény leszámolásra szólít fel a rendszerhez kötődő illúziókkal. Ezt kell megtennie a fim főhősének, Nelának is, aki édesapja elvesztésekor döbben rá, hogy az, akire mindig felnézett, valójában a titkosszolgálat ügynöke volt. A hamvakat egy nescafés dobozba zárva Bukarestből vidékre indul, és útja során fokozatosan szembesül a nyomor és az erkölcsi züllés bugyraival. Pintilié nem bánik kesztyűs kézzel a nézővel, a szörnyű utazás végére mégis meghagyja a reményt egy másféle jövőben. Nelát Maia Morgenstern alakítja, aki ezért a munkájáért Európa-díjat kapott. (Szerkesztő: Láng Eszter.)
Egy történelmi váltás pillanatát, Hitler és a náci mozgalom hatalomra jutását idézi fel Luchino Visconti monumentális alkotása, az Elátkozottak (május 14-én, 22 órakor). A mindvégig egyetlen, gazadag polgári család történetét nyomon követő film barokkos sűrűséggel megfogalmazott, nyugtalanító képein, a 70-es évek nagyszerű színészei, többek között Dirk Bogard, Ingrid Thullin, Helmut Berger jelenítik meg a kor démonikus figuráit. Az annakidején a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában Oscar-díjra nominált alkotás nemcsak a hatalomról, de a hatalmat kiszolgáló ember kisszerűségéről, kínzó bűntudatáról is sok mindent elmond.
A valóságos történelem helyett, a képzelet világába visz tovább Orson Welles 1952-es Othellója (május 21-én, 22 órakor). A filmtörténet minden értelemben egyik legnagyobb alakja. Shakespeare rajongó volt. Bizonyítja ezt, hogy filmre vitte a nagy drámaíró több művét, és a színpadon is minden oldalról körüljárta, rendezőként és színészként egyaránt. Több más darab mellett színpadra állított egy híres „fekete Macbeth"-et, amelyben Szicíliából Tahitiba helyezte át a történetet. Filmkészítőként ugyancsak a Macbeth-tel debütált, s ezt csakhamar követte az Othello, amelynek bemutatójakor Welles, aki a címszerepet természetesen maga játssza, nem csupán az alapmű újszerű értelmezésével keltett feltűnést, hanem azokkal a formanyelvi megoldásokkal is, amelyekkel filmszerűvé varázsolta a színpadi művet. A pénzügyi nehézségek miatt három évig, jórészt Welles színészi keresetéből több etapban, kisebb részt Olaszországban, nagyobb részt Marokkóban forgatott film a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon méltán nyerte el a megosztott nagydíjat.
Bár a zsidóüldözések rémkorszakában játszódik, mégis meghitt, bensőséges hangú alkotás Claude Berri filmje, Az öregember és a gyerek (május 28-án, 22 órakor). Kis hősét a szülei vidékre küldik, egy olyan családhoz, ahol semmit sem tudnak a fiú származásáról. Itt összebarátkozik az öreg családfővel, Pepével, aki nem egyszerű eset. Látszólag morgós, zsörtölődő magatartása mögött mély emberség, ahogy ő mondja „az élet minden formájának tisztelete” rejlik. A zsidókat azonban ki nem állhatja… A történet egy pillanatig sem válik szentimentálissá, s ebben nagy szerepe van a Pepét alakító Michel Simon természetes és ugyanakkor katartikus alakításának.
