Március idusán diktátor-gyilkosságok fordultak elő valaha és példaadó forradalmak, manapság azonban – már vagy százharminc éve - szinte csak oktató célú és patetikusan lelkesítő, sunyi államférfiúi szónoklatok jutnak nekünk e napokban, nem március szelleme. 1848 márciusának emlékével a magyar filmgyártásnak is küzdenie kell, amióta csak létezik. Küzdött is hát, gyakorta ugyanolyan csúfos vereségekkel, mint a hajdani csatákban Dembinszky vagy Perczel Mór.

A Duna Televízió e nap emlékére (nem első alkalommal) a Szováthy Évát, az 1943-as magyar filmet vetíti. Karády Katalin és Jávor Pál utolsó előtti együttjátéka: talán ez adja a hazaffyas (de nézhető) film igazi értékét. Láthatjuk Somlay Arthurt, és egy ellenszenvesen délceg osztrák tiszt szerepében Lehotay Árpádot, aki mintha a múlt századból szólna-deklamálna át a mai nézőnek - ez sem érdektelen. A forgatókönyvet sok hazaffyas ifjúsági regény szerzője, vitéz Somogyvári Gyula írta.

Nem ez a leghamisabb márciusi film. Sajnos, az 1945 utáni magyar filmgyártás egyik hatalmas vállalkozása lett az, alulmúlhatatlanul, Nádasdy László és Ranódy László rendezése, a Föltámadott a tenger. A forgatókönyv eredeti címe Két férfi (Petőfi és Bem) volt, és a Fáklyaláng dübörgően politikus optimizmusát már egyszer pártos jóváhagyással eldaloló Illyés Gyula jegyezte. A forgatókönyv, melynek titkos, színfalak mögötti tanácsadója maga Révai József lett, hosszú ideig készült - a film még tovább. Az előkészületekben nem kisebb filmtörténeti nagyság is részt vett, mint a sztálinizmusnak behódolt és tehetség-vesztett Pudovkin. Nyilván, hogy 1849-ben győzzön a szabadságharc. Győzött is. A Filmintézet Magyar Filmográfiája Pudovkin jelenlétéről ugyan nem tud, de jól foglalja össze a mozivászon-diadalt: „Gábor Áron utolsó percben megérkező ágyúival Bem tábornok győzelmet arat Nagyszebennél. Ávrám Iancu román szabadcsapatai is a magyarok oldalára állnak a klerikális reakció ármányai ellenére.”… Hacsak úgy nem – jutna eszünkbe valami régi vicc poénja, de az is csak halkan és keserűen, olyan minden ízében hamis ostobaság ez a hatalmas igényű film, melyben csupa-csupa nagyszerű színész játszik, Básti Lajos Kossuth, Görbe János Petőfi, és Makláry Zoltán Bem szerepében. Az áruló Görgeyt természetesen Szakáts Miklós adta, még aljasabbra formálva villanásnyira, mint a Fáklyalángban tette Ungváry László.

A Föltámadott a tenger kiváló kordokumentum nem a szabadságharcról, de 1951-53-ról: sugározta is az MTV az elmúlt években, csak nehogy komolyan vegye a történelemvizsgára készülő naiv diák és naiv néző. Jobban teszi, ha A kőszívű ember fiait nézi meg most a TV2-n. Várkonyi Zoltán kétrészes opusza joggal került a közönségszavazatok élére. Annakidején az igényes kritikák mérsékelten üdvözölték, B. Nagy László kártékony hazugságnak látta – mai szemmel igazságtalanul. Várkonyi a nemlétező magyar történelmi szuperprodukció műfaját teremtette meg Jókai-filmjeivel, s ezek közül A kőszívű ember sikerült a legjobban. Színpompás és heroizáló film, de ha nem is a történelmi valósághoz, legalább hű Jókaihoz, a „nagy mesemondóhoz”. 1964 nyarán, a forgatás idején egyetemistaként épp a Duna parton vitatkoztam a magyar film jövőjéről egy ma Hollywood-alsón élő barátommal, amikor hirtelen megszólaltak a Budavárat visszahódító magyar seregek ágyúi. Füleltünk kicsit, de nem úgy képzeltem a magyar film jövőjét, mint A kőszívű ember alkotói, inkább azon a járatlan úton, melyen Szabó és Jancsó indult. Jancsó Miklós egyébként többször is elmondta, épp Várkonyi színes nemzeti romantikája ellenében láttatta a Szegénylegények komor reménytelenségét.
Ma sem Jókai és Várkonyi Zoltán világképe áll közel hozzám – ráadásul Várkonyi nem a filmnyelv egyik megteremtője, mint Jókai a magyar prózanyelvé – de néha azon kapom magam a televízió előtt, hogy belefeledkezem ebbe a rendelt romantikába. Feledhetetlen például a film végén a fejfájós Haynau (maga Várkonyi) és a Jókai majd minden regényében nagy szerepet kapó „démonian gonosz nő” jelenete. Plankenhorst Alphonsine, a köpönyegforgató bécsi arisztokrata hölgy szerepét a fiatal Béres Ilona játszotta, félelmes gonoszságot sugározva. Egyébként afféle színészlexikon a film: a hatvanas évek minden nagy magyar színésze látható benne, kivéve Latinovitsot, aki viszont Várkonyi nem sokkal későbbi másik Jókai-freskójában (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán) lett főszereplő.

1965 márciusában mutatták be Fábri Húsz óráját. Áprilisban a Kőszívű ember fiait. 66 januárjában a Szegénylegényeket. Történt valami a hatvanas években.

Szováthy Éva (1943) - Rendezte: Pacséry Ágoston. Írta: Bárd Miklós regényéből Somogyvári Gyula. Kép: Icsey Rezső, Piller Rudolf. Zene: Sándor Jenő. Hang: Winkler Jenő. Vágó: Katonka László. Díszlet: Simoncsics József, Daday Ferenc. Szereplők: Karády Katalin (Szováthy Éva), Jávor Pál (Dóczy Lénárd), Somlay Artúr (Szováthy Elek), Mednyánszky Ági (Girálthy Eszter), Lehotay Árpád (Ungnád tábornok), Tornyi Imre (Agárdi Ferkó), Bihari Nándort (Beppo), Raffay Blanka (Angela), Kürthy György (Dóczy). Gyártó: Léna Film. 85 perc.

Duna Televízió - március 15. csütörtök 14.40.

A kőszívű ember fiai (1965) - Rendezte: Várkonyi Zoltán. Írta: Jókai Mór regényéből Erdődy János. Kép: Hildebrand István. Zene: Farkas Ferenc. Hang: Arató János. Vágó: Kerényi Zoltán. Díszlet: Zeichán Béla. Jelmez: Lázár Zsazsa, Láng Rudolf. Szereplők: Major Tamás (Baradlay Kázmér), Sulyok Mária (Baradlayné), Bitskey Tibor (Baradlay Ödön), Mécs Károly (Baradlay Richárd), Tordy Géza (Baradlay Jenő), Szemere Vera (Plankenhorst Antoinette), Béres Ilona (Plankenhorst Alphonsine), Nagy Attila (Pallwitz Ottó), Barsi Béla (Lánghy lelkész), Nádassy Myrtill (Lánghy Aranka), Básti Lajos (Rideghváry), Polónyi Gyöngyi (Edit), Kálmán György (Goldner Fritz), Páger Antal (Öreg Pál), Várkonyi Zoltán (Haynau), Gombkötő Erzsébet (Jéza). Gyártó: MAFILM 4. Játékfilmstúdió. 176 perc. Bemutató: 1965.április 1.

TV2 - március 15. 11.30-15.10.