- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne ? :

1995-ben Granasztói Szilvia, aki művésztanárként dolgozott az Rákospalotai Leánynevelő Intézetben hívta fel a figyelmemet arra az újszerű kezdeményezésre, hogy a gyereket szülő lányokat nem küldik el az Intézetből (holott bírósági ítéletük alapján azt kéne tenniük) hanem létrehoztak egy leányanya részleget.

Pályáztunk a Mindennap Történelem Alapítványnál és nyertünk 300.000 Ft. kézpénzt és 200.000 Ft-nyi technikai támogatást. Három leányanyával kezdtük a forgatást, de végül egy lány, Edit sorsára szűkült a történet, aki a forgatás közben kapott egy kis lakást és az ezzel járó adminisztrációba, az önálló élet elkezdésébe Mary a Leánynevelő szociális munkása segítette. Mivel ez az 500 ezer forintos támogatás már akkor is elég kevés volt, így csak 3 napot forgattam Bétával, majd S-VHS és Hi-8 kamerákkal kellett folytatnom. A film végül „Ahol cigány van, ott már gond van…” címen az akkori Filmszemlén is vetítésre került.

Úgy éreztem, hogy ezt a történetet folytatnom kell, de mint a film elején is közlöm, váratlanul felbukkant Mary, és az ő története került előtérbe.

- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere ?

A következő év elején pályáztunk az MMA-nál (de már előtte is elkezdtem a forgatást) és kaptunk 900.000 forintot, de úgy, hogy ebből 400.000-et a Telefilm fog adni. Fél évig leveleztem a Telefilmmel, de egy fillért se kaptam hozzá, így akkor csak S-VHS-en tudtam megvágni (hogy S-ről Bétára vágjak az több százezerbe került volna) Végül 2000-2001-ben tudtam ezt a verziót összeállítani egy digitális gépen.

A stáb egyszerű volt, fiaim segítettek és néha a feleségem. Én voltam a rendező és az operatőr, majd a vágó és a technikus is.

- Mi tette emlékezetessé a forgatást ?:

Érdekes volt a forgatás a Munkaterápiás Intézetben, de talán még érdekesebbek voltak a meg nem valósuló felvételek (de ezekről írni se lehet) valamint Mary eltűnése már az első film végén is, majd ugyannek megismétlődése ennél a filmnél is. Igaz váratlan felbukkanása végül is hajléktalanná válásával függött össze, pénzt kért kölcsön. Aztán még később is, elég jelentős összegeket. Akkor arra gondoltam, hogy majd egy TV sugárzási díjból ezt valahogy visszakapom, de hónapokig állt a Duna TV-ben a film, s jóformán választ se kaptam. (az igazi anekdóta – talán ez )