A mai nap kiemelkedő filmes eseménye három német „újhullámos” film bemutatója. A németeknél valami megmozdult az elmúlt négy-öt évben, hallhatjuk ezt Durst Györgytől is interjúnkban. Erre példa a tavalyi győztes Tuvalu, illetve Tom Tykwer két filmje: a tavaly sikerrel bemutatott Lé meg a Lola és a szeptembertől forgalmazásba kerülő Harcos és hercegnő

És ha már tegnap este meghallgattad a koncertjét, semmiképpen ne hagyd ki Marc Oriol Big Lucky Carterről készült filmjét.

A filmek leírásai:
A lé meg a Lola - Hogyan szerezzünk százezer márkát húsz perc alatt? Bankrabló kultuszmese három verzióban piros hajú techno-lánnyal, kelekótya véletlenekkel, és bombabiztos soundtrack-kel. A rendező azzal teszi rendkívül érdekessé filmjét, hogy háromszor indítja el ugyanazt a történetet, de mi van akkor, ha az események sorában valahol egy porszem kerül a fogaskereket közé, és ettől minden további történés máshogy alakul.

A harcos és a hercegnő - Sissi, a fiatal nővér a birkenhofi pszichiátriai klinikán dolgozik, életét teljesen az ápoltaknak szenteli. Bodo katona, aki éppen most hagyta ott a hadsereget, és új foglalkozást keres. A történet kezdetén párhuzamosan követhetjük nyomon eddigi életüket, s kiderül, hogy mindkettőjük múltja sok szomorúságot rejt. Bodo például nem tudja feldolgozni felesége halálát, míg Sissi sötét családi titkokkal küszködik. Aztán a sors váratlanul összehozza őket. Bodo Wuppertal utcáin menekül, a benzinkút alkalmazottjai üldözik, mivel éppen most rabolta ki azt, Sissi pedig úton van a bankba, ahonnan egy barátja letétbe helyezett értékeit készül kihozni.

Big Lucky Carter - Nem az az ízes anekdota keltette fel érdeklődésünket Lester “Big Lucky” Carter és zenéje iránt, hogy első lemezét 78 éves korában készítette. Távol az évezredváltáskor várható konfettitől és dobpergéstől, Big Lucky Carter zenéje és szövegei a brutális világot látott ember tapasztalatait hordozzák, aki feketének született Amerika déli részén a 20-as években, abban az időszakban, mely a rabszolgaság és erőszakos elszigeteltség által vésődött az emlékezetbe.
A film ifjúsága színhelyeire visszatérve kutatja fel gyökereit, az első emlékeket, végigkísérve őt zenéjének forrásaihoz, és perspektívájához, mely a társadalomból kiábrándult, de ugyanakkor megértő is.

Interjú Veit Helmerrel, a Tuvalu rendezőjével.