Libertad saját, azonos című 2021-es rövidfilmjét fejlesztette tovább egész estéssé. A történet alapjai mellett a főszereplő is közös: Miriam Garlo, a rendező testvére játssza a hallássérült Ángelát, aki férjével, Héctorral (Álvaro Cervantes) a gyermekvállalás útjára lép. A történet fő kérdése eleinte az, hogy a születendő gyerek egészséges lesz-e. Mivel Ángela siketsége genetikai eredetű, az apa viszont egészséges, így 50% az esélye annak, hogy a baba sem hall majd. Ez a dilemma pedig próbára teszi a házaspár kapcsolatát. Héctor, aki egyébként kitűnően beszéli a jelnyelvet, azt szeretné, ha a kicsi nem lenne siket, Ángela álláspontja azonban nem ennyire egyértelmű.
A Siket erejét az adja, ahogyan Libertad hétköznapi, hitelesen, dokumentarista igénnyel ábrázolt élethelyzetekben tárja fel Ángela bizonytalanságát, és az érzéseinek hátterét. Elsőre evidensnek tűnhet, hogy Ángela egészséges gyermeket szeretne, azonban ez azt jelentené, hogy a környezetében ő maradna az egyedüli hallássérült, ami nemcsak a kicsihez való kapcsolódást tenné nehezebbé, de a családon belüli pozícióját is megingathatná. Ez akár önzőnek is tűnhet, pedig valójában Ángela semmi mást nem szeretne, mint a maga módján gondoskodni a kisbabájáról, és teljes életet élni vele.
Ezt a feloldhatatlannak tűnő dilemmát nagyon jó érzékkel adagolja a rendező. Olyannyira, hogy a Siket már a 20. percben képes megríkatni, egy olyan táncjelenettel, amiben az egész film esszenciája benne van. A várandós Ángela hazaér egy nehéz nap után, miközben férje vacsorát készít és közben Verde Prato Neskaren kanta című dalát hallgatja. Ángela és Hector táncolni kezd a dalra, miközben a nő arra kéri férjét, hogy jelelje el neki a dalszöveget. Megható a kettejük közötti összhang, és az, ahogyan áthidalják a kommunikációs nehézségeket, majd közösen merülnek el a zenében.
A jelenet nemcsak bravúros, de dramaturgiai szempontból is működik. Libertad arra utal, hogy ugyanerre az összhangra lenne szükség a gyermekvállalás kapcsán, a történet további része azonban épp arról szól, hogy egy ilyen körülmény ezt mennyire nehezíti meg. A helyzet még egy ilyen harmonikus párkapcsolatot is próbára tesz.
A Siket attól lesz igazán megrázó, hogy valójában mindkét főszereplő a súlyos alapdilemmának (egészséges lesz-e a születendő baba) az áldozata, miközben Ángela és Hector is az egyéni és családi boldogság elérésére törekednek. A történet így lényegében a kommunikációs kudarcokról szól, ami a két főhős esetében nem a közös nyelvet, hanem inkább egymás gondolatainak és félelmeinek a meg nem értését jelenti. Így válik a cím is többértelművé: a siketség nemcsak Ángela állapotára utal, hanem a nő környezetére is (férje mellett például a barátok és a szülők is ide tartoznak), akik minden igyekezetük ellenére sem értik a nő problémáját vagy rosszabb esetben félvállról veszik azt.
Ebből a szempontból különösen izgalmas Héctor karaktere, aki gondoskodó apuka és lelkiismeretes férj, mégsem tud mit kezdeni a helyzettel, és azzal, ahogy Ángelán a gyermek születése után eluralkodik a szorongás. A férj olyan helyzeteket teremt, amik gyakran sértik Ángela önérzetét. Az egyik jelenetben például a nő lopva megfigyeli, ahogy Hector csettintget az újszülött füle mellett, hátha megtudja, hall-e a kisbabájuk. Később pedig a férfi barátaival eltöltött délután építi még tovább a feszültséget, amikor Ángela kirekesztve érzi magát egy olyan társaságban, ahol mindenki egészséges, csak ő nem.
Sőt, még egy szülésjelenet is van a filmben, ami szintén a kommunikációs nehézségekről szól: a fájásokkal küzdő Ángela nem érti, mi történik körülötte, ezért a szülés alatt a szintén felfokozott állapotban lévő Héctor jeleli neki a szülésznő utasításait. Ez a jelenet szintén a film elején kapott helyet, nem véletlenül: a rendező a siket anyuka kiszolgáltatottságát érzékelteti, rendkívül hatásosan.
Eva Libertad rendezése meglepően mértéktartó és koherens, ami nemcsak a rendező által írt forgatókönyvnek, hanem Marta Velasco vágó (Ki énekel majd neked?, A nyár utolsó napja) kitűnő ritmusérzékének is köszönhető. A Siket jó ütemben adagolja a hétköznapiságukban megrendítő jeleneteket, miközben végig tisztelettel és mély együttérzéssel közelít a drámai alaphelyzethez.
Ennek fényében nem meglepő, hogy Libertad nagy terhet pakolt a két főszereplőre, akik külön-külön, és együtt is kimagasló munkát végeznek. Az egyébként szintén siket Miriam Garlo rendkívül karizmatikus élete első nagyjátékfilmes szerepében: jelenléte természetesnek hat, karakteres arcának apró rezdülései, sokat sejtető nézései, a depresszióra utaló levertsége, és a dühkitörései is átgondolt, pontos színészi munka eredményei. Szintén nagy bravúr, hogy képes megragadni az Ángelára nehezedő dilemmát, ennek köszönhetően a karakter megkérdőjelezhető döntései mögötti motiváció is érthetővé válik.
Álvaro Cervantes pedig szakállas, hipszter apukaként remekel, és meg sem kell szólalnia, hogy egyértelmű legyen: él-hal a családjáért. Bár a film fokozatosan inkább Ángelára kezd el figyelni, a dramaturgia szempontjából nagyon fontos, hogy Héctor jelenléte megnyugtató legyen még úgy, hogy ő maga is tanácstalan ebben a helyzetben. Cervantes is teljesen átlényegül, sokatmondó tekintete hol frusztrációt, hol reménytelenséget, hol mély szeretetet közvetít, miközben gondoskodó apaként is hiteles marad.
A Siket-ben van legalább három olyan jelenet (a szülés, a közös tánc, illetve egy házastársi veszekedés, ami simán odatehető a Házassági történet vonatkozó, jogosan körülrajongott házastársi vitája mellé), amik önmagukban is emlékezetessé tennének egy filmet. Eva Libertad kiemelkedő rendezői debütálása játszi könnyedséggel kerüli ki a nehéz témában rejlő csapdákat, miközben higgadt, kíméletlen, megrázó és egyben megható marad. Az ilyen filmeknek nem szabadna egy-két hét után nyom nélkül eltűnniük a mozik műsoráról.
A Siket látható a mozikban, a Vertigo Média forgalmazásában.
