Rémségek kicsiny boltja
„Szentimentális vagyok, ezért ha valami elválaszt gyermekkorom világától, vagy elhagyom emberré válásom emlékeit, akkor önmagammal sem igazán találom a kapcsolatot”. Talán ez a kulcsmondata a cseh származású, amerikai filmkészítő könyvének, amely önéletrajz először 1994-ben jelent meg a londoni Faber & Fabernél, majd egy esztendővel ezelőtt publikálták cseh nyelven, a Szerző szülőhazájában. Forman biográfiája egyfelől megejtően emberi vallomás, másrészt – kivált a 7. részig, azaz, Hollywood diadalittas bevételéig -- ámulatba ejtő közép-európai abszurdok-groteszkek tárháza. Rémségek kicsiny boltja. Szédítően meredek érzelmi hullámvasút, melynek utasaként sírva röhögünk, kacagva pityergünk, gyakorta elborzadunk, ám leginkább: közel kerül hozzánk az a Čáslavból útjára induló, karakán világhódító, akit akár meglehetős távolságtartással is figyelhetnénk – mint egy egzotikus csodabogarat. Ám ő mégis a „mi kutyánk kölke” lesz.
 |
| Javier Bardem Goya - 2006 |
Miloš Forman – enyhén szólva „fordulatos” -- élete valójában színes szélesvászonért kiált; sajátossága továbbá, hogy a celluloidmágus gyerek-, kamasz- és fiatal felnőttkora jóval izgalmasabb, élménydúsabb, mint a győzelemre szomjas alkotó („Egész életemben mindig mindent azért tettem, hogy győzzek”) lendületes ugrásai az Egyesült Álmok grádicsain – a lajtorja legtetejéig. Alapvető: Formannak az a fontos, hogy szerethető legyen – kevésbé, hogy bámulatra méltó. Ennek lélektani oka pofonegyszerű és tragikus: olyan, megrázó-fölkavaró magánéleti katasztrófasorozat, amelyet elszenvedője sosem váltott aprópénzre, amellyel nem kalmárkodott. Mesélőnk tizenkét esztendős korára (1944-re) megtudja, mi az a „bőrönd-lét”, és (kénytelen) kifejleszt egy olyan képességet, amely – egyebek mellett – alkalmassá teszi arra, hogy megvalósítsa legmerészebb vágyait.
Saját szavaival: „Rájöttem, hogy a lázadás és a botránykeltés hatalmas egzisztenciális luxus, és …, akkoriban fejlődött ki a diplomáciai érzékem”. Az egyébként továbbra is kockázatvállaló, merész Forman alapélménye a kirekesztettség és az elutasítás – ez lesz az oeuvre vezérmotívuma; akár cseh filmet készít, akár amerikai mozit. Utóbbi esetben azonban mindez korántsem magától értetődő, sőt. A fényes pályafutás (egyik) fő ismérvének tartom, hogy hősünk „saját nyelvet” beszél(t) az óceán túloldalán is, és ebbe a beszédbe nem keverednek hamis/torz hangok.
 |
| Szocialista szépségverseny Horí, má panenko (The Firemen's Ball) - vagyis Tűz van, babám! - 1967 |
Ahogyan az emlékiratába sem, amely a legkevésbé sem érzelgős, hanem leginkább érzelemgazdag, főképpen őszinte, de tapintatos: Forman ugyan pőrére vetkőzik, beavatja olvasóit még szüzessége elvesztésének (tragikomikus) történetébe is, ám senkit sem árusít ki. Csakhogy nem is finomkodik; így, sejtem, Carlo Ponti és Danny DeVito nem gyújtott görögtüzet, hogy patinás neve – ilyen glamourral -- ragyogja be e memoárt. Ez a kötet azonban nem tárja a nyilvánosság elé celebritások pikáns magán-titkait; itt nem halászgatnak a zavarosban. Ezt majd tehetséggel vállalja (a Karel Gottnál tíz évig betöltött szeretői státusztól a Formanné titulusig emelkedő) Martina Formanová, az Illatos fehérneműk hajtogatója című szappanopera-lektűrben. Ő az, aki másokon keresztül határozza meg önmagát; sarkítva: ő az, akinek identitása (pénzes) hírességek nélkül elképzelhetetlen. Tetszik, ahogyan Forman jellemzi eltökélt nejét, egypetéjű ikerfiai anyját: „…, ezt-azt már megtapasztalt az életben”. Így is lehet (igazat) mondani.
Nomen est omen
A rangos irodalmi kiadó kötetét nem szerény mértékben csúfítják nyomdahibák; és noha ez korántsem egyedi vonás, hivatásos olvasóként is nehéz kibékülnöm a jelenséggel. (A „Choderlose de Laclose” különösen otrombán éktelenkedik a 348. oldalon). Juhász Katalin és Juhász László fordítása korrekt, ugyanakkor hiányolom a gondosabb szerkesztői munkát. Indoklásul: a sokáig színházrendezéssel kacérkodó Forman azt állítja, középiskolás korában a vőlegényt alakította Gogol Menyegző-jében, a Kovácsműhely Színházban (65. oldal). Gogol nem írt ilyen című színművet – ellenben Gombrowicz igen. Amennyiben mégis az orosz szerzőre gondolt a krónikás, akkor a Háztűznéző-ben játszhatott.
A filmcsináló minden egyes alkotásáról szót ejt – a 2006-os Goya kísérteteivel bezárólag; gesztusértékű, hogy kurta, ám igen élvezetes tartalomismertetőkkel is szolgál. (Azaz, újabb rokonszenves vonás, nem tartja magától értetődőnek, hogy olvasója minden egyes munkáját ismeri). Az Amadeus kapcsán az alábbi, gyanítom, nem csupán számomra meglepő közléssel áll elő: „… biztos voltam abban, hogy a császár szerepét egy brit színészre osztom… Csakhogy az ízig-vérig amerikai Jeremy Irons több uralkodói tulajdonságot, arisztokratikus modort mutatott, mint az általam látott összes brit színész együttvéve” (260. oldal). Vitatható-e hogy Jeremy Irons „britebb” a briteknél? Részint, mivel a pompás aktor: brit. Mindezt tetézendő: ez idáig nem dolgozott Formannal. (Furcsálljuk?) Ellentétben (az amerikai) Jeffrey Jonesszal, akinek neve – II. Józsefként -- a 331. oldalon tűnik föl, helyesen. Lezárva a névsorolvasást: nem Robert Burton, hanem Richard Burton volt Marlon Brando (és Charles Aznavour) partnere a Candyben (410. oldal).
 |
| Jack Nicholson és Will Sampson Száll a kakukk fészkére - 1975 |
Mindemellett: üdvös lett volna, ha a cseh kiadást megelőzően újból áttekintik, és amennyiben szükséges, „aktualizálják” az írás néhány fejezetét. (Noha, tudom, aktív filmkészítő biográfiája esetében a naprakészség irreális elvárás). Így: Michael Douglas filmszínészi életművét nem a Tőzsdecápák (a kötetben: Wall Street), a Végzetes vonzerő és A smaragd románca (254. oldal) fémjelezné, hanem – mondjuk – az Összeomlás (is). Douglasnek ez úgy is „kijárt” volna, mint -- Saul Zaentz mellett -- a Száll a kakukk fészkére lelkes-elszánt producerének.
Dacára a listázott henyeségeknek: a Forman-Novák páros opusa ragyogó munka, kivételes olvasmány. A hosszabb-rövidebb (inkább az utóbbi) történetek-anekdoták önmagukban is magas irodalmi minőséget képviselnek. (Egyedül a Goya kísértetei születéséről-forgatásáról szóló beszámolókat tartom kevéssé érdekfeszítőnek.) Miloš Forman történelmi kalandregénye bensőséges, nem pedig privatizáló; megható-torokszorító, és nem melodramatikus. E nagyszerű könyvben emlékeznek, és nem nosztalgiáznak; tisztán látnak, nem pedig párás tekintettől elvakultan.
Miloš Forman -- Jan Novák: Fordulatok – Emlékirataim. Kalligram, 425 oldal, 3300 forint
