A filmhu nemcsak Cannes-ból és Karlovy Varyból tudósít, de ott van Kapolcson is, hogy a Sziget előtti néhány napot a Művészetek Völgyének szentelje. Kapolcs nemcsak színház és zene: Tausz Péter és Mispál Attila vezetésével működő helyszínen a filmes programok hosszú tömött sorban követték egymást. „Tarisznyás” szar az egész – mondják, „kapolcsi”. Ez azonban óriási tévedés. Kapolcs a huszonegyedik század fesztiválja.

Kapolcs teljesen máshogy működik, mint a hajógyári fesztivál, filozófiai megközelítésben azt mondhatnánk, hogy míg a Szigetnek ideje van, addig a Művészetek Völgyének tere. Itt nem kell rohangászni a programok között, egyrészt mert a távolságok miatt értelmetlen másrészt, mert nem az egyes programok a fontosak. Kapolcs egy nagy program, aminek az ember részesévé válik, amint felveri a sátrát és leül az első pohár sörrel a tűzoltóautó mellé, és hallgatja a sörárus teljesen idióta reklámszövegeit.

Maguk a „programok” akár órákat is csúszhatnak, mégse bosszankodik senki, hiszen úgyis késve érkezik mindenki mindenhova. Nem törődünk az idővel, inkább a hat falu által kifeszített terület (hogy azt ne mondjam vektortér) minél hatékonyabb bebarangolása válik fő célunkká, élen a hat bázisvektorral (Kapolcs, Dörögd, Petend, Apáti, Öcs és Pula).

Ide nem érdemes egy délutánra, vagy egy estére „lenézni”. Lézengő, ténfergő, másnapos, unalmas fáradt stb. társasággal találkozhat a látogató és értetlenkedik: mi olyan jó ebben? Itt aztán semmi nem történik! Semmi pörgés. „Tarisznyás” szar az egész – mondják, „kapolcsi”. Ez azonban óriási tévedés. Kapolcs nem „kapolcsi”. Kapolcs egyszerre sok minden, mindenkinek más és éppen ettől nagyszerű találmány, megkockáztatom hogy a huszonegyedik század fesztiválja.

A komolyzenei és a jazz koncertek mellett sok könnyűzenei produkcióval is találkozni, sőt vannak igazi Kapolcsra szakosodott zenekarok. Ilyen az Amorf Ördögök a klastromfalu színpadán, vagy a Mistery Gang Trio, amely kizárólag tömött sörsátrak megtáncoltatására szakosodott.

Aztán a színdarabok, amelyekre tulajdonképpen lehetetlen bejutni, ha az ember nem áll be a sorba három órával a kezdés előtt. Ez sem igazán nagy baj, hiszen aki nagyon szeretné látni, az úgyis beáll, a többiek, pedig elvannak máshol, akárhol.

Én például már csak véletlenül próbálok megnézni egy-egy darabot, és akkor is csak olyan tétován, minden meggyőződés nélkül, ezért aztán legtöbbször nem is sikerül. Felkelek reggel, tíz perc alatt ráébredek, hogy azért érzem olyan furcsán magam, mert bogár mászik a fejemen, összeszedem magam, aztán irány a hegyesdi bányató kristálytiszta vizével és négy-, hét-, illetve kilencméteres szikláival, ahonnét ugrálhatok, de nem sokat, mert annál jobban félek. Délután vissza a Völgybe és valamelyik kocsma mélyén megszületik a döntés, hogy aznap este hol bulizunk.

Az idei fesztivál legkellemesebb meglepetése minden bizonnyal az újonc Pula szerencsés találkozása a Bárka színház kezdeményezésével. A Tausz Péter és Mispál Attila vezetésével működő helyszínen színház, film és zenei programok követik egymást hosszú tömött sorban. Beszélgetések rendezőkkel (Hajdu, Jancsó-Grunwalsky, Inforg stúdió) és filmvetítések (Macerás ügyek, az új Jancsó-trilógia, Aranymadár, Citromfej stb.), bárka-közeli zenekarok (Trio Yengibarjan, Cseh Tamás, Angora-Ox, Besh O Drom) és nem csak „bárkás” darabok (Mulatság, Shakespeare Összes Rövidítve, Tamara, Hamlet Peformance) várják a kedves látogatókat. Tausz Péter szerint a késői beugrás és a csekély anyagi lehetőségek erősen korlátozták a programok számát és jellegét, ám a Pula-Bárka duó előreláthatólag jövőre is együtt dolgozik majd és így legalább lesz hova fejlődniük. Azért idén is sikerült egy igen tartalmas programot összehozniuk a szervezőknek, amivel az egyetlen nagy bajom csak az, hogy folyton ottfelejtem magam és lemaradok egy csomó minden másról.

Ha valakit azonban csak a filmes programok érdeklik, akkor néha-néha kénytelen lesz elhagyni Pulát, hogy tibeti filmeket nézzen Taliándörögdön, vagy a Gödrös Frigyes vezette Moziéjszakákat látogassa meg Kapolcson. Öcsön minden nap Mediawave filmeket vetítenek, valamint a Valami Amerikát, a Moszkva teret, és az Összeesküvés-elméletet.

Egyszóval program van bőven, és ha nem jutunk el rájuk az se baj, Kapolcs nem a lekésett és látott események arányában ítéltetik meg, itt pénz nélkül is jól érezheti magát az ember (csak a sörét fizesse ki valaki).