filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?

Molnár György: Mert végre összejött. Az optimálisnak a fele volt a forgatási idő, talán negyede sem a költségvetés, - de ne terjesszétek, remélem, nem látszik meg az „újszülöttön”. A „terhességi időt” illetően, kicsit túlhordott a gyermek, hat-hét évig vártam rá, hogy megszülessen. (A túlhordási idő alatt minden „hordozó-anyag” kicsit és többször belehal, de feltétlenül és maradandóan belebetegszik.) De összejött. Szeretem.

filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?

Molnár György: Minden esztendőben készítek valamit, nagyobbat, kisebbet (inkább), s ezért viszonylag rendszeresen dolgozom a barátaimmal. A baráti csapat természetesen most is összeállt. (Persze több filmkészítő barátom akad, mint filmkészítési lehetőségem, de például öt fővilágosítóval mégsem forgathatok egyszerre, ezért a döntés mindig fájdalommal jár. Én okozom. Kár.) Aztán meglehetősen nyitott vagyok, mindig jönnek újak, hát lettek új barátaim is…


filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?

Molnár György: Összeállt?

filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?

Molnár György: Az egész, mert forgatni jó. Már annak, aki szeret folyamatosan talpon lenni, és marad „talponálló” napi tizennégy-tizenhat órában, mínusz nyolc-tíz fokos hidegben…

filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?

Molnár György: Semmi, mert forgatni jó, de ameddig az ember (vagyis én) eljut a forgatásig, az mindig keserves. Meg az utólagos intézendők sem nagy élmény.

filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?

Molnár György: A.) Hogy minél többen nézzék meg a KI/BE TAWARET-et, és szeressék. „Az ember melegségre vágyik”. (v.ö: Örkény I.) B.) Válaszom egyszerű. (Együgyű?!) Minden érdekel a mezőnyből … a tévéfilmek, a rövidfilmek, a dokumentumfilmek egyaránt. Lehet, hogy beteges, de filmkészítőként is szeretek filmeket nézni, sokat is láttam a korábbi szemléken, amelyeket nem, később igyekeztem bepótolni. Idén kevésbé lesz időm szemlélgetni, hiszen egy új filmmel mindig akad valami teendő, mindig történik valami…

ki-be1_500


filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?

Molnár György: Az összesre… talán a legjobb első-filmes díjat kivéve. Még szerencse, hogy nincs legjobb utolsó-filmes díj, azt azért nem kívánnám elnyerni.

filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?

Molnár György: Talán több, s jobb bonmot is fellelhető a filmben, - tessék megnézni, - remélem rossz egy sem.

filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?

Molnár György: Nem emlékszem. Amúgy, nem árt, ha mindenki felkészülten megy a forgatásra.

ki-be_2_500


filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?

Molnár György: Berlinbe nem mennék, - bár nem is hívtak, - ugyan igen jó a város, de a verseny idején roppant nagy a hideg. Cannes jó lenne, ugyan a fesztivál idején hideg még a tenger, de üsse kő. Velence pont megfelelne, - a nyár végén ráérek. San Sebastian-ban már jártam, ugyan esett az eső, négy napig, ameddig ott tartózkodtam, (Anthony Perkins laudálta a filmemet, - kicsit ázottan) de csak ki lehetne fogni egy jobb szeptembert. Karlovy Vary, ősz, - részemről semmi akadálya. Itthon hideg a tél, Észak-Afrika ilyenkor kellemes. Kairóban is jártam, a téli fesztiválon, versenyen kívül vetítették a filmemet. Ez volt a legjobb. A fesztivál összes előnyével: sok néző, rengeteg írás a filmekről, - és semmi izgalom, hogy leesik-e valami díj. Tulajdonképpen miért is kell a filmeknek versenyezniük? Versenyezzenek a költők, meg a grafikusok…

filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?

Molnár György: Az összes 12 éven felüli honpolgár, és külhoni lakos.

filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?

Molnár György: A „Vörös Vurstli” jelentős sikert aratott a filmszemlén. Pótvetítések, jelentős külföldi meghívások, remek sajtó… és abban az esztendőben, újításként nem osztottak díjakat…