Melyik animációs rendező stílusát kedveled, magyar vagy külföldi?
Sylvian Chomet, a Belleville-i randevú rendezőjének a stílusát mindig is imádtam, inspiráló volt már kiskoromban is. Nepp József is egy zseniális alkotó, rengetegszer láttam a Mézga család és a Dr. Bubó összes részét, valamint Kovásznai Györgyöt is nagyra tartom. A Pázmányra jártam filmszakra egy évig, ott volt egy óra, ami az ő munkásságával foglalkozott, és ez is inspirált, hogy elkezdjek animációval foglalkozni. Apukám is rajzfilm-rendező (Varga Miklós, a Varga Stúdió egyik rendezője - a szerk.), de mégsem gondoltam rá a filmszak előtt, hogy animációs szakra jelentkezzek.
Ezek szerint már gyerekként beleláthattál az animáció világába?
Jó volt, hogy bemehettem hozzá a stúdióba, és szerettem is rajzolni, a rajzszakkört viszont kényszernek éreztem, ráadásul elijesztett a festékszag meg a villódzó neon. Azért is jelentkeztem filmszakra, mert nem tudtam még, hogy mi akarok lenni. A Kovásznairól szóló óra után döntöttem el, hogy animációval akarok foglalkozni, és titokban elkezdtem keresgélni a lehetőségeket, elvégeztem egy gyors kurzust is, hogy megtanuljam az alapokat. Még otthon sem mondtam el, amíg fel nem vettek a MOME-ra.
Forrás: Varga Tímea
Mi az, amit a legjobban szeretsz az animációban?
Azt a pillanatot, amikor megrajzolsz egy figurát és az először megmozdul. Mintha gyereket szülnél. Iszonyú nehéz eljutnod idáig, vért izzadsz, hogy elinduljon, de amikor elkezd járni a karaktered, az fantasztikus érzés. Utána könnyen bele is unhatsz a film készítésébe, szinte már várod, hogy vége legyen, de az eleje csodálatos. Amikor aztán a legvégére érsz és kész vagy vele, akkor megint izgalmassá válik.
A portfóliód szinte teljes egészében embereket ábrázoló anyagokból áll. Állatokat, vagy kitalált, fantasztikus lényeket nem is szoktál rajzolni?
Egy újságnál dolgozom, ahol megállás nélkül állatmeséket, képregényeket és rendőrségi híreket illusztrálok. A mesékben nagyjából ki is élem magam az állatok rajzolását illetően, de már kislányként is főleg embereket rajzoltam, mert az könnyebben ment. A neten rengeteg állatos videó jön velem szembe, nehéz lenne olyat csinálni, amit még sehol máshol nem láttam. Gyerekkoromban sok furcsa figurát találtam ki, de a Sailor Moon megjelenése után semmi mást nem akartam rajzolni, csak Holdtündért és hasonlókat.
Még nem / Forrás: Behance
Még nem címmel készítetted el diplomamunkád. Milyen történetről van szó és honnan jött az ötlet?
Egy barátnőmtől kapott Erdős Virág kötetben találtam rá a Május című novellára, ami A kék madár című film egy jelenetére emlékeztetett. Két kisgyerek szerepel benne, akik furcsa létsíkokban bandukolva egyszer rátalálnak a meg nem született gyerekek világára. Sokáig kísértett ez a sztori, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek Erdős Virághoz a jogokkal kapcsolatban, és ez lesz a diplomamunkám. A novellában egy bácsi és egy kisfiú beszélget, ebből a jelenetből indul ki a film is. Olyan karaktereket raktam bele, akikkel minden nap találkozom, és volt olyan, aki több személy keverékéből született.
Sok benne a párbeszéd is, a szinkronhangokat hogy találtad?
Az alapkoncepció az volt, hogy a nem annyira túlvilági személyek legyenek haverok és a magasztosabb karaktereket meg híresebb színészekkel vesszük fel. Schell Judit lett a nő hangja, a férfié Gazsó György, a kisfiút pedig anyukám osztályában castingoltam. Találtam egy angyali hangú, aranyos kisfiút, aki életében nem szinkronizált még, de nagyon jól ment neki. A kedvessége óriási lendületet adott.
Milyen volt számodra ‘élő’ embereket instruálni?
Elég nehéz, főleg Schell Juditot és Gazsó Györgyöt, akik ezer éve benne vannak a szakmában. Az volt a szerencse, hogy ott volt velem Glaser Eszter, mint szellemi támasz és Domonyi Rita, aki a dramaturg-témavezetőm volt, ő odasúgott pár nagyon jó tanácsot. Ő volt a hangcsövem, rajta keresztül tudtam instruálni.
Karakteralkotás a Még nem-ben / Forrás: Behance
A hangutómunkánál is végig ott voltál?
Találkoztunk a hangos fiúkkal, leültünk és elmondtam, hogy mit akarok, ők pedig mindig megmutatták, hogy mennyit haladtak vele. Legtöbbet azokkal a hangokkal kísérleteztünk, amik a fura, végtelen terekben hallhatóak. Sokat próbálgattuk, hogy mivel lehetne őket megtölteni.
Czakó Judit vágta ezt a filmet is, mint az összes MOMÉS diplomafilmet. Milyen volt vele dolgozni?
Judit egyszerűen hihetetlen, a Toldi előterében vágta nekem a filmet, én meg ott aludtam mellette. Csodálatos ember, aki nem csak megvágja a filmet, hanem nagyon jó vele beszélgetni is, visszaadja az életkedvedet. Sok ilyen tanár van, főleg a mesterképzésen.
Mesterkszakon milyen hangsúlyt fektetnek az elméleti képzésre a gyakorlati mellett?
Nem sok, a leghasznosabb elméleti óránk Bánóczki Tiborral volt, akivel mindig megnéztük a heti 10 kedvenc animációját, amikről elmondta, hogy szerinte miért jók. Nem klasszikus elméleti óra, de ennél hasznosabbat nem is tudnék elképzelni, mert annyi minden van, amiből nehéz leszűrni, hogy mi a jó, hogy ne ugyanolyat csinálj.
A portfoliódban és a Tumblr oldaladon látni kollázsos technikát is. Szeretsz a technikákkal kísérletezgetni?
A BA-n még szerettem, de most már nem igazán szoktam, részben az idő hiány miatt is. Amikor kimentem Lisszabonba Erasmusra, ott kényszermegoldásból kezdtem el digitálisan rajzolni, mert nem volt elég rajzlapom, és akkor rákattantam, mert egyszerűbb, tisztább, nem leszel tőle koszos. Szeretek kísérletezni, de csak addig a pontig, amíg nem lesz maszatos a kezem. Saját anyagban még el tudom képzelni, hogy kísérletezzek, de másban már praktikusabban gondolkodom.
Mennyire láttatok bele egymás munkáiba? Az animációs filmkészítés nem magányos dolog?
Sokat ültünk bent a suliban és folyamatosan konzultáltunk egymással, ezért mindenki pontosan tisztában volt a többiek tervével. Megnéztük egymás dolgait és utána beszélgettünk róla, ötleteket adunk egymásnak.
Diploma óta milyen munkáid voltak, amik a rajzhoz, az animációhoz kapcsolódtak?
Egy újságnál illusztrálok, csináltam infografikákat cégeknek, most egy tévénél online videókat és grafikákat gyártok. Tavasszal szeretnék kiköltözni Párizsba, kíváncsi vagyok, ott milyen munkákat találok majd. Szívesen mennék például egy reklámügynökséghez az elején, mert szeretem ha valamit egy nap alatt kell felépíteni. Ha saját filmemről van szó, akkor lassú vagyok, de a munkát szeretem minél hamarabb letudni. Sokat dolgozok például utazás közben, a buszon vagy héven.
A film mellé egy tematikus szakdolgozatot is le kellett adnotok, te miről írtál?
A Bogyó és Babócát elemeztem, fejlődés lélektani és egyéb szempontok alapján. Azt, hogy miért és hogyan működik a gyerekek körében, de sok szempont megvizsgálása alapján az jött ki a végén, hogy ha te egy három éves gyerek volnál, akkor pontosan ilyen könyveket írnál, vagyis alapvetően egy hasznos sorozat.
Mennyire követed azok munkáit, akik előtted diplomáztak?
Abszolút követem, amikor kitaláltam hogy az animáció szakra jelentkezek, elmentem a KAFF-ra és végignéztem az ottani felhozatalt, és már abból is a MOME-s diplomafilmek tetszettek a legjobban, sok jó film készül a BKF-en is. A fiatalok csinálták a legjobb filmeket és ez a mai napig így van.
A Filmhu számára készített rajz, egy előző esti álomról / Kattints a nagyobb képért!
Sorozatunkat folytatjuk!
