A Toldi mozi nem vész el a bérlő-váltásban, és még csak nem is alakul át – jelentősen. A tulajdonos a Budapest Film marad, az üzemeltető július 1-től a Balázs Béla Stúdiót felváltó Est, a személyzet és a vezetés pedig változatlan. Azt is örömmel jelenthetjük, hogy a „közönségtalálkozó” folytatódik a büfében, ami maximum csak megszépül majd az Est kezei által, de nem veszíti funkcióját. És természetesen a Titanic Fesztivál is újra kiköt a fedélzeten október 4. és 14. között. Hát ezekről faggattuk a mozi vezetőjét, Seres Mariannt, akit a mozi már-már legendásnak számító vendéglátóipari egységében értünk utol.

- Miért mondott le a BBS a moziról?

- Volt az ezzel kapcsolatos híradásokban egy kis negatív felhang, ami nem azt sugallta, hogy ez egy pozitív előrelépés lesz. Pedig egyszerűen a Balázs Bélások csak a saját profiljukat szeretnék erősíteni. Filmeket akarnak készíteni, ezért felhagytak a moziüzemeltetéssel. De ez nem jelenti azt, hogy többé nem játsszuk itt a filmjeiket. Sőt: szerintem pont azért szerencsés ez a váltás, mert ez mindhárom félnek nagyon jó lesz. A Balázs Béla a filmgyártásra koncentrálhat, az Estnek meg mindig voltak programjai, ezeket itt most megvalósíthatja, a Toldi pedig egy komoly anyagi háttérbázist kap, így nem megy tönkre egy újabb kis mozi. Ez a megnyugtató ebben a történetben.

- Ez azt jelenti, hogy az Est jelentős pénzeket kíván fektetni a Toldiba?

- Egyelőre minden úgy lesz, mint eddig. A mozi stílusa, hangulata, műsora, profilja szándékaink szerint később sem változik majd, viszont szeretnénk felújítani a helyet. Igyekszünk felzárkózni a legújabb technikai követelményekhez. Eddig ugyan rentábilisak tudtunk maradni, de a bevételeink nem fedezték volna ezeket a költségeket.

- Mindez mikorra várható?

- Ez egy hosszabb folyamat. A cselekvést sok-sok dolog előzi meg. Tervezés, költségvetés készítése… Még minden előttünk van. De nem lesz belőle Pesti Est Cafe, vagy "elit kávézó", mint ahogy ezt a napokban olvastam egy napilap hasábjain. Ugyanannak a rétegnek szól majd, mint eddig, csak megszépülve és bővebb programmal várjuk a "Toldit-szeretőket". Elég sok ötletünk van. Felolvasóestek, gyerekfilmek, klubok vagy akár még nyugdíjasklub is. Én egy ilyen kultúrház jellegű valaminek tudom elképzelni.

- Egy független mozi hogy jut filmekhez?

- Ez nagyon nehéz, mert a filmosztás úgy néz ki, hogy azok a forgalmazók, akiknek van mozijuk, értelemszerűen a saját mozijaikba viszik filmjeiket. Akiknek viszont nincs mozijuk, azok viszonylag kevés művészfilmet vásárolnak. Ezekért a filmekért elég erős lobby megy a mozik között. Tehát nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogathatnánk. Ma már szinte mindent be kell vállalni, ami adódik. Utánjátszó moziként pedig nem tudnánk fenntartani magunkat, mert ahhoz túl nagy a mozi és óriási a rezsiköltség. Egy film az első két-három hétben arat, aztán lecseng. Persze nem minden esetben.

- Arra nincs lehetőség, hogy néhány független artmozi összefogjon és saját forgalmazásba kezdjen?

- Forgalmazni csak akkor érdemes, ha folyamatosan a piacon vagy, mert csak hosszútávon éri meg ebben gondolkodni. Egy filmet megvenni és forgalmazni annyira drága, hogy akár évekbe is telhet amíg megtérül a befektetett pénz.

- Ilyen szorongatott helyzetben hogy formálódik a műsorprogram?

- Arra törekszem, hogy a nagyteremben folyamatosan premierfilmeket tudjunk játszani, a kisteremben pedig a számomra kedves, illetve az idejárók által kedvelt filmek menjenek. Itt zajlanak a BBS vetítések, ide szervezzük a kisebb függetlenfilmes fesztiválokat, mint a Super 8-as Fesztivált, vagy a Metrikus Filmek Fesztiválját, aztán az Audiovideodiscot, a Betűfilmkoncertet.

- Betűfilmkoncert? Ez mit takar?

- Egy képzőművész forgatta a filmet, egy táncos táncolt a vászon előtt, két-három zenész pedig adta a zenét a performance-hoz.

- Mekkora közönséget hoznak be ezek a fesztiválok?

- A Titanic például, amit az előbb itt nem is említettem, tíz-tizenegy nap alatt kb. tízezer embert vonz ide. De a hétköznapok is érdekesek tudnak lenni. Mi voltunk az első pesti mozi, ahol megjelent a féláras nap, ami nagyon bejött. Van olyan, hogy ilyenkor nagyobb a bevétel, mint egy normál hétköznapon. Ezt csak azért mondom, mert szerintem nem jogos az, hogy ilyen magasak a jegyárak a több bevétel reményében. Csakhogy sajnos, ha olcsó vagy, azzal meg leértékeled magad. Szóval nehéz megtalálni a középutat. Erre jók a különböző kedvezmények. Nálunk már évek óta működik a Filmvilág sarkáról letéphető belépő, aztán jött a Pesti Estben a „ketten egy jeggyel” akció, amit nagyon kedvelnek a nézőink. Ezt azért találtuk ki, mert szerettünk volna valami hasonlót, mint az ifjúsági, vagy nyugdíjas kedvezmény, ami mégsem pont ugyanaz. Ez tulajdonképpen egy játék, ami neveli is a közönséget. Van egy jelszó, amit tudni kell a belépéshez.

- Milyen ez a nagyon sajátos, a Toldin nevelkedett közönség?

- A büfének és a mozinak van egy nagyon erős törzsközönsége, ami nem feltétlenül fedi egymást. Az egésznek klubhangulata van. A Toldi szinte soha nem működött kizárólag moziként. Mindig egy kicsit klub is volt. A hetvenes években például a mozi mellett volt itt egy illegálisan működő hely a pincében, ahova csak jelszóval lehetett bejutni, aztán hajnalig dorbéz volt. A Toldi valahogy vonzza ezt a fajta hangulatot. Nem kocsma, hanem mozi, aminek van egy jó kocsmája, s az idejárók tiszteletben tartják a hely elsődleges funkcióját, az előadásokat. Ettől lesz családias az egész. Amikor vége az utolsó előadásnak, van úgy, hogy hajnalig itt maradunk. Nem titkoltan volt itt egy-két buli koncertekkel, dj-kel, amit nem hirdettünk meg hivatalosan, hanem amolyan házibuli-jelleggel folyt. Biztos vagyok benne, hogy az effajta spontán összejövetelekben a jövőben sem lesz hiány.