Az utóbbi időben sok független produkció készül itthon, amiben a legtöbbe azért vesznek részt, mert fontosnak tartják az adott filmet vagy a stábot, akivel együtt dolgozhat rajta. Számodra mi volt a legfőbb hívószó a Randomban?
Fantasztikus volt a forgatókönyv, és András írt egy olyan női karaktert, aki már rég óta hiányzott a magyar palettáról. Attól szenvedek, hogy a testalkatom, az arcom, a külsőm miatt bekerültem a szép, kedves, törékeny naiva kategóriába, pedig van egy teljesen más oldalam is. Van bennem egy erő, karcosság, nyersesség, vagányság, András pedig írt egy nagyon cool női karaktert. A Random zseniális film, az eddigi munkáim közül erre vagyok a legbüszkébb. Kamilla, akit játszok, egy fantasztikus nő. Vannak hülye dolgai, de magával ragad és óriási öröm volt a bőrébe bújni. Külön hálás vagyok azért, hogy Szabó Gábor operatőrrel megismerkedtem és együtt dolgozhattam. Ő egy matuzsálem, amellett, hogy a szakma csúcsa, emberi alázatról is rengeteget tanultam tőle.
Van olyan, amit kifejezetten te vittél bele a szerepbe?
Rengeteget dolgoztunk a karakteren Andrással és Major Erikkel, aki a partnerem a filmben. Esténként összeültünk és beszélgettünk a könyvről és a szereplőkről. András engedte, hogy változtassunk a karaktereken, akár a jellemüket, akár a kinézetüket tekintve. Leginkább a szövegen dolgoztunk sokat.
Major Erikkel volt a legtöbb közös jelented. Milyen volt vele együtt játszani?
Fantasztikus, hogy bekerült a filmbe. András egy roma karakterhez keresett színészt, és engem kérdezett, kit ajánlanék. Mondtam, hogy ismerek olyat, aki ugyan külsőre egyáltalán nem hasonlít egy roma sráchoz, de nagyon jó választás lenne. Kiderült, hogy Fellner Gréti, a szereplőválogatója is Eriket ajánlotta. Fantasztikus színészpartner volt. Az egyetem alatt egy párt alkottunk, aztán szakítottunk. Azóta játszottunk együtt rövidfilmben is. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban tudok rá támaszkodni és ő is rám. Olyan jól működik köztünk a kémia és olyan jó színész, hogy egyszerűen csak „lenni” kellett vele.
 - Kleb Attila fotója.jpeg)
Nagy Katica / Fotó: Kleb Attila
A színészek és a stábtagok minimális, méltányos összegért dolgoztak a filmen, amibe a Lumiere Filmiskola az összes megtakarított pénzét beletette. Salamon András megjegyezte, hogy az idei Filmszemlén a huszonöt bemutatott nagyjátékfilm kétharmada hasonló körülmények között készült, mint a Random. Milyennek látod a független filmek helyzetét?
A Random forgatása minden mást felülírt bennem. Azért tudott létrejönni ez a film, mert sok csodálatos ember adott pénzt ebbe a produkcióba és ezzel együtt jelképesen a nehéz helyzetben lévő függetlenfilmezésbe is. Minden olajozottan ment, mindenki lelkes volt, de volt egy állandó feszültség, mert nem lehetett tudni, hogy be tudjuk-e fejezni a filmet. Az ember nem tud száz százalékig arra koncentrálni, amire kell, ha folyamatosan azon kell aggódnia, elég lesz-e a pénz a produkcióra. Rengeteg csodálatos függetlenfilm készül itthon, de elkeserítő a helyzet. Le lehetne csípni valamennyit a gigaprodukciók költségvetéséből. Százmillió forintból már fantasztikus filmeket lehetne készíteni. Remélem, hogy változni fog a helyzet.
Mesélj egy kicsit a Salamon Andrással való közös munkáról! Mennyiben más a rendezői felfogása, színészvezetési módszere, mint azoknak, akikkel korábban együtt dolgoztál?
Andrással baráti nexusban vagyunk. Ugyanolyan szarkasztikus humora van, mint nekem. A lazább napokon egész nap hatalmasakat nevetünk együtt. Félszavakból is jól értjük egymást. Sándor Pál mondta Andrásról, hogy egy ösztönös rendező, aki zsigerből dolgozik és nagyon jól ráérez dolgokra. Szeretek vele dolgozni.
Cserhalmi György, aki az alkotás egyik producere is, úgy fogalmazott, hogy a Random arról szól, akik vagyunk. Szerinted mi a film fő üzenete?
A Random iszonyú humoros, közben elég tragikus is. Nem érfelvágós nyomorpornó, de a magyar valóságot mutatja be. Látleletet ad a társadalmunkról. Bemutatja, hogy mennyire bonyolultak az emberi viszonyok.
Amikor olyan, rutinosabb színészekkel dolgozol együtt, mint Hegedűs D. Géza, Kerekes Éva vagy Thuróczy Szabolcs, akkor el tudsz lesni tőlük valamit?
Igen. Már csak nézni őket is hihetetlen élmény. Bármit mondanak civilként, az is aranyat ér. Mindig hallok tőlük olyan gondolatokat, amik által úgy érzem, több lettem.
Nagy Katica és Major Erik Salamon András rendezővel a Random forgatásán / Fotó: Lumiere Filmiskola - Interjúnk a rendezővel itt.
Korábban nyilatkoztad, hogy gyerekként nagyon hamar megtanultál beszélni, írni, olvasni, és a családi, baráti összejöveteleken énekeltél, táncoltál a szoba közepén, de a családodban nem volt művész. A szüleid mennyire támogatták, hogy a színészpályán indulj el?
Az iskolában hamar kiderült, hogy humán beállítottságú vagyok. Egyértelmű volt, hogy hasonló területen szeretnék majd elhelyezkedni. Elsőre felvettek az SZFE-re, amire nagyon kicsi volt az esély. A szüleim is meglepődtek, de örültek neki és támogattak benne, hogy színész legyek.
2014 és 2019 között jártál a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakára, ahol Zsótér Sándor volt az osztályfőnököd. Egy interjúban említetted, hogy az egyetemi éveid alatt nehezebben tudtad kibontakoztatni a színészi képességeidet, mert komoly megfelelési kényszer dolgozott benned. A tanáraid ezt mennyire ismerték fel? Tudtak segíteni?
Szerintem ez mindig bennem volt, csak a versenyhelyzetben jobban kijött. Túl magas volt a tempó az SZFE-n. Sok jelentkező közül választottak ki minket és túlságosan is meg akartunk felelni a tanároknak. A lehető legjobbat szerettem volna nyújtani, emiatt alakult ki bennem a megfelelési kényszer, de pont emiatt ki is tudtam dolgozni magamból ezt az érzést. A tanárok felismerték a problémát, ők is próbáltak segíteni, és aztán szép lassan javult a helyzet.
A rövidfilmek után A tökéletes gyilkos volt az első egész estés alkotás, amiben játszottál. Milyen érzés volt először nagyjátékfilmben szerepelni?
Szerettem azon a filmen dolgozni. Zsótér Sándor színházba kevésbé, de filmekbe mindig elengedett dolgozni az SZFE-ről. Ezek a munkák mindig óriási élményt jelentettek mind emberileg, mind szakmailag. Fantasztikus barátságok születtek. Jó volt együtt dolgozni Pacskovszky Józseffel. Hőrich Nóri volt a főszereplő, akivel jóban lettünk. Számomra ez a munka egy betekintés volt a nagyjátékfilmes világba. Nagyobb színészi feladatot először Kárpáti György Mórtól kaptam a Gólyatábor című rövidfilmjében. Nagyon szerettem a film világát és a forgatást, Gyurival is fantasztikus volt együtt dolgozni. Pozitívak voltak az első tapasztalataim, amikor elkezdem a filmezést. Csupa kedves emberrel találkoztam, akik rengeteget segítettek és bíztak bennem.
A Rossz versekben a főszereplő barátnőjét alakítod, akivel épp szakítanak. Milyen élmény volt együtt dolgozni Reisz Gáborral? Mennyire áll közel hozzád az az önreflexív látásmód, ami Gábort jellemzi?
Teljesen egyedülálló volt, ahogy próbáltunk a Rossz versekre Gáborral. Sokat improvizáltunk. Teljesen váratlan helyzetekbe dobott be. Olyat tudott előhozni belőlem színészként, amit korábban senki. Mindig a természetességre törekszik, hogy a színész ne játsszon, hanem magát adja. A Rossz versek iszonyúan vicces, egy generáció kultuszfilmje lett és a saját játékomat is elégedetten nézem vissza.
Nagy Katica a Randomban / Fotó: Kleb Attila
A Magdolna főszereplőjeként a II. világháborúban vértanúhalált halt Bódi Mária Magdolnát alakítottad. Mit jelentett neked ez a szerep?
Buvári Tamás úgy áll a filmkészítéshez, hogy soha nem kér állami támogatást. Ez a felfogás 2019-ben még kevésbé volt jellemző. Egy teljesen új világba csöppentem, mert a korábbi filmeknek, amikben dolgoztam, volt egy szemmel látható költségvetése. A Magdolnában gyakornokok, filmrajongó fiatalok dolgoztak. Nagyon jól összeállt a stáb. Egy függetlenfilm csak erős csapatmunka árán tud olyan szintet elérni, amit Buvári Tamás alkotásai képviselnek.
Szerepeltél a Mintaapák sorozatban is. Mennyire jelent más kihívást egy napi sorozatban való munka egy nagyjátékfilmhez képest? Mit tanultál ebből a produkcióból?
Őrületes volt. Megkérdezték, hogy szeretnék-e próbálni. Kíváncsi voltam, hogy mi történik, ha azt mondom, nem. Mondták, hogy jó, akkor vegyük fel elsőre, és nem ismételtük meg a jelenetet. Nagyrészt így zajlott a forgatás, hogy egy jelenetet egyszer, maximum kétszer vettek fel. Számomra ez teljesen más volt, mint amit megszoktam. Reisz Gáborral például kimentünk Párizsba egy ministábbal, hogy felvegyük a szakítós jelenetet, aztán nem volt elégedett vele, ezért később újra ki kellett utaznunk. Jó élmény volt a Mintaapák és hálás vagyok, hogy egy ilyen produkcióban is kipróbálhattam magam. Érdekes karaktert alakíthattam és jó színésztársakkal dolgozhattam együtt. A végeredménnyel is elégedett vagyok annak ellenére, hogy gyorsan vettük fel a jeleneteket. Ebből is sokat tanul egy színész, mert végig koncentrálnak kell lenni ahhoz, hogy elsőre jól eljátsszon egy jelenetet. Ugyanakkor azt láttam, hogy azok a színészek, akik hónapok óta játszanak a sorozatban, teljesen kiégtek. Nem tudtak jókedvvel és a maximumot teljesítve dolgozni. Ezt a tempót hosszú távon nem lehet bírni kiégés nélkül.
„Szeretem a kísérleti szcénát, de a Semmelweishez is nagyon kíváncsian álltam mint első igazán nagyszabású, kosztümös nagyjátékfilmemhez” – említetted egy interjúban. Fontos mérföldkő volt a pályádon, hogy egy nagy költségvetésű egész estés közönségfilmben is megmutathattad magad?
Csak köszönhetek a Semmelweisnek. Sokan ott ismertek meg és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a nézőktől. A mai napig előfordul, hogy valaki megszólít az utcán, hogy a Semmelweisben látott. Akkora szeretetet kaptam a közönségtől a film által, amire nem is számítottam. Érdekes élmény volt egy államilag támogatott produkcióban szerepelni. Az egyik forgatáson reggel közölték, hogy sajtónapot tartanak, és körülbelül ötven újságíró lepte el a helyszínt. Akkor eszméltem rá, hogy azáltal, hogy a Semmelweis egy történelmi témájú film, a média részéről beleszűrődik a politika is. Úgy látom, hogy a kritika végsősoron szerette a Semmelweist, ahogy a nézők is. Csupa jó érzés maradt bennem ezzel a filmmel kapcsolatban.
Nagy Katica a Semmelweis forgatásán / Fotó: Baski Sándor - Forgatási riportunk itt.
Koltai Lajos közismerten maximalista. Hogyan hatott a mentalitása a stábra?
Végig azt éreztem, hogy vérprofi szakemberekkel dolgozok. Koltai Lajos asszisztense, Janicsek László egyetlen egyszer sem emelte fel a hangját a forgatás alatt. Soha nem esett szét semmi a munka során. Elképesztő rutinnal működött minden. Minden nap reggel hat óra körül kezdődött a forgatás és este nyolckor már otthon voltunk. Látszik is a végeredményen, hogy minden szempontból kihozta a maximumot a stáb a filmből.
A Lumiere Filmiskolában filmszínészetet tanítasz. Hogyan csatlakoztál az iskolához?
Salamon András azután kért fel a Lumiere-be tanárnak, hogy lefogattuk a Randomot. 16 éves korom óta ismerem. Ő Rendezte a Magyar Rádióban bemutatott Időfutár című hangjátékot, amire annak idején Herman Flórát és engem választottak ki gyerek szinkronszínésznek. Olyan színészek dolgoztak körülöttünk, mint Derzsi János, Thuróczy Szabolcs, Csákányi Eszter vagy Péterfy Bori. Egyetem előtt a Lumiere „elődjébe,” a Go To Casting iskolába jártam színészképzésre. Óriási öröm, hogy visszatérhettem az intézmény későbbi verziójába, immár tanárként. Ez rengeteget jelent nekem szakmailag és emberileg is. Sokat tanulok arról, hogy hogy kell emberekkel bánni vagy hogyan tudom őket motiválni.
Több mint tíz éve játszol filmekben és sorozatokban. Van benned izgalom egy forgatás előtt?
A filmforgatásokon nem izgulok, inkább a színpadon. A színházban jobban be tudok görcsölni. Azért szeretem jobban a filmet, mert intim. Van az a színésztípus, aki szereti, ha nézik. Én nem ilyen vagyok. Még mindig nagyon furcsa, hogy egyszerre száz ember néz, miközben játszom. Ehhez túl introvertált vagyok. Amikor szűk térben vagyunk egy mikrokörnyezetben, akkor teljesen el tudok vonatkoztatni tőle, hogy forog a kamera.
Milyen filmben láthat legközelebb a közönség?
Az elmúlt évben hat csodálatos rövidfilmben vettem részt. Volt két nagyjátékfilmes felkérésem, de egy olyan fázisba kerültem, amikor húztam egy határt és sokkal könnyebben mondok nemet egy munkára. Minden kényszer feloldódott. Ha nem értek egyet a film témájával, kétdimenziósnak érzek egy szerepet, akkor nem vállalom. Elkezdtem mással is foglalkozni a színészet mellett. Az egyik rövidfilmnek, amiben játszottam, a produceri feladataiban is részt vettem. A Lumiere junior producer szakára fogok járni, ahol olyan szakemberek tanítanak, mint például Berkes Juli. Nagyon szeretem a filmezést, és a háttérmunkák közül ez érdekel a legjobban.
A Random szeptember 25-től látható a mozikban, a Lumiere Filmiskola forgalmazásában.
