Elmélet helyett 100% tapasztalat
filmhu: A Zuhanórepülés kapcsán derült ki számomra, hogy jó tíz évvel korábban filozófiát és teológiát hallgattál, majd az éjszakai élet intenzív megélését választottad. Volt valami konkrét oka ennek a fordulatnak?
Nagy Viktor: Sorrendben nézve a dolgokat, 21 éves koromig jófiú voltam. Teológiát a Pünkösdi Evangélikus Közösségben, filozófiát az ELTE-n hallgattam, de soha sem gondoltam, hogy diplomát szerzek, és minimálbérért fogok tanítani olyanokat, akiket ezek a kérdések egyáltalán nem érdekelnek. Egy idő után úgy éreztem, jóllaktam a könyvekkel és a bölcsészek világával, ki akartam próbálni a dolgok elméleti oldala mellett a gyakorlatit is. Nagyon gyors, tudatos váltással otthagytam az egyetemet, a barátnőmet, az együttesemet, és elmentem dolgozni a party-életnek elsőként helyet adó, frissen nyílt Incognitóba. Akkor oda járt a felső tízezer alja és az alsó tízezer csúcsa, alvilági figurák mellett médiaarcok és művészek is, így nagyon gyorsan rengeteg különböző embert ismertem meg.
Magyarországon a ’90-es évek közepe körül kezdtek a party-világgal együttjáró drogok elterjedni, és akkor egy hihetetlen politoxikomán túlpörgésbe kerültem. Igazából egyszer téptem be rendesen, és az másfél évig keményen tartott. Közben próbáltam party-zenélésből megélni, de nem sikerült, kezdtem eladósodni, végül az „illegalitás”-ban kötöttem ki, abban pedig pofátlanul sok pénzt kezdtem keresni. Ezért egy évre lecsuktak. Amikor a másodfokú ítélethozatalig kiengedtek, biztos voltam abban, hogy vár még rám három-négy év, ezért nem sokkal később Spanyolországba utaztam.
Nagy Zsolt zuhanórepülésben
filmhu: Miért pont oda? A napfény és a pálmafák miatt?
N. V.: Sok ismerősöm él külföldön, és választhattam, hogy hova megyek. Az egyik barátomnak Spanyolországban van egy tengerparti koktélbárja, ahova hívott dolgozni, és még lakhattam is nála. Eleinte volt pár nehéz hónapom, aztán fantasztikus idők jöttek azzal, hogy kinn is megtalált az illegalitás. Ha ugyanazt lehet csinálni, mint itthon, de pálmafák alatt mixerkedsz, akkor az annyira mesés, hogy az ember végül koppan, én a hetedik emeltről zuhantam le 2001 október 18-án. Eltört a lábam, a medencém, a gerincem, a bordáim, a koponyám, de túléltem. Számtalan műtéttel összeraktak, még mindig vár rám egy, végül két év kórházi kezelés és három év lábadozás után korlátozottan járóképes vagyok. Vagyis a saját súlyom mankóval elbírom, de terhet már nem tudok vinni.
A Dögkeselyű mint távoli „rokon”
filmhu: Mennyire életrajzi a film?
N. V.: Mindaz, ami a hedonista korszakomban velem történt, a spanyolországi dolgok, a börtön, belekerültek egy Magyarországon játszódó történetbe. Így a Zuhanórepülés 90%-a önéletrajzi, az utolsó tíz percből nyolc eltér a történtektől, végül az utolsó két perc visszakanyarodik a valós eseményekhez. A főszereplőnk drámája más, mint az enyém, de az övé is nagyon kemény, és megtesz minden, ami tőle telik.
filmhu: A maradék 10% tehát az, amit Novák Erik úgy fogalmazott meg, hogy „úgy is történhetett volna”.
N. V.: A filmhez próbáltam annak esszenciáját összeszedni, ami velem megtörtént. Például az illegalitásom idején velem is előfordult, hogy különböző csoportokkal keveredtem erőszakos incidensbe, amit bonyolult lett volna önálló szálként megmutatni, ezért leegyszerűsítettük, ugyanakkor az összes szereplő reális. Az egyszerűsítés érdekében bizonyos megtörtént eseményeket felcseréltünk, például a külföldre vágyódást, ami a filmen a börtön után következik, és így a Zuhanórepülés rögtön a szabadulással nyit. A főszereplő 80%-a belőlem, a maradék 20%-a a spanyol bártulajdonos barátomból lett összegyúrva. A szerepre Nagy Zsolt bizonyult talán az egyetlen lehetséges választásnak. A statiszták nagy része pedig szintén otthonosan mozog a budapesti éjszakában. Eredetileg Hitchcock-szerűen tűntem volna fel a filmben, de végül szöveges statisztaként leszek majd látható néhány jelenetben.
filmhu: A producer, Kálomista Gábor úgy írta le a Zuhanórepülést, mint az első magyar keresztapa-történetet.
N. V.: Inkább úgy fogalmaznék, ez az első olyan magyar nagyjátékfilm, amely reálisan mutatja be a budapesti éjszakai életet. Eszerint a Dögkeselyűvel rokon, de nem teljesen, mert abból az illegalitás kimaradt. Azóta egyáltalán nem született olyan hazai film, amely pontosan mutatta volna az éjszakai létezést, és mindazt, ami ezzel jár. A hatalmas gyönyört és azt a hatalmas árat, amit meg kell érte fizetni. Alapvetően a hétköznapi emberek számára rázós dolgokat nem akartuk túlzásba vinni. Az éjszaka világát jellemző szubkultúra, kétes bizniszek, konspirációk, rizikó végigkísérik a filmet, de alapvetően emberi, baráti viszonyok drámai alakulását mutatja be, és a történet fő szála romantikus vonal.
Nyócker!, szappanopera, Csak szex…
filmhu: A Zuhanórepülés főszereplőjét -- ahogy minden krimiben -- kísérti a múlt, a te életedben mennyire van jelen a bűn?
Börtön után a harcos útján
N. V.: Sok régi cimbora kopogtat. De pontosan mit is tartunk bűnnek?! Nem érdekel, hogy a társadalom annak tartja a spanglit, szerintem nem az, amit a bíróságon is el szoktam mondani. Ugyanakkor abban az értelemben bűnös vagyok, hogy sok jó dolgot, amit megtehettem volna, nem tettem meg. Viszont nem csináltam olyat, amiért most lelkiismeret furdalásom lenne. Sok régi kapcsolatom megmaradt, de az üzletet felváltotta a haverság. A nagy slepp a baleset után lemorzsolódott, és maradt egy szűk kör. Erik például a balesetem utáni barátom, aki jóformán vértestvéremnek számít. Ő kissé más oldaláról ismeri az éjszakát, és mindig polgáribb életet élt, mint én, és mivel a kórházban találkoztunk, soha nem kellett alkalmazkodnia a régebbi viselt dolgaimhoz.
filmhu: A filmkészítéssel miként kerültél kapcsolatba?
N. V.: A Nyócker!-nek köszönhetően. Amíg a kórházban lábadoztam Erik behozott egy háromperces klipet, amiben már megvoltak a karakterek, végül ebből született a film. A Nyócker! volt az első forgatókönyvírásom, de könyvet már korábban is írtam, a Használati utasítás börtönhöz, ami naplószerű részletekből, versekből áll össze, és aminek a kiadását még a kórházban szintén Erik segítette. Aztán a Nyócker!-rel elkerültem a tévéhez, ahol az egyik, másfél éve indult szappanopera írásában veszek részt. Ott olyan emberekkel találkoztam, akik mindezt szakmaként tanulták, és láttam egy csapatot belülről, hogy miként alakítja ki a történetet. Írtam már televíziós drámát, született még pár publikálatlan írásom is. A televíziós munkáim alapján Goda Krisztina megkért a már kész forgatókönyvvel rendelkező Csak szex és más semmi dialógusainak átírására. Ez egy kis dramaturgiai korrekció volt, hivatalosan dramaturgiai konzultánsként szerepelek a stábban. A Csak szex egyik producerével, Kálomista Gáborral, és Erikkel hármasban indítottuk útjára a másfél éve elkezdett Zuhanórepülést.
filmhu: A baleseted után a fizikai és mentális felépülés időszak következett. Az írás, a televíziós munka mennyire segített ebben?
N. V.: Ami a fizikai felépülést illeti két év alatt a kórházban tanítottak meg majdnem mindenre, így ma el tudom magam látni. A gyógytornászom nagyon jó fej volt, de a főorvosomnak még plusz két év kerekes széket köszönhetek. Hazai egészségügy…
„Nehogy már a szék miatt ne tudjak bulizni, csajozni!”
A mentális felépülés és a társadalomba való visszailleszkedés nagyon személyiségfüggő, amiben a vallás, a filozófia és a sport segített. A balesetem után találkoztam egy Mesterrel, aki barátom lett. Szabó András a japán kardvívás egy speciális ágát fejleszti közel három évtizede, eredeti forrásból. A normális kerékvágásba nem kerültem vissza, mert amiben élek az nem az! De hogy élhető legyen az életem abban nagyon sokat segített a Bushido (A harcos útja – szerk.) és a kereszténységhez való visszatalálás.
Teológiai kérdéseket vizsgálva rádöbbentem, hogy a Hagakure, vagyis a szamurájok hitvallását összefoglaló könyv mennyire mélyen összekapcsolódik a keresztény felfogással. A Bushido etikája, például a hűbérúr-csatlós viszonylatban, pontosan leképezi a középkori európait. A halálhoz való viszony, annak elfogadása felszabadító erejű. Erről tanúskodnak többek közt Pál apostol levelei is. A transzcendens világra vonatkozó válaszokat mégsem akarok megfogalmazni. Minden vallási- etikai rendszer ezekre keresi a saját válaszait. Viszont, ha túlságosan is az elméletre koncentrálunk a gyakorlati út keresése helyett, akkor elpocsékoljuk az időnket. Amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell! Örülök, ha egyáltalán megtanulok kérdezni, így talán több válaszhoz jutok.
|
| Bezárkózás helyett |
Alapvetően el kellett fogadnom a tényt, hogy mindez megtörtént velem, de feldolgoznom nem sikerült. Az azonos lenne a beletörődéssel, és akkor nem akarnék egészségesek között sportolni. A szék ne jelentsen kompromisszumot, nehogy már emiatt ne tudja elmenni bulizni, csajozni! Persze, nem olyan, mint korábban, de nem akarok teljesen úgy viselkedni, mint azok a kerekesszékesek, akik bezárkóznak a maguk világába. Igyekszem, hogy amin nem tudok változtatni, azt képes legyek elfogadni, amin pedig tudok, azon változtassak, de annyira még nem vagyok bölcs, hogy a kettő közti különbséget mindig felismerjem.
filmhu: Van-e olyan filmterved, amit nagyon szeretnél megvalósítani?
N. V.: Igen, Pál apostol életéről készítenék filmet. Élő szereplőkkel nagyon drága lenne, így 3D animációban gondolkodom. A film nem a legendás szentről, hanem a levelei alapján kibontakozó normális, tevékeny, érzékeny, heteroszexuális emberről szólna. Azt a férfit mutatná a film, aki a damaszkuszi úton felismerte saját fájdalmas és heroikus sorsát.
filmhu: Rólad is szólna a történet?
N.V.: Ez azért nagyképű kijelentés lenne.
(Fotó: Kallós Bea)
