Utolsó vacsora

Nyakunkban a millennium. Meg a Niagara.
Eljött hát az idő, hogy érzékeny búcsút vegyünk Pepétől és Kapától. Három éve jöttek közénk, három éve hülyítenek, röhögtetnek, okítanak minket, de most már elegük van belőlünk. Még egy utolsó vacsora az Arabs szürkénél, még néhány rossz szó és vicc hozzánk és velünk, aztán agyő. Most még nem érezzük a veszteséget, de mi van, ha jövő ilyenkor rájövünk, hogy hiányoznak?
Jancsó Miklós filmjének címe egy Krúdy-novellára utal, csak annak a címében nem enni-, hanem füstölnivalót emlegetnek. Tény viszont, hogy arra a szivarra is evés, az utolsónak bizonyuló vacsora után gyújtanak rá. Mi akar ez lenni, csak nem klasszikus adaptáció, kérdém elhűlve, de csak egy kicsit, mert Jancsótól minden kitelik. A Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten, majd az Anyád! A szúnyogok szédületes helyszínekkel és nézőpontokkal szolgált, hol a temetőben szagoltuk alulról az Ibolyát, hol a Szabadság-szobor meg a Lánchíd tetejéről mutatta Grunwalsky kamerája ugyanazt, amit lentről nézve már unalomig ismerni véltünk. Most a Hősök teréről nézünk szét először, angyalszemmel - jártunk már odafönt, akkor is Jancsóval -, és Mucsi Kapa, Scherer Pepe is ide kéri az első sörét, a felállványozott emlékmű tetejére. A másik, a fő helyszínről sokat tudunk, de még sohase láttuk. Ilyennek biztosan nem: a kiégett Budapest Sportcsarnok romjai között járunk, életében ronda volt, mint a bűn, de a csontváza meglepő módon a Colosseumra hasonlít. Itt készülnek elfogyasztani, illetve felszolgálni hőseink az utolsó vacsorát, amelynek Pepe-féle meghatározása: „az a vacsora, ami után már nem kajálnak”. Azért inni még lehet. Előtte még kineveznek, megvesznek és lepuffantanak egy minisztert, a szép Laura (Rutkay) elmeséli Kornélnak (Mundruczó) és Rolandnak (Rába) e legújabb kurzushoz fűződő, fényes karrierjének történetét, Emese (Vasvári) pedig csak kacag gyöngyözőn, és már nem akar gyereket. Kapa kissé csalódottnak tűnik, senki nem tör az életére, úgy kell megkérnie kenyerespajtását, hogy ugyan, lőné már főbe, mert túl van már mindenen, egyedül a feltámadás képes kicsit megugrasztani az adrenalinszintjét.
Az Anyád! a szúnyogok is egy augusztusi napon, égi tüneménnyel ért véget, akár Az utolsó vacsora az Arabs szürkénél, csak a napfogyatkozást föntről adták, minden idők legnagyobb és szűnni nem akaró millenniumi tűzijátékát meg lentről nyomják. Közben szól a zene, a Besh o Dromtól a Kispálékon át a közkedvelt Lyuhász Lyácint Bt-ig meg a Burzsoá Nyugdíjasokig, és hiába állítja Sub Bass Monster, hogy ez itten nem Amerika, amikor az Iparművészeti Múzeumból egyenesen a Niagara vízesésre látni. Ami zúg, bömböl és zúdul, a Duna meg foly csendesen, habot se hányva a vízén és partjain folyó nagy kavarásra.