Néger vagyok, nem dolgozom, dogozzon a fehér...

filmhu: Hogy érzed magad a szemlén most így a vetítés után?

Ács Miklós: Kicsit sok az újságíró, nehéz visszamondani őket. Meg ez a reflektorfény is zavar egy kicsit, sok a kamera.

filmhu: A filmed a versenyprogramból átkerült az információs blokkba. Mi lehet ennek az oka?

ÁM: Valószínű néger vagyok, az… Nem tudom ennek az okát, én úgy látom, a szakmának van egy ilyen „bezárjuk a kört, mi belsők vagyunk a fasza gyerekek, a többiek húzzanak innen” attitűdje. Valószínű ez a tendencia. Én értem azt, hogy egy digitre készült film nem azonos egy celluloidra készülttel, de a történet ott kezdődik, hogy miért kell digitre készíteni a filmet. Mert nem készíthetek celluloidra filmet több mint tíz éve és akkor talán lehet érteni azt, hogyha az zavarja őket, hogy nem adnak pénzt celluloidra, akkor valószínű most már az is zavarja őket, hogy akár digitre is elkészül a dolog.

filmhu: A digitális kamera használata tehát nem művészi döntés?

ÁM.: Nem, nem művészi döntés, ez kényszerpálya, de ezzel együtt, ha már az ember ezt választotta akkor megszereti és él a lehetőségeivel, de hát a FILM az celluloid, és én világéletemben arra dolgoztam. Pontosabban kilencvenig-kilencvenegyig.

filmhu: Az 1Gbyte film hogy készült? Volt valamiféle forgatókönyv, vagy akár szinopszis?

ÁM.: Nem volt forgatókönyv, nem volt szinopszis, viszont ez eldöntött elhatározott kérdés volt, hogy ezt ennyien, ott és így. Tehát az elképzelés megvolt. Volt egy-két ötlet még ami nem épült bele, mert túl mesterkélt lett volna, a dolgok szabad folyása sokkal egészségesebben hatott, jobban vette ki magát.

filmhu: A filmben vannak különböző digitális trükkök, feliratok, roncsolások. A snittek ritmusa különösen hangsúlyosak, főleg a film elején. Az utómunka nálad mennyire fontos? A vágóasztalon kap formát a film vagy már felvételkor?

ÁM.: A kettő egyformán fontos. Nagyon szeretek vágni, hát ez most véres volt, itt nagyon sokat szenvedtem, de ezzel együtt a vágás az, ahol a talaj tényleg ott van a lábad alatt. Ott már nem lehet kihúzni a talajt lábad alól, de ha rossz a koncepció hiába van vágni való anyag. Azt már lehet érezni, mikor visszanézed a musztert, hogy ezt érdemes e vágni vagy nem.

filmhu: Az operatőr rubrikánál a következő olvasható „csapatmunka”, a rendezőnél te vagy kiemelve. Ez a film mennyiben kollektív munka, illetve mennyire kontrolláltad te a dolgokat?

ÁM.: Hát a rendezés teljességgel az én vállamon nyugszik. Az operatőri munka azért kollektív, mert volt, amikor a Bélának kellett kamerázni, volt amikor az Andrea kezében volt a kamera…Megmondom őszintén fogalmam sincs, hogy mikor kinek a kezében van a kamera, hacsak nem ketten vagyunk a képen.

filmhu: Filmjeid hogyan jutnak el a közönséghez, milyen közönségnek szánod őket?

ÁM.: Úgy gondolom, hogy ez film a fiataloknak szól elsősorban. Hogy eljut-e hozzűjuk? A három eddigi videóra forgott filmemmel (Handmovie, V.anderfull H.ome S.ystem, Aussie-mate Rulez!) az volt a gyakorlatom, hogy mindig arra vártam, majd csak lehet őket forgalmazni. A mozik vagy felvállalják azt, hogy Betán vetítik, vagy felnagyítják, ami nem egy olyan tetemes költség. De működik ez a szűkítés, ami kifejezetten hátránya a videónak. Tehát van itt egy kurva nagy ellentmondás. De ennél a filmnél megpróbálom az internetet felhasználni a terjesztésre, ha a weboldalt megnézi valaki www.acsfilm.hu, akkor látja, hogy már lehet rendelni a filmből. Illetve lehet letölteni részleteket belőle.

 Egyébként az Internet ma még alternatív lehetőség, de nem biztos, hogy ez így marad. A celluloid filmek, sajnálom én is, de be fognak szarni sajnos. Még a hollywoodi szuperprodukciók is. Már mindent megcsináltak. A technika elavul, új médium fogja felváltani őket, egész biztos. Az internetben ugyan rengeteg ellentmondás van, kicsit kezelhetetlen még az egész, na de hát, ha arra gondolunk, az első számítógépben mennyi RAM volt, mekkora volt a procija, akkor kiszámítható, hogy ez azért rövid időn belül megsokszorozza magát. Vagy az első weboldalak milyenek voltak, és most a flash-es weboldalak milyenek.

filmhu: Mi lehet az oka, hogy karanténba vagy zárva?

ÁM.: Véleményem szerint utálják a tehetségeket. Ha tehetséges vagy, kell, hogy legyen hátszeled (tehát ha a papa neves operatőr vagy rendező) akkor semmi gond. De ha senki nincs mögötted, akkor a tehetségeddel együtt mehetsz a kurva anyádba, mert tőle (a „szakmától”) veszed el a kenyeret. Ez egy túlterhelt szakma. Azt tudomásul kell venni, hogy filmrendezőből túljelentkezés van, filmes emberből rengeteg van. Ez mindig is olyan volt, mint mondjuk a katonaság. Magyarországon nem termeli ki magát. Egyik film sem nyereséges, amelyik film nyereséges, annál is meg lehet nézni a forgalmazásra mennyit fordítottak, iszonyatos költségeket. Azonban a filmek nagy része csak viszi a pénzt, ezáltal minden ember, aki nem a kondér körül van, az már gyanús, pláne ha tehetséges. Utálják, gyűlölik, abszolút intoleráns a filmes szakma bizonyos emberekkel szemben, sőt maguk közt is rengeteg a marakodás. Végül is már huszonvalahány éve én is benne vagyok. De az egyszerűen teljes hátbatámadás volt, hogy nem volt kiírás, a filmet mégis berakták információba.

filmhu: A nézőktől milyen visszajelzéseket kapsz?

ÁM.: Az igazság az, hogy az emberek nem mindig őszinték. Általában azt mondják, hogy kurva jó volt. De hát ez nem egy százszázalékos vélemény, mert nem tudod, hogy mennyi ebben a haverkodás. Itt mondjuk egy kicsit bosszantott, hogy nem volt duplateltház vagy triplateltház, de hát ez abszolút az információba sorolás következménye. Gratulálok ezúton is a kedves Szemletanácsnak. Gondolkodott már azon valaki, hogy miért a győztesnek szurkolnak mindig az emberek? Miért? Nem annak kell drukkolni, aki több szívvel és lélekkel áll neki? Nekem az elnyomott sokkal szimpatikusabb, mint aki ül a babérjain és ott fikázik jobbra-balra.

filmhu: Filmjeidről elhangzik kritikaként, hogy nem túl nézőbarátok, sok bennük az erőszak, szükségtelenül pornográf.

ÁM.: Én nem hallottam még ilyen kritikát. Sőt, az összes eddigi filmemről csupa jót írtak, csak két-három negatív kritika volt. Pornográf, meg ilyesmi? Nézd meg a weboldalakat: szinte csak a pornográfiának van élettere! Próbálj meg valami értelmes dolgot feltenni a netre és nézd meg a nézettségét…

filmhu: Korai filmjeidben markánsan szimpatizáltál a punk mozgalommal. Ezzel most hogy állsz? Megmaradt az attitűd?

ÁM.: Én a zene felől közelítettem ezt a kérdést, Dead Kennedys, ilyesmi, nekem akkor nagyon bejött. Úgy gondolom, hogy a punkmozgalom jó néhány éve halott. Sőt talán ez az ereje is. Hogy akkor kurva jó volt, akkor hasított, akkor kénytelen volt mindenki tudomásul venni, hatalmas tábora lett hirtelen, de ez utána leépült. Ma punknak lenni, az furcsa. Nincs élettere, nincs létjogosultsága.

filmhu: És a lázadói attitűd? Az emberek képébe vágni a dolgokat, ahogy te is teszed a filmjeidben?

ÁM.: Valahogy szólni kell. Hogyha kopogsz az ajtón és nem nyitják ki, akkor dörömbölni kell. Persze, ha az ember mindenütt tárt ajtókra talál, akkor lehet lírai hangvételű, lágy, balladaszerű szerelmes filmet forgatni. Mert akkor, „jé, hát engem így is szeretnek”. De ha nem szeretnek, akkor persze, hogy az ember lázad. A lázadás kurva jó kifejezési forma egyébként.

filmhu: A szemlén jelenlévő rendezők közül tudnál olyat mondani, akinek a filmjei tetszenek?

ÁM.: Tudok. Nem gondolkodtam el ezen, de például a Sopsits Árpádnak nagyon sok jó filmje van. Vannak még magyar rendezők, de én most nem gondolkodnék ebben.

filmhu: Külföldi rendezők közül kiknek a filmjei jönnek be leginkább?

ÁM.: Nagyon szeretem Coppolát, a japánokat (Onibaba, A testőr), Bergmant, Tarantinót. Elismerem az amerikai filmművészetet is, nem fikázom. Jó, lopják az európait, ez tény, de nagyon jól meg vannak csinálva. Technikailag meg tényleg ők a legjobbak a világon. A spanyol filmek is kurva jók mostanában, van élet bennük, meg nagyon jó a hangulatuk. Kurva jók.

filmhu: Régebbi filmjeidet hol lehet látni?

ÁM.: Sehol.

filmhu: Van újabb projected, tervezel valamit?

ÁM: Nincs. Forgatókönyveim vannak, de pénzhiány okán nem állok neki. Nem. Ha filmterveim kilátástalanságban hevernek, akkor csinálunk egy haknit, vagy elutazunk valahova és digitre megcsináljuk, mert a filmezési kényszer persze benne van az emberben.

filmhu: Tehát fogsz még forgatni.

ÁM.: Igen, fogok.