Korszakos, egymásnak mélyen ellentmondó problémákról folyik a több mint vita, mert szabad országunkban nem a pedagógusoké, pláne nem a politikusoké a végső szó, amely eldönthetné, vagy nem dönthetné el, mi lenne üdvös gyerekeink potenciális jövője számára? Például, a nyájas hangütésű PAX televízió műsorán sorra szóhoz juttatják az olyan lázongó pedagógoszokat, mint Popper Péter, mint Vekerdi Tamás, akik jó régóta zengik: „matektudás meg fizika helyett az iskola szabadságra szoktasson, s úgy, mellékesen a tudásvágy élvezetére, aztán majd az ifjoncok eldöntik, miféle életet akarnának élni...?” Az angolszász és a poroszos iskola tradíciója ütközik a vezérlőelvek ügyében.
Ama lerágott csontot nem szopogatnám, hogy a poroszos iskolaelv többszörösen csődöt mondott. Gyakorlatban. Bizonyíthatóan. Így a maradi, lusta, rosszkedvű tanerőktől szájalás helyett jobb lenne minél hamarább megszabadulni. Viszont a konzervatívnak tűnő Hannah Arendt tudásszerzés melletti érveit, a fiatal agyak elképesztő felszívó képességének higgadt méltatását nem lenne szabad negligálni. Nem jó élet az olyan, amely kétezerötszáz év távlatából semmisnek véli Platón, Szokratész, Arisztotelész fiatal barátainak intellektuális, tanítványi sóvárgását. A tekintély klasszikus lenyomatát.

 Winkler Márta és a gyerekek
A közszolgálati 2-es nemrég – nem éppen főműsoridőben -- bemutatott egy dokufilmet Winkler Márta pedagógosznőről/nővel. Ő egyike azon lényeknek, akikben teória és gyakorlat megtestesül. Ezen eleve azt kell érteni, hogy W.M. már a hatéves kölköket kezdeményező, szabad, kreatív társként fogadja iskolájában, ahol a tulajdonlás evidencia, de nem jön számításba. A tanár (Márta) idősebb társ, aki kényes helyzetekben se dönt vagy bíráskodik, mint hatalom, hanem megoldásokat ajánl, amelyek őrá nézvést is kötelezőek. A gyerekek kezdeményezéseiből szabadon nőhet ki játék, probléma-megoldás, szokásjog. A gyerekek imádják a dátumokat, az évszakot, a napszakot, az időjárást. Mártáék tehát evvel indítanak s a napi aktualitások döntik el, miből mi fejlődjön: dal, tánc, képző- vagy iparművészet, mese vagy memóriajáték. Mindezt a képzelet virgonc kiaknázása miatt nemigen lehet megunni. De az egyén joga, hogy személyes problémája hatására mégis kiváljon belőle. Itt lép a képbe a közös élet - szülte bizalom.

A bajok rendre otthon kezdődnek. Winkler Márta, élvén a bizalommal, közvetítőként vonja láncba a gyereket és a szülőket, hogy közös ballasztjuktól vagy sérelmeiktől megszabaduljanak.

Nem titok: a nevelésnek eme hiperaktív, figyelmes módja, fölöttébb  fárasztó. S a gyermeki szabadságnak/szabadosságnak úgy a hatodik általánosig határt szab a nálunk honos létesítményi követelményrend. Amelynek szigorú kerete az órarend. Látva a dokufilmet, a játékba, szabad társulásba elmerülő szereplőikkel nincs, nem lehet kétségünk afelől, hogy a 6. fölött gondok, bajok lesznek. Egész ún. kultúránknak kellene módosulnia, finomodnia. Min. kalk. háromnegyed évszázad.