Egyre több kiadó vállalkozik filmes tárgyú könyvek kiadására, így például az Európa, a Holnap, a Háttér, a Gondolat, az Ab Ovo, a Kijárat, a Vince. A jelenlevők azonban a filmkönyveket kiadó vállalkozások éllovasainak számítanak. A beszélgetés az egyes kiadók önbemutatásával indult, majd az „alapanyag”, a megtekinthető filmek csekély száma éppúgy szóba került, mint a magyar szerzők hiánya.

Adatok kötetbe tömörítve

300 000 szócikk
Gyürey Vera, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatója elmondta, hogy az archívum számára értelemszerűen a primer anyag megőrzése, a filmek archiválása az elsődleges feladat. A könyvkiadást illetően a leghasznosabbnak a lexikonokat, az adattárakat látja, amelyek különösen fontosak abból a szempontból, hogy bennük máshol rendszerezetten nem vagy csak nehezen hozzáférhető információk kapnak helyet – az adatok így kötetbe tömörítve könnyen elérhetők. Ezen az elgondoláson alapul az archívum által kiadott legújabb kézikönyv, a nyolc év munkája nyomán tavaly decemberben megjelent kétkötetes Magyar Filmlexikon – a minden korábbi hasonló munkánál teljesebb kötet több mint háromezer szócikket tartalmaz.

Az archívum nem csak a művek megőrzése és a könyvkiadás területén látja fontosnak a filmtörténet és a filmelmélet területeinek emlékezetét-feltárását. Rendszeresen tematikus számokban megjelenő periodikája, a Filmspirál most érkezett el harmincötödik számához. Például a Máriássy-szám igyekezett tág perspektívából tekinteni az életműre: az alkotásokat áttekintő esszé éppúgy olvasható, mint a rendezővel készített korabeli interjú és irodalmi forgatókönyv.

Szintén kézikönyv az 1981 óta évente megjelenő Filmévkönyv, további periodika a MovEast, amely a kelet-európai országok filmes intézményeinek közös angol nyelvű vállalkozása, kiadását a magyar filmarchívum gondozza. Ami az újabb történeti munkákat illeti, Gyürey rámutatott, hogy a modernizmus, a félmúlt filmjeiről nehéz újat mondani. Szilágyi Gábor forrásfeltárásra épülő, levéltári kutatásokon alapuló történeti művei jóformán megismételhetetlen kutatói attitűdről és szempontról árulkodnak. A kutatást felváltja a megjelenő interpretációk összevetése. Az ismétlés legfeljebb új szempontok vagy a filmek stílusa alapján való elemzéssel kerülhető el. Gyürey fontosnak tartja a filmkritika, a filmkritikusok szerepvállalását. Úgy látja, ha Máriássy Félix Csempészek című filmjét a korabeli kritika méltányolja, valószínűleg a későbbi magyar filmtörténet egészen új vágányra került volna. A kritikusok ennyiben a filmtörténet alakítói, az elkészült műveket már most filmtörténetileg hangsúlyos irányba terelhetik írásaikkal – a kritika feladata tehát leginkább a filmek valódi értékének felismerése és felismertetése.

Nincs miből tanulni

A kiadókat bemutató első körben a szót itt Novák György a Novella Kiadó igazgatója vette át. A Novella Kiadó tizenöt éve működő vállalkozás, leginkább a monográfiák piacában bízik, könyveik elsősorban egyetemi hallgatók számára készülnek.
 
Szintén a filmről egyetemi szinten tanulók számára kerülnek kiadásra a Palatinus Kiadó filmes tematikájú könyvei. A kiadó képviseletében Kovács András Bálint egyetemi docens, az ELTE Filmelmélet és filmtörténet szak vezetője, egyben a Palatinus filmkönyv-sorozatának szerkesztője beszélt a kiadó által eddig kiadott kötetekről és a kiadó terveiről. A felsőoktatásban tanulók számára ismerős probléma, hogy voltaképpen nincs miből tanulniuk. Ennek a hiánynak a felszámolására tesz kísérletet a Palatinus, amelynek filmes témájú könyvei ennek ellenére nem csak kifejezetten tankönyvek. Többek közt A német újfilm című Thomas Elsaesser-könyv, illetve Kovács András Bálint A modern film irányzatai című. munkája a kiadónál megjelent filmkötetek. Ami a terveket illeti, fordítás alatt áll David Bordwell több kiadást megélt, először 1994-ben megjelent könyve a Film history: An introduction, amely a magyarul 1958-ben megjelent Georges Sadoul, illetve a szintén magyarul 1966-ban kiadott Ulrich Gregor és Enno Patalas által írt filmtörténet-könyvekhez hasonló, de azokon is túllépő hatalmas, az elmúlt években méltán elhíresült, szerte a világon ismert és elismert vállalkozás.

Egyetemi szinten tanulók számára
A korábban már megjelent munkák újrakiadására is szükség van. A hallgatók így férnek hozzá a könyvtárakból eltűnt, fénymásolatokban körbejáró, mert már az antikváriumokból is beszerezhetetlen kötetekhez: az elmúlt évben jelent meg Balázs Béla A látható ember - A film szelleme című itthon először 1958-ban, majd többször, de nem elégszer kiadott, hiánycikknek számító munkája. Hiányzik és a kiadó tervei között szerepel is Kracauer, Mitry egy-egy műveinek magyarra fordítása és kiadása, illetve kortárs filmelméleti munkák megjelentetése. Ez utóbbiak közül két szemelvényszerű válogatást jelentettek meg a közelmúltban A filmelmélet útjai, illetve A kortárs filmelmélet útjai címmel. Deleuze filmelméletének első kötete a Mozgás-kép ugyan még az Osiris Kiadónál jelent meg, a második kötet Az idő-kép című munka azonban előfordulhat, hogy magyar nyelven már a Palatinus Kiadónál lát napvilágot.

Az Áron Kiadó az ELTE Filozófia Intézetének tanára, Áron László 1991-ben indult vállalkozása. A kiadó filmes köteteit fordítóként és szerkesztőként jegyző Bárdos Judit az ELTE Filmelmélet és Filmtörtént szak valamint az esztétika szak tanára mutatta be. Hiánypótló munka az Eisenstein századik születésnapja alkalmából 1998-ban megjelent válogatás a rendező tanulmányaiból, illetve különösen jól fogadta az olvasóközönség Perzcel Zita A meseautó magányos utasa című önéletrajzi könyvét. A filmes tematikán belüli sokszínűségről árulkodik az egyetlen filmet pszichológiailag illetve pszichonanalitikus szemmel elemző könyv Szabó Z. Pál Lázadás a halál ellen - Salvador Dalí–Luis Bunuel Andalúziai kutya című kötete.

A legtöbb filmmel foglalkozó könyvet a Magyar Nemzeti Filmarchívum mellett a rendszerváltás óta az Osiris adta ki. Zalán Vince a kiadó Osiris könyvtár Film sorozatának szerkesztője úgy látja, jó helyzet alakult ki a filmkönyv-kiadásban: egyre több kiadó vállalkozik filmkönyvek kiadására, ugyanakkor tény, hogy bőséges a kiadandó: sok szöveg még nem érhető el magyarul. Zalán ragaszkodik a hatvanas években elterjedt szerzők politikája irányzat elhatározásához: akár az akkor készült filmekben, a könyvekben is a művekben rejlő személyiség a fontos. Ez a felfogás közelebbről ezúttal azt jelenti, hogy az interpretációk, azaz a szekunder irodalom helyett a primer művek megjelentetését tartja fontosnak. Kitért arra is, hogy a kapott támogatás meglehetősen szerény: az MMKA vonatkozó szakkollégiumától beérkező pénz nem elég képekkel teli művek megjelentetésére, így a filmekről jóformán csak szöveggel, a kellő filmkép-mennyiség nélkül szólnak a könyvek. Kiemelte továbbá, hogy kevés a magyar szerző: filmkönyv kiadáskor elsősorban magyarra lefordított művek megjelentetéséről van szó.

Hartai László az egyértelműen oktatási céllal készülő könyvek szerzője-szerkesztője. A Korona Kiadó adta ki a Mozgóképkultúra és médiaismeret című tankönyvet, illetve az azonos című szöveggyűjteményt, továbbá a Film-és médiafogalmak kisszótára című könyvet. Hartai úgy látja, nem is a tanulók, hanem a tanárok szakirodalmává kell, hogy váljanak ezek a kötetek, amelyek azonban már nem elegendőek a filmoktatásban. Mivel a mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy már érettségi tárgy is, a hiányosságok láthatóvá válnak: kevés a műfajok szakirodalmát képező mű, kevés az egyes stílusokat feldolgozó kötet.

Szerzők és filmek

Gelencsér Gábor Zalán Vince állítására tért vissza: kevés a magyar szerző. Hogyan segítheti-ösztönözheti a kiadó a magyar szerzőket? Kovács András Bálint nemrégiben találkozott azzal a problémával, hogy a magyar szerzők hiánya nem arra utal, hogy nincs kiadó, amely vállalná a műveiket. Vannak szerzők, akik inkább felkérés útján válnak szerzőkké, azaz igénylik a megkeresést, hogy a filmről való írás feladattá váljék. Gyürey Vera úgy látja, hogy leginkább az egyetemeken belül működő intézeteknél kell körülnézni. A tehetséges fiataloknak lehetőséget kell adni: közülük is előléphetnek az új magyar szerzők.

Zalán Vince szerint nem is várható el az írás, hiszen ott a filmek hiánya: kulcsfontosságú filmek ritkán vagy egyáltalán nem láthatók. Ami a technikát, a hordozókat illeti, ma már más a helyzet, mint a hatvanas-hetvenes években: egy-két éven belül számos külföldi film elérhetővé válik DVD-n, de a magyar filmek megjelentetése még mindig várat magára. Kovács András Bálint ekkor a Nemzeti Audovizuális Archívum igazgatójaként fűzte hozzá, hogy hamarosan száz magyar film kerül fel az internetre, és lesz elérhető az ún. NAVA-pontokon. Ötszázkilencven régi híradót digitalizálnak. Gyürey Vera mindezt azzal egészítette ki, hogy a száz magyar film digitalizálása az 1942-től 1981-ig Szőts István Emberek a havason című filmjétől Szabó István Mephisto című alkotásáig tartó időszak fontosabb filmjeit öleli fel. Terveik között rövidfilmek digitalizálási is szerepel. Gyürey fontosnak tartotta aláhúzni, hogy a digitalizálás nem egyszerűen hordozóra való átírást, hanem többek között kockánkénti fényelést, egyes esetekben restaurálást is jelent.

A részvevők véleménye megoszlott arról, hogy a kiadók között szükséges-e az együttműködés. Hartai László számára ez a kiadók közötti szervezett információcserét jelentené, Kovács András Bálint szerint azonban a kapcsolati háló még a filmkönyveket megjelentető kiadók számossága ellenére is működik, különösebb együttműködés nélkül is tudnak egymás munkájáról.