Filmhu: Milyen indíttatásból jött el a Magyar Filmszemlére?

Nicolas Fedoroff: Ez már a második magyarországi filmszemlém, küldetésem ugyanaz, mint tavaly: filmeket nézni, kiválogatni azokat, amiket szívesen látnánk a mi fesztiválunkon is. Mind a dokumentumfilmek, mind a játékfilmek érdekelnek minket, és nyitottak vagyunk a kísérleti és kisjátékfilmek iránt is.

Filmhu:A marseille-i filmfesztivál  (Fidmarseille) eredetileg dokumentumfilmekre "specializálódott"; az utóbbi pár évben azonban mintha átalakulóben lenne a profilja. Milyen irányban változott a fesztivál természete?

"A Saját halál-t biztosan megnézem"

N. F.: Nehéz lenne most definiálni a fesztiválunk profilját, hiszen - ahogyan Ön is mondta - nagy változások történtek az utóbbi években: a dokumentumfilmek mellett tavaly először kerültek be a programba játékfilmek is, és ez lesz a második év, ahol kísérleti filmeket is láthatnak majd a nézők. Úgy gondoljuk, hogy közelebb kell hozni egymáshoz a dokumentumot és a fikciót. Célunk egy minél színesebb, változatosabb filmes program kialakítása. Nagyon nyitottak vagyunk a külföldi filmek iránt is, így a magyar filmművészet is abszolút érdekel minket: tavaly novemberben látható volt Marseille-ben például egy kéthetes magyar film vetítéssorozat.

Filmhu: Említette a dokumentum és a fikció társítását: Látott erre a példát idén, illetve tavaly a Filmszemlén?

N. F.: Nem nagyon tudnék erre példát mondani. Láttam igen jó magyar dokumentumfilmeket tavaly is, idén is, de legtöbbjükből hiányoltam a játékosságot. Ebből a szempontból nagyon tetszett viszont a A süllyedő falu(Szirmai Márton filmje), ami szerintem remekül vegyítette a humort, a játékosságot egy igazán komoly témával. Nagyon jó film.

Filmhu: A süllyedő falun kívül volt olyan alkotás, ami tetszett Önnek, és amit szívesen látnának esetleg a következő Marseille-i Filmfesztiválon?

N. F.: Erről korai lenne még beszélni, eddig viszonylag keveset láttam és sokat szeretnék még megnézni. A Tejútat még régebben láttam, nagyon érdekes filmnek tartom: valahol a kísérleti, a dokumentumfilm és a játékfilm határain mozog. Amiket biztos megnéznek, az az Életek éneke (Berecki Csaba) és a Saját halál (Forgács Péter), de ezeken kívül is lehetőleg minél több - és minél jobb - filmet.