Eljött-e a férfi ideje a szenvedésre?
Park Chan-wook: Symphaty for Lady Vengeance
„De találhatunk-e egyenjogúságot abban a világban, ahol a Symphaty for Lady Vengeance Kim Yang-hee-je, a börtöntöltelék ex-prosti nyugodt lélekkel közli velünk, milyen felemelő érzés számára egy nyakkendővel megfojtani a stricijét?” – tehetnénk fel magunkban a kérdést, végignézve a fesztivál záró filmjét. Az egyenlőség kérdését a női bosszú témakörében, nem a megszokott formában, az arányok tekintetében, hanem mélyebb értelemben kell keresnünk. Park Chan-wook filmjét nézve sokkal inkább az lesz a kérdés, hogy kerülhet-e a nő a férfi fölé, és eljött-e a férfi ideje a szenvedésre.

A tavalyi szemlén közönségdíjjal jutalmazott Oldboy rendezője, Park Chan-wook már ismertként, s ezáltal a sikerét némiképp előre elkönyvelve lehetett jelen bosszú-trilógiájának befejező darabjával a svéd közönség előtt. A „befutott” neveknél maradva, Kim Ki-Duk legújabb filmjével (The Bow), Takeshi Kitano a Takeshis’ című munkájával, Fruit Chan (a 2005-ös Titanic filmfesztiválon Gombócok címmel vetített) Dumplings-szal képviselte magát Ázsiából. Ez utóbbi film, a minden évben oly sikeres horror-szekció, a Twilight Zone műsorában szerepelt.

Európán kívül maradva, az amerikai független-filmes vonal képviselői szintén külön említést érdemelnek (a fesztivál American Independents szekciójában). Itt találkozhattunk Steve Buscemi munkájával, a 2005-ös Sundance filmfesztiválról ismert amerikai kisvárosi történettel (Lonesome Jim), és Steven Soderbergh minimál-költségvetésű filmjével, mely szintén egy kisvárosi tragikomédiát ábrázol (Bubble). Larry Clark neve is ismerősen csenghetett, különösen a helyi közönség sorai között, mivel egy korábbi munkájával (Bully), 2001-ben a legjobbaknak járó bronz lovon búcsúztatták a rendezőt. Legújabb filmje (Wassup Rockers) témája nem sokat változott az előzőkhöz képest: a gördeszkás tizenévesek külvárosi csapongásait mutatja be itt is, ám ezúttal kevésbé sötét és provokatív módon, mint ahogyan tette azt a Kids és a Ken Park esetében.

A 16. Stockholmi Filmfesztiválon 40 országból több mint 160 filmet láthatott a nagyérdemű. A több, mint nyolcvan meghívott (és meg is érkezett!) rendező és színész között olyan hírességekkel találkozhattunk, mint David Cronenberg, Terry Gilliam vagy Park Chan-Wook, Dominique Abel, Fiona Gordon, Miranda July, Paprika Steen, illetve Anthony Ng és Bai Ling.

A közönségdíjas
Mans Marlind és Björn Stein: Storm
A versenyben 18 mű szerepelt. Ebben a kategóriában minden évben csak olyan rendezők vehetnek részt, akik még nem készítettek háromnál több filmet.
A svédek legnagyobb örömére ebben az évben egy hazai alkotás is bekerült a válogatásba, Mans Marlind és Björn Stein Storm című filmje, egy sötét sci-fi, mely Stockholm utcáin játszódik. Nem okozott nagy meglepetést, hogy ez a film kapta meg a közönségdíjat. A legjobb filmnek járó bronz lovat Juan Diego Solanas vehette át a Nordeste-ért, a legjobb női főszereplőnek pedig ugyanebből a filmből Carole Bouquet és Aymara Rovera bizonyultak. A legjobb első film a 2005-ben Cannes-ban és a Sundance fesztiválon is díjat nyerő amerikai Me and you and everyone we know lett, Miranda July rendezésében. A legjobb forgatókönyvért járó alumínium lovat Annie Griffin kapta, Festival című filmjéért, mely az edinburgh-i fringe fesztiválon játszódik (ez a fajta fesztivál arról híres, hogy bármilyen előképzettség nélkül fel lehet lépni, idén tavasszal először rendeznek ilyen fringe fesztivált Budapesten is). A fesztivál hangulatát remekül adja vissza, ahogyan a rendező dokumentumfilmes jelleggel építi fel játékfilmjét. Érdekesség, hogy a rendező néhány éve még maga is szerepelt ezen a fesztiválon.

A legjobb férfi főszereplő díját Vincent d’Onofrio kapta
Mike Mills:Thumbsucker
A legjobb férfi főszereplő díját Vincent d’Onofrio kapta, az Ezüst Medve-díjas Thumbsucker főszerepéért, a legjobb operatőrnek járó lovacskát pedig Adrian Tan vihette haza, a Be with me című filmért, melyet a szingapúri Eric Khoo rendezett (ezt a filmet a fesztivál FIPRESCI zsűrije a legjobbnak ítélte). A film egy igaz történeten alapul, a süket és vak Theresa Chan életét meséli el, aki saját magát alakítja a történetben.

Ezen kívül életmű díjat kapott David Cronenberg, akinek nyolc filmjét is vetítették, köztük a már nálunk is látható Erőszakos múltat (History of Violence).
Idén másodszor került kiosztásra a „Látnok” díj (Visionary Award), mely egyben külön kategóriát is jelent. Ezt Terry Gilliam vehette át, s három kedvenc filmjét vetítették: Bergmantól a Hetedik pecsétet, Van Dormael filmjét, a Totó, a hőst, és Marlon Brando Félszemű Jack-jét.

A  rövidfilmes versenyben 18 kisfilmből ítélték oda a svéd Daniel Wallentinnek a legjobbnak járó díjat Mebana című alkotásáért. A 15 perces film egy kertészről szól, aki egy japánkertben beugrik helyettesnek, és talál egy fura cserepet, amiből egyik nap egy emberi kézhez hasonlatos dolog kezd kinőni.