Emlékszünk még Fezóra Zemlényi Zoltán Hoppárézimijéből? „Fezóban már gyermekkorában megvolt a színészi véna, én csak őt utánoztam, miközben ő a maga egyszerűségében volt igazi zseni.” – írta róla ZZ annak idején. Nos, Fezó ezúttal filmszerepet kapott. Méghozzá főszerepet.

"Ő a maga egyszerűségében igazi zseni”
Szabó János dühös
Nem is akármiben. Az elsőfilmes Szalay Kristóf Nomen est Omen – nevében a végzete című első nagyjátékfilmjében feszít a főszerepben: a pszichopata Szabó János szerepében, méghozzá elég illusztris társaságban: nem kisebb híresség domborít mellette személyesen (és egész ügyesen), mint Michelle Wild, valamint olyan színészek, mint Eperjes Károly, Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter vagy  Koltai Róbert. Mindezt egy mindössze százezer forintból összehozott amatőrfilmben.
Hogy is van ez?

Dunaharasztiban egy kis mellékutca hatalmas kertjében a bográcsban fő és a grillen pirul a hús, üvölt a zene, csíp a szúnyog, szemmel láthatólag egy baráti társaság gárdenpártizik jókedvűen, tévedés: ez itt a Nomen est Omen című film sajtóbemutatója. A filmről, ami minden idők legprofibb amatőrfilmje kíván lenni, Zemlényi „hoppárézimi” Zoltánnal beszélgettem, aki a film különleges promócióját intézi. A film ugyan már tavasszal elkészült, és már egy urániás sajtóbemutatón is túl vannak az alkotók, de most igyekeznek egy minden szempontból különleges kampánnyal felvezetni a filmet. Ennek a küldetésnek első lépéseként a film öt részlete a Sziget fesztivál mozijában az Esti Mesék között kerül majd bemutatásra, a mozipremier pedig szeptemberre marad - a forgalmazásról egyelőre még tárgyalások folynak. Az alkotók szeretnék a filmet minél szélesebb körben ismertté tenni, annak ellenére, vagy éppen azért, mert amatőrfilmről van szó, ezért nem a szokványos utat járják be a film forgalmazásával. A szigetes esti mese már másoknak is szolgált startkőként: mára már nagyvárosi legendává érett szegény Peti nagymamájának a története, amit annak idején a Kálmánchelyi-Végh- Stefanovics trió készített szintén a fesztivál számára.

Horrorfilmeken nevelkedett
A rendező tavaly a Fű című kisjátékfilmjével mutatkozott be a közönségnek a Menekülés a rövidfilmbe fesztiválon, mára már a Nomen est Oment egyszerre jegyzi forgatókönyvíróként és rendezőként, valamint operatőrként és vágóként, továbbá gyártásvezetőként, diszlettervezőként és jelmeztervezőként is. A filmkészítés nyolc hónapot vett igénybe vágással-mindennel együtt, és került mindösszesen százezer forintba - természetesen DV-re forgattak. („Ennek a filmnek attól van varázsa, hogy egy lelkes kis csapat mindenféle kötöttség nélkül megcsinálhatta.”)

És hogy milyen lett? A Nomen est Omen – nevében a végzete műfaji besorolásként a filmgroteszket jelöli meg: valóban az is, a horrorfilmeken nevelkedett Szalay Kristóf megfelelő érzékkel használja ki a műfajkellékeket, és a stílusparódia néhol már-már burleszkbe fordul a vége felé. Túlnyomórészt valóban vicces, és ötletes, általában pörgős, és csak néhol nyögvenyelős egy csöppet – és ez még nem a végleges változat, hangsúlyozzák az alkotók, de mindenképpen élvezhető és szórakoztató alkotás. Kissé belterjes ugyan, mint minden amatőrfilm, de nem zavaróan, pont annyira csak, hogy jó esetben még kultfilmmé is válhat - márpedig ennél többről nem is álmodhat a magyar „független” filmes: underground jellegű kultfilmet farag, amit a célcsoportként definiált 30-as korosztály akár még magáénak is érezhet, és legfőképpen: szerethet. A filmzene a nyolcvanas évek zenei repertoárját elég széleskörűen idézi meg, de az még kérdéses, hogy mennyire maradhat meg a végleges változatban. A promócióhoz szorosan kapcsolódik egy videóklip is: a főszereplő Fezó és Zemlényi Zoltán által közösen írt Vadállatok című dalt a székesfehérvári Chickbilly band hangszerelte, az ebből készült videóklipből pedig Fezó múltját illetően tájékozódhatunk: hiszen Fezó valóban elsőfilmes színész, de azért nem a semmiből bukkant elő.